Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-10 / 19. szám

való foglalkozást Németországban, nem is említem, mert hiszen ekkor el kellene mondanom, hogy pl. egykori göttingai tanárom Ehrenfeuchternek szájából hallottam, hogy az ő fizetése 6000 tallér, tebát 9000 o. é. forint, s ez hihetetlennek látszanék azok előtt, kik nálunk olyan megnyugvásban élnek: tanárainknak mindent megadtunk ! Ilyen példák állván előttünk, ha, mint kell, szerényen elismerjük is epigoni kicsinységünket azon világhírű tanférfiakkal szemközt, kik igy dijaztatnak, valami megmagyarázható az, ha a quousque tandem föltevésére néha-néha alkalmat szolgáltatunk. Es ezt elhallgattatni csak ugy lehet, — és ez megint őszinte felelet az őszinte kérdésre, — ha a tudomány, az e téren való működés Magyarországon is, legalább megközelítőleg olyan anyagi és szellemi elismerésben fog részesittetni, mint ez azon államok részéről történik, ahol belátták immár : elvész a nép, a mely tudomány nélkül való ; tehát a hol a közmiveltség terjesztése az első életkérdés s az erre adott áldozat szemrehányások nélkül szívesen tétetik meg. Legyen kilátásba helyezve, hogy a tanári fizetés nálunk is legalább 2000 foriutig emelkedik ; hozassék be addig is, mig ez megtörténhetnék, az ötévenkinti szolgálati pótlék, az elégületlenség hangja mindjárt gyérülni fog; bár elhallgatni egészen még akkor sem fogunk. A tanügy érdekében mindig tovább ! Előre, excelsior !! . . . Kibontakozhatlan zavaroknak szülője az, hogy nálunk az egyházi és tanügy olyan túlságos összefüggésbe hozatnak egymással ; hogy mind a kettőnek dolga felett ugyanazon emberek határoznak, egy időben, ugyanazon zöld asztalnál tanácskoznak és döntenek, két olyan fontos ügy nem fér meg egymás mellett; lehetetlen, hogy az egyik mostoha kezekre ne kerüljön. Innét a nagy tanácstalanság, melyben fontosabb iskolai ügyek elintézése minket rendesen talál; innét azon jelenség, hogy ilyen ügyek kerülvén elő, sok küldött, csak épen mert küldött, mert szólania illő, ötleteit kénytelen közölni sok oly tárgyban, a melynek csomója folytonos tanulmány, vele való foglalkozás nélkül meg nem oldható. Az egyházi közigazgatási ügy is igen fontos, az oktatásügy még fontosabb : amahhoz is külön bólcseség és tapasztalás kell, ez is külön nehéz tanulmányt igényel; én nem tudom miért: a pap is ellensége a tanárnak, sokalja gyakran erre nézve a tisztességet; a tanár sem bizik mindig a papban, irigyli tőle könnyebb állását, nehezen esik neki az irányában igen sokszor kimutatott felsőbbségi, rendelkező jog. Nem jól megy ez igy ; innét az alkalom a quousque tandem gyakori feltevésére, kérünk egy igen tekintélyes olyan tanügyi bizottságot, melynek minden tagja egyformán tanulmányoz s nem tolja a munkát egy emberre, akinél tehetséget és fáradhatlan szorgalmat, ügy buzgalmat lát ; az ilyen bizottság az iskola anyagi ügyeit is jobb rendben tarthatja, s ez jobb rendben tartatván, a tanári fizetés emelése is könnyebben megtörténhetik, s mi tanárok szép csendesen megszűnünk panaszkodni s végezzük munkánkat ugy, mint ezt tehetségünk megengedi. C a t i 1 i n a abba hagyja bűnét, Ciceró nyugodtabb exordiummal kezdheti meg szószéki eléadásait. Mitrovics Gyula. Lelkész-igtatás Somorján. E folyó év ápril 19-én egyszerű, de szívemelő vallásos szertartásnak voltunk tanúi a kisded Somorja városban Pozsony megyében, hova csekélységem is lelkész-igtatásra volt hiva. A kisded ref. somorjai egyház, már néhány h5 óta rendes lelkész nélkül volt; a lelkészi állomás betöltése csak ujabb áldozat következtében történhetett, mert elébbi helyzetében senki nem vállalkozott arra. Most pedig, az ujabb áldozat nyomán Csontos Károly ur magára vállalta az isten anyaszentegyházának gondját. Vályi Lajos esperes ur hajtá végre a beigtatást. A különböző felekezetű kis város lakosai, nem-, rangkülönbség nélkül sorakoztak a templomba a felhivó harangok elzugása után. A különben elég tágas templom teljesen megtelt. A/, orgonakiséret mellett elhangzott énekszó után, az urasztal mellé állottak Vályi Lajos esperes, és Csontos Károly választott lelkész ur. — Már maga e modor, mely a régi szokástól eltérő volt, figyelmet gerjesztett az ünneplő sokaságban. Azonban a belsőket, a lelkieket tekintve sem maradtunk csalódásban. Az igtató férfiú, a különben is ünnepelt szónok, szeretett esperesünk, felemeló hatályos szózatát, s oly ékesen kötő szivére a lelkész teendőit az ifjú lelkésznek, hogy azok a szép hatályos szavak soká emlékünkben leendnek. Az ifjú lelkész ezután fellépett a szószékbe s 1. Pét. V. 2. 3. 4 alapján oly beköszöntőt tartott, hogy lehetett olvasni a lelkész után sóvárgó nép szemeiből, miszerint testben s lélekben megujulva, s nemes érzelmekkel megteljesedve tértek vissza családi tűzhelyeikhez. Adja az ég Ura, hogy a felavatott uj lelkész a sírig oly kedves megelégedéssel találkozzék pályáján, minővel azt kezdó! A templomi ünnepélyt vig társalgás követé, melyet az említett ref. egyház hivei rendeztek. Mint a lelki sáfárságban, ugy az anyagiaknál is a buzgóságnak kettős mértéke áradozott. Áldva legyen a kis buzgó gyülekezet istentől. Gyenge Károly, rétbei ref. lelkésa. Külföldi egyház és iskola. Svájc. — Az elszórt protestánsok v a 11 á sos tám og atásár a alakult társaság mult évi dec. 7-én tartotta 30-ik évi közgyűlését, melyen örömmel jelentetett, hogy a társaság folytonosan áldásdusabb előhaladásnak örvendhet Az 1873-ik évben 29,628 38*