Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-10 / 19. szám

való foglalkozást Németországban, nem is említem, mert hiszen ekkor el kellene mondanom, hogy pl. egykori göt­tingai tanárom Ehrenfeuchternek szájából hal­lottam, hogy az ő fizetése 6000 tallér, tebát 9000 o. é. forint, s ez hihetetlennek látszanék azok előtt, kik nálunk olyan megnyugvásban élnek: tanárainknak mindent meg­adtunk ! Ilyen példák állván előttünk, ha, mint kell, szeré­nyen elismerjük is epigoni kicsinységünket azon világ­hírű tanférfiakkal szemközt, kik igy dijaztatnak, valami megmagyarázható az, ha a quousque tandem föltevésére néha-néha alkalmat szolgáltatunk. Es ezt elhallgattatni csak ugy lehet, — és ez megint őszinte felelet az őszinte kérdésre, — ha a tudomány, az e téren való működés Ma­gyarországon is, legalább megközelítőleg olyan anyagi és szellemi elismerésben fog részesittetni, mint ez azon álla­mok részéről történik, ahol belátták immár : elvész a nép, a mely tudomány nélkül való ; tehát a hol a közmivelt­ség terjesztése az első életkérdés s az erre adott áldo­zat szemrehányások nélkül szívesen tétetik meg. Legyen kilátásba helyezve, hogy a tanári fizetés nálunk is leg­alább 2000 foriutig emelkedik ; hozassék be addig is, mig ez megtörténhetnék, az ötévenkinti szolgálati pótlék, az elégületlenség hangja mindjárt gyérülni fog; bár elhall­gatni egészen még akkor sem fogunk. A tanügy érdekében mindig tovább ! Előre, excel­sior !! . . . Kibontakozhatlan zavaroknak szülője az, hogy ná­lunk az egyházi és tanügy olyan túlságos összefüggésbe ho­zatnak egymással ; hogy mind a kettőnek dolga felett ugyanazon emberek határoznak, egy időben, ugyanazon zöld asztalnál tanácskoznak és döntenek, két olyan fon­tos ügy nem fér meg egymás mellett; lehetetlen, hogy az egyik mostoha kezekre ne kerüljön. Innét a nagy ta­nácstalanság, melyben fontosabb iskolai ügyek elintézése minket rendesen talál; innét azon jelenség, hogy ilyen ügyek kerülvén elő, sok küldött, csak épen mert kül­dött, mert szólania illő, ötleteit kénytelen közölni sok oly tárgyban, a melynek csomója folytonos tanulmány, vele való foglalkozás nélkül meg nem oldható. Az egyházi köz­igazgatási ügy is igen fontos, az oktatásügy még fon­tosabb : amahhoz is külön bólcseség és tapasztalás kell, ez is külön nehéz tanulmányt igényel; én nem tudom miért: a pap is ellensége a tanárnak, sokalja gyakran erre nézve a tisztességet; a tanár sem bizik mindig a papban, irigyli tőle könnyebb állását, nehezen esik neki az irányában igen sokszor kimutatott felsőbbségi, rendelkező jog. Nem jól megy ez igy ; innét az alkalom a quousque tandem gya­kori feltevésére, kérünk egy igen tekintélyes olyan tan­ügyi bizottságot, melynek minden tagja egyformán tanul­mányoz s nem tolja a munkát egy emberre, akinél tehetséget és fáradhatlan szorgalmat, ügy buzgalmat lát ; az ilyen bizottság az iskola anyagi ügyeit is jobb rendben tart­hatja, s ez jobb rendben tartatván, a tanári fizetés eme­lése is könnyebben megtörténhetik, s mi tanárok szép csendesen megszűnünk panaszkodni s végezzük munkán­kat ugy, mint ezt tehetségünk megengedi. C a t i 1 i n a abba hagyja bűnét, Ciceró nyugodtabb exordiummal kezdheti meg szószéki elé­adásait. Mitrovics Gyula. Lelkész-igtatás Somorján. E folyó év ápril 19-én egyszerű, de szívemelő vallásos szertartásnak voltunk tanúi a kisded Somorja városban Pozsony megyében, hova csekélységem is lelkész-igtatásra volt hiva. A kisded ref. somorjai egyház, már néhány h5 óta rendes lelkész nélkül volt; a lelkészi állomás betöltése csak ujabb áldozat következtében történhetett, mert elébbi helyzetében senki nem vállalkozott arra. Most pedig, az ujabb áldozat nyomán Csontos Károly ur ma­gára vállalta az isten anyaszentegyházának gondját. Vályi Lajos esperes ur hajtá végre a beigtatást. A különböző felekezetű kis város lakosai, nem-, rangkülönb­ség nélkül sorakoztak a templomba a felhivó harangok elzugása után. A különben elég tágas templom teljesen megtelt. A/, orgonakiséret mellett elhangzott énekszó után, az urasztal mellé állottak Vályi Lajos espe­res, és Csontos Károly választott lelkész ur. — Már maga e modor, mely a régi szokástól eltérő volt, figyel­met gerjesztett az ünneplő sokaságban. Azonban a belsőket, a lelkieket tekintve sem maradtunk csalódásban. Az igtató férfiú, a különben is ünnepelt szónok, szeretett esperesünk, felemeló hatályos szózatát, s oly ékesen kötő szivére a lelkész teendőit az ifjú lelkésznek, hogy azok a szép hatályos szavak soká emlékünkben le­endnek. Az ifjú lelkész ezután fellépett a szószékbe s 1. Pét. V. 2. 3. 4 alapján oly beköszöntőt tartott, hogy lehetett olvasni a lelkész után sóvárgó nép szemeiből, miszerint testben s lélekben megujulva, s nemes érzel­mekkel megteljesedve tértek vissza családi tűzhelyeik­hez. Adja az ég Ura, hogy a felavatott uj lelkész a sírig oly kedves megelégedéssel találkozzék pályáján, minővel azt kezdó! A templomi ünnepélyt vig társalgás követé, melyet az említett ref. egyház hivei rendeztek. Mint a lelki sáfárságban, ugy az anyagiaknál is a buzgóságnak kettős mértéke áradozott. Áldva legyen a kis buzgó gyülekezet istentől. Gyenge Károly, rétbei ref. lelkésa. Külföldi egyház és iskola. Svájc. — Az elszórt protestánsok v a 11 á sos tám og atásár a alakult társaság mult évi dec. 7-én tartotta 30-ik évi közgyűlését, melyen örömmel jelentetett, hogy a társaság folytonosan áldásdu­sabb előhaladásnak örvendhet Az 1873-ik évben 29,628 38*

Next

/
Thumbnails
Contents