Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-17 / 20. szám

alkalmazhalóknak határoztattak, kik az irodalom terén valamely tárgyból kiváló képességüket igazolák. A 12. §-ban a gymn. rendes tanárainak száma 12-ről 11-re szállíttatott le, a 22-ikben pedig a tanórák heti száma az alsó osztályokban 26, a felsőkben 28-ra (28— 30 helyett). A bizottság ülésén a kormány részéről Trefort cultusminiszter volt jelen. — A magyarhoni luth. középtanodák tanárai emlékiratot intéztek a képviselőház tanügyi bizottságához a beadott középtanodai törvényjavaslat ellen, melyből kiveszsztik a következőket: A mint egyrészről óhajtjuk, hogy evangelikus gymnáziumaink szervezetükben lehetőleg közelítsenek a törvény által követelt berendezésű állami gymnasiumokhoz, — ugy másrészről jogosan megkívánjuk, hogy ezen alkalmazkodásuk mellett is protestáns intézetek maradjanak ; mert meg vagyunk győződve, hogy ezen. önállóságukban ugy a tudomány, mint a haza javára hasznos működést lesznek képesek kifejteni. A mennyiben tehát a mélyen t. képviselőház tanügyi bizottságának törvényjavaslata a kormány számára oly jogokat adna, melyeket eddig gymnáziumaink szervezésére, kormányzására, felügyeletére nézve egyedül autonóm prot. egyházunk gyakorolt, s melyek a törvénybe foglalt bécsi és linczi békekötések ós az 1790—91-iki 26. törvénycikkben egyházunk és tanintézeteink számára biztositvák, kötelességünknek tartjuk ezek ellenében, megváltoztatásuk czéljából észrevételeinket megtenni. — A 10. §-nál óhajtjuk kifejtetni, hogy az oktatásügyi miniszter az egyes tantárgyakban nem. az elérendő célt, hanem az elérendő határt szabhassa meg, mert az előbbeni meghatározás a törvény betűje értelmében készített tantervre nézve lehet felette jelentékeny hatású. A 11. §-ban kifejezett szakcsoportositást szívesen elismerjük, de az alatt nem értjük és elfogadhatónak sem tartjuk, hogy a tantárgyak egymás alá rendeltessenek. A 12. §-t, mely azt követeli, hogy „mind a gymnázium, mind a reáliskola legalsó osztályába csak oly növendékek vétetnek föl, kik fölvételi vizsgálaton igazolják, hogy van olymérvü képzettségük, minőt az elemi iskola alsó négy évi tanfolyamában kellett megszerezniük," — az értekezlet nem helyeselheti. Az értekezlet az ily fölvételi vizsgát nem kivánja átalában kötelezőnek, hanem csak azokra, kik magánnevelésben részesültek, vagy nem a népoktatási törvény értelmében szervezett népiskolának bizonyítványa alapján kívánnak a gymnázium első osztályába fölvétetni. A 13. § második részét, melyben az mondatik, hogy az egyik nyilvános gymnáziumból a másikba átmenni akaró tanulók fölvételi vizsgálat alá vehetők, értekezletünk elfogadhatónak nem tartja, mert nyilvános csak olyan gymnázium lehet, mely a törvény értelmében van szerezve; ha pedig nyilvános az intézet, kell, hogy annak bizonyítványai országos értékűek legyenek és minden más nyilvános intézetben elfogadtassanak. A 21. §. utolsó részét, melyben a tanárok heti órá'nak száma van meghatározva, értekezletünk fölöslegesnek ós kihagyandónak tartja, mert a tanárok száma meg lévén szabva a tanóráknak a tanárok közötti fölosztása a gymnázium belügye. A 28 §. azon részét, mely csupán az év végén tartandó vizsgálatokat hagy fönn, oda óhajtjuk módosíttatni, miszerint minden félév végén tartassanak vizsgálatok. — Az 54. §. második része, mely szerint „az egyes tantárgyakból tanítandó ismeretek terjedelmét időről időre a közoktatási miniszter állapítja meg," nagy aggodalmakra szolgál. Az 1790-91. XXVI. t. cz. 5. §-ának világos értelme szerint ugyanis a protestáns egyház csak a törvényhozás által megállapítandó tantervhez tartozik alkalmazkodni. A középtanodai törvényjavaslat 54. §-ának ezen része szerint ellenben az intézet egész tanfolyama alatt tanítandó ismeretek terjedelmét (a hittanitáson kivül) a közoktatási miniszter állapítja meg. Ennélfogva a középtanodai törvényjavaslat a prot. egyház tanintézeteit e tekintetben a souverén törvényhozás helyett a végrehajtó közag, a miniszter korlátlan intézkedéseinek szándékolja alárendelni. Az 58. §. harmadik pontját, melyben az van kifejezve, hogy az „egyéb nem állami gymnáziumokban csupán oly egyének alkalmazhatók tanárokul, kik állami vizsgáló bizottság előtt, vagy a hazában levő valamely nyilvános és bölcsészet-természettudományi tanszakkal biró főtanoda tanárképezdójénél tanári szigorlatot állottak ki s tanári működésre oklevéllel képesittettek — ágostai hitvallású evangelikus egyházegyetemünk ily értelemben nem pártolhatja. Az értekezlet ennélfogva kijelenti, hogy egyházunk a tanárvizsgálati jogot továbbra is megtartani akarja. Az 59. §-t tauári értekezletünk kihagyandónak tartja; különösen nem pártolja pedig abban a tanári fizetés minimumának megállapítását, mert a népiskolai törvényben megállapított néptanítói fizetés minimumának meghatározásából is azon gyakori szomorú tapasztalással találkozunk, hogy a közönség a minimumot rendesen maximumnak veszi, A 60. §-nak második részét, mely a nem állami, tehát felekezeti tanintézetek hatóságait is arra akarja kötelezni, hogy tanári testületüknek egy-egy tagját az országos tanári értekezletre küldjék, oda kivánja módosítani, hogy a felekezeti iskolád hatóságai is köteleztessenek évenkinti tanári értekezletek tartására, mely értekezletek munkálkodásuk eredményét a miniszternek beterjeszthetik. A 63-ik §-nak 1) pontjához hozzáteendőnek kivánja az értekezlet, hogy az evangélikusok iskolaalapítási joga az 1790)91. XXVI. t, cz. értelmében épségben tartassák fön. A 64-ik §., melynek értelme szerint a törvény követelményeinek meg nem felelő tanintézet bezárandó lenne, értekezletünk oda óhajtja módosítani, hogy az ilyen tanoda ne bezáratással, hanem a nyilvánossági jog elvonásával sujtassék. Ezek volnának észrevételeink, nagymélt. közoktatási miniszter ur, a képviselőház tanügyi bizottságának szövegezése szerint kiadott gymnáziumi és reáltanodai törvényjavaslatra. Nagy méltóságod és a mélyen tisztelt képviselőház iránt érzett azon rendithetlen bizalmunkkal van szerencsénk azokat a magyarhoni ág. hitv. evang. gymnásiumok és felsőbb iskolák 40