Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-17 / 20. szám

4. A mi a lapnak szerkesztését illeti, mindnyájan azon meggyőződésben vagyunk, hogy e tekintetben az illető önképzőtársulatnak teljesen szabadkezet kell engednünk, természetesen azon korlátok között, melyeket fentebb általánosságban kimondottunk. — Az enyedi önképzőtársulatnak azon indítványa, mely szerint „mindenik önképzőkör válaszszon a maga kebeléből egy szerkesztőt, ki a lap szerkesztőjével munkatársi minőségbenhivatalos összeköttetésben álljon", azthiszszük, mindnyájunk részéről általános viszhang;a talál s a jövő év elején ahhoz képest fogunk eljárni. A szerkesztéssel az enyedi és kolozsvári önképzőtársulatok a pesti önképzőtársulatot bizzák meg. Az eperjesi önk. társ. a felhívásban kifejezett óhajtáshoz képest hallgatólag a debreczeni önképzőtársulatra kívánná e tisztet ruházni; minthogy azonban a debreczeni önképzőtársulat a közös lap létesite'se érdekéből velünk szövetkezni nem óhajt, és igy a megbízatást el sem fogadhatta, felhívjuk az eperjesi Önk. társulatot, szíveskedjék szavazatát hozzánk mielőbb beküldeni. Ez rövid foglalatja a felhívás következtében beérkezett nyilatkozatoknak. Midőn önképzőtársulatunk az itt előadottakat egészben, és részleteiben elfogadja, s azok alapján a lap megindítását véglegesen elhitározandónak tartja, felszólítjuk az enyedi, kolozsvári és eperjesi őnképzőíársulatokat, szíveskedjenek hozzájárulásukat hozzánk intézend) néhány sorban hasonlag kijelenteni, hogy azután ez ügjet befejezettnek tekinthessük. Hogy pedig a lap c i m é r e nézve szintén közösen történjék a megállapodás, utólagosan azt a javaslatot teszszük, hogy a megindítandó lap „Protestáns Hittanhallgatók Közlönye" cimet viseljen. Erre nézve is szívesen kérjük a három önképzőtársulat hozzájárulását. Kelt Budapesten, 1874. május 10. A pesti ref. theol. önképzőtársulat s ennek nevében : S z ő c s Farkas, Léray Lajos, elnök. főjegyző. BELFÖLD. A kiilső-soniogyi ref. egyházmegye évi közgyűlése. Nagytiszteletü szerkesztő ur! egyházmegyénk is megtartotta évi vándor-gyűlését, ez idén Bálványoson, ápril 28—29-ik napjain, nt. Gaál György e»peres és tek. Décsey Lajos segédgondnok urak elnöklete alatt. A kezdetben nem igen népes közgyűlés első teendője volt a törzskar kiegészítése, mely egy egész évi folytonos szavazás és szavazás után végre sikerült is. Az egyházi tanácsbirói székre, mint szintén a megüresült pénztárnoki hivatalra Szalay Ferenc n. szokolyi, az aljegyzőségre pedig Kálmán Gyula ságvári lelkész választattak el. Ez eredményhez részünkről cs^k azon óhajtással járulunk, hogy az uj hivatalnokok örököljék elődeik buzgalmát s munkabíró erejét! A tisztikar kiegészítésénél kell azon uj mozzanatot is felemlítenem, hogy az e.-megyebeli tanitói testület azon óhajtásának, miszerint a tanitói gyárapénztár ezentúl ne a lelkészivel közösen, hanem külön kezeltessék, elégtétetett, és a tanitói gyámpénztár melletti sáfárkodás Laky Sándor ireghi tanitó úrra bízatott, kinek személye elég kezességet nyújthat az illetőknek azon reményre, hogy ő hívnek fog találtatni a kevésen. Ezután jött az esperesi jelentés, melynek egyes pontjai oly annyira élénk vitára adtak alkalmat, hogy a gyűlés első délelőttjén maga ezen jelentés minden egyéb tárgyat leszorított a szőnyegről. Egyházmegyénk életének egy évi képét vázolva, ha némi vigasztalót konstatálhatott is e jelentés, de másfelől egyes fekete pontocskákat, egyes árnyékos jelenségeket is láthatánk — a fény mellett szemeink előtt elhúzódni. Láttunk egyes egyházakat, sőt egyes lelkészeket is, kik elmulasztván megadni istennek, ami az istené, az egyháznak, ami az egyházé: az ügyek vitelében való pontatlanság és ügybuzgalom hiánya által igyekeztek tündökölni. — Ezekre nézve, erélyes határozatokat hozott a közgyűlés, melyek —- reméljük — nem maradnak csupán a papiroson, mint annyi más, istenben boldogult határozataink. A tanügyi bizottság elnökének érdekes jelentése, a maga beszélő számadataival, általában véve haladást jelezett az egyházmegyei tanügy terén. Egyes speciális kórtünetek, természetesen, nem hiányoztak itt sem, mint nem is fognak hiányzani mindaddig, mig a tankötelezettség nem csupán a türelmes papíron, nem csak az erélyes miniszteri rendeletekben, hanem erélyes közegek által a valóságban is, életbe nem lesz léptetve. Különösen ismétlő- iskoláink — ha ugyan vannak — még most is a kezdetlegesség vajúdó állapotában sinlődnek, vagy csupán a régi vasárnapi iskolák rangjára degradáltattak. Minthogy ezek felállítására az egyház nem kötelezhető, ez utal a községre, no a község meg szintén utal — az egyházra ; és igy interduos litigantes — szenved az ügy. — Itt is hozattak erélyes végzések. A tanügyi dolgokkal kapcsolatban, emlité st teszek a gyönki gymn. tanárikar egy memorandumáról, me lyet az egyházmegye, mint egyik fentartó testület, közgyűlési elé tárgyalás végett beterjesztett. Az emlékirat veleje az, hogy mivel a gyönki gymnasium nem rendelkezik annyi pénzerővel, a mennyi az országos középtanodai törvényjavaslat §-aiban megszabott elégendő számú tanerők előállítására, ezek illető díjazására ós az intézet törvényszerű berendezésére megkívántatnék: hívjuk szövetségesül az államot, melynek segélyével ezen pozíciónkat továbbra is megtarthatjuk. — A közgyűlés ezen tervezetet tanácskozása tárgyává ezúttal nem tette, mert azon meggyőződésben élt, hogy egy — még csak a javaslat stadiumában levő — törvényhez alkalmazkodni korai dolog volna mind-