Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-11 / 2. szám

nak, vagy a szerényebb kűrben fáradozó, de igazi hazafias érzelmű plebánusoknak az iskolák, a nemzet s a társadalom körül tanúsított érdemeikről; a jelen esetben azonban, hiteles forrásból vett értesülés alapján, bátrak vagyunk a Pomázról beküldött reclamm hitelességét kétségbevonni, és a tényállás a mint mi tudjuk, tájdalom, a közlött adattal merőben ellenkező. * Nem kevésbé fájdalmasak azon tudósítások, melyek némely kathol. pap és káplán izgatásairól majd egyik, majd másik alföldi városból érkeznek. A mult tavaszon Kecskeméten fanatizálta két három kathol, káplán a népet, s annyira, hogy református polgártársaikat — kikkel századokon át békében éltek, — botokkal rohanták meg minden igaz ok nélkül, most pedig az ehhez közel fekvő kis kun Dorozsmán idéztek elő oly botrányos zavarokat, hogy a kis kun kerületi kapitánynak sietve kellett ezen ügyben intézkedni, és erélyes lépéseket tenni. Értesülvén ez ugyanis azon lázitásokról. a városi tanács, ennek egyes tagjai, s különösen a közős iskola ellen izgató prédikációkról, melyeket itt egy Bogács nevű káplán tartott, a legszigorúbban reá parancsolt az efféle fanatikus üzelmek folytatásától, a főbírónak pedig meghagyta, hogy ha a nevezett segédlelkész újra kezdené rakonczátlankodásait, azonnal fogassa el s adja át a szegedi főügyészségnek; egyszersmind felkérte az ottani századparancsnokot is hogy ha a káplán izgatásai folytán a városban zavarok keletkeznének, a legénységet bocsássa a városi hatóság rendelkezése alá. Ugyanez alkalomal több kérdőpontot is tett a kapitány a segédlelkész elé, melyekre az nyilatkozatában meg is felelt, fő védekezését abban helyezvén, hogy ő mindazt a mit tett, plébánosa megegyezésével s az Úr dicsőségére tette. Tehát még ma is, ha a haza polgárait egymás ellen, vagy az országos törvény, s a törvényes hatóság ellen fellázítják, a hazát vérbe lángba borítják, még ma is mindez „ad majorem Dei glóriám" történik. IRODALOM. Bölcsészeti előtan. Első kötet. Lélektan. Gymnasiumok és képezdék számára irta Warga János. Kecskemét, 1873. Veterán tudósunk, kinek lankadatlan szorgalmát az irodalom terén nem méltányolhatjuk eléggé, jelen müvével hézagot pótol annyiban, amennyiben annak Írásánál a tanitóképezdékre különös figyelmet fordított s a uevelés,oktatás és módszertan elveit folytonosan szem előtt tartotta. A munka tartalmának érdemleges bírálatát az illetékes szakférfiakra bízva, irályára nézve teszünk csupán megjegyzést. Wargát széles e hazában mindenki ugy ismeri, mint tömött irályánál fogva nehézkes irót. Előbbi munkái gyakran az értelem és könnyebb felfogás rovására nehézkesek s ép ezért fárasztó olvasmányok, tankönyvekül meg alig használhatók. Aki azonban Wargának ujabban megjelent egy-két kiadványát kezébe veszi, alig fogja hinni, hogy szerzőjük egy ugyanazon személy a csak néhány évvel ezelőtt közrebocsájtott müvek Írójával A derék tudós mint iró teljesen megváltozott, a toll folytonos használata és a negyven évi gyakorlat (mert tudtunkkal az idén lesz negyven évei hogy az érdemekben gazdag férfiú az ifjúság nevelésével és oktatásával foglalkozik) lassankint képessé tette őt, hogy széles ismereteit és nagy tudományát minden ép eszű emberre nézve érthető és könnyen felfogható modorban és formában közölje. Amily nyereség ez irodalmunkra és a közönségre, ép oly előnyös magára az iróra is, kinek nehézkessége volt eddig a legfőbb^és legmegtámadhatóbb hibája. Szivünkből kívánjuk,hogy a negyven év óta lankadatlanul működő tudós még sokáig folytathassa ugy az irodalom mint a nevelés terén hasznos működését. Meg vagyunk róla győződve, hogy irodalmi tevékenységének eredménye ezután vetekedni fog tanári érdemeivel, melyeket lehetetlen a legnagyobb méltánylattal el nem ismernünk, s melyeknek valamely külső cselekvény általi elismerésére tanártársai, volt tanítványai és a közönség részéről most, a negyven évi tanárkodás évfordulóján, a legjobb alkalom kínálkozik. A középiskola eszménye. Irta Bokor József tanár. Budapest. Aigner Lajos. 1874. Ára 1 frt 40 kr. Most, midőn a középtanodák reformja foglalkoztatja első sorban a tanférfiakat, örömmel fogadunk minden munkát, mely e kérdés megvilágításához, tisztázásához járul, kétszeres örömmel olyat, mely — mint az előttünk fekvő — a kérdés eszményi oldalát fogva föl, a gyakorlati netaláni hiányainak könnyebb felfogására vezet. A munka címe nem hazudtolja meg a maga tartalmát; van sok, ami csakugyan eszmény, talán soha vagy legalább mostani viszonyaink közt meg nem valósitható eszmény; de van aztán szerzőnek sok olyan terve is, mely — ha ideál is — sokkal könnyebben keresztül vihető, mint a tisztán gyakorlati célra készült középtanodai törvényjavaslatnak némely helytelen szabványa. Részletekbe ez úttal nem ereszkedünk, mert nem vagyunk oly lelkiismeretlenek, egy szorgalommal irt komo^ tanulmányról futólagos átlapozás után tüzetesen Írjunk. Hibát és kiemelendő jót egyaránt találtunk benne; de arra még nem volt időnk, hogy akár az egyikből, akár a másikból kerestünk és találtunk volna annyit, amennyi szükséges egy alapos birálatüoz anyagul. Arról teljesen meggyőződtünk, hogy Bokor műve a figyelmet megérdemli még azon esetben is, ha — amit azonban a világért sem állítunk — hibái fölülmúlnák előnyeit. Irodalmi Értesitő cim alatt Márki Sándor egy könyvészeti szaklapot indított meg s abból az ügyesen összeállított első számot hozzánk beküldte. Az első szám tartalma: Bevezetés. Irodalmunk 1874-ben. Hazánkat érdeklő nem-magyar könyvek. Történetirodalmunk 1873-ban. Biharmegyei nyomtatványok a 16. században. Vegyes. — Ajánljuk e hézagpótló vállalatot, mely hogy hosszabb életű legyen, mint akár a Heckenast, akár az Aigner által egykor kiadott hasonló vállalat, az irodalom érde-