Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-03 / 18. szám

egyházkormányzók tekintélyét. Hogy a vádolt ifjú lelkésznek csupán az volt-e bűne, mi itt felhozatik, nem tudjuk (miben különben mi semmi bünt nem látunk), de ha mindjárt sokkal súlyosabb vétségei lettek volna is, ám büntessük minél szigorúbban, de a felhozottakhoz hasonló kifejezéseket egy lelkész irányában soha meg nem engedhetőknek tartunk, nem pedig főként oly helyen, hol nem csupán konsistorialis birák, de egészen laikusok, sőt az illető lelkésznek leendő hivei is jelen vannak, s hol azután az egybázkormányzói hivatal is ily erős, otrombának látszó megtámadásnak lehet kitéve. Jól tudjuk mi, hogy ma, a szabadválasztás korában nagyon sok lelkészválasztás nem ugy történik, mint talán az egyház jobbjai s vezérférfiai, menten minden önzéstől, óhajtanák ; de ha már tetszett ezt a választási módot elfogadnunk, tűrjük el ennek a néha nem kedvünk szerinti eredményét is, s lelkésztársaink irányában ovakodjunk a szenvedély szavait hallatni. * Lelkészválasztások: A monori ref. egyház lelkészévé a mult vasárnap egyhangúlag Balla Lajos h. lelkész; a c e c e i ref. egyházba nagy szavazattöbbséggel Mészáros Já no skun-szent-miklósi gymnasiumi tanár, az ő c s é n yi egyházba pedig Dömők Péter kistóthfalusi r. lelkész urak választattak meg. * Derecskén a ref. egyház közelebb elhatározta, hogy a kettős papságot, az egyházkerület által kiszabott teljesithetlen föltétel alatt nem óhajtja (lásd lapunk mult számában a tiszántúli ref. egyh.-ker. gyűléséről szóló tudósítást), ennélfogva a megürült lelkészi állomást egy személy és nem kettő által fogja betöltetni, A választás néhány hét múlva lesz. * Antik tanitői kellék. Folyt a vita az erdélyi ref. egyház közelebbi közgyűlésén a n.-enyedi tanítóképezde felett. Egyik sürgette, hogy gondoskodjanak több jövedelemről, s állítsanak bele négy tanárt; a másik indítványozta, hogy fogjon az egyház kezet az állammal, s egyesült erővel helyezzék jobb karba; a harmadik véleménye szerint, elég lesz abba egy jó tanár, s ha még a gymnas. tanárok is némileg segítenek, elég bölcs tanitók fognak onnan kikerülni. Ez utóbbi vélemény mellett szólalt fel a többek közt Erdélynek egy különben igen derék, tevékeny s praktikus irányú esperese is, ki ismerve az erdélyi tanítóságok nagy részének felettébb nyomorúságos voltát, s mint esperes praxisból tudva, hogy a jelesebb készültségü tanitó mennyire boldogtalannak érzi magát, egy utolsó cseléd fizetéséhez hasonló fizetéssel egybekapcsolt állomáson, igy szólt: „Nem is kell nekünk olyan nagy készültségü tanitó, mi csak annyit kívánunk a tanítótól, hogy tudjon praktikusan tanítani, ne igyók sokat, s legyen benne vallásos szellem." *A f. év máicius végén elhunyt néh. Németh Lajos, egykor udvari ágens, közelebb a pesti ref. egyház presbytere, a pesti ref. gymnasiumnak, a debreceni főiskolának, a magy. tud. akadémiának két-kétezer forintot hagyományozott. * Mint Svájcból írják, a napokban G o n z e nb a c h szövetségi tanácsos a pápa kívánságára, — ki még mindig azt reméli, hogy Svájccal ismét vissza lehetend állítni a diplomatiai összeköttetést, látogatást tett IX. Piusnál, hogy neki a svájci egyházi mozgalmak természete és iránya felől közelebbi felvilágosításokat adjon. A pápa többi közt igy szólt: „Azt mondják, hogy B i s m a r c k az, a ki titeket ilyes dolgokra ösztökél." Gonzenbach igyekezett a pápát e nézet alaptalanságáról meggyőzni, midőn a pápa közbe vágott: „B i smark ur nagy államférfi, mert nagy eredményeket vívott ki s most az eredmények szerint mérlegelik az államférfiakat. Bismarck tehát nagy ember, de nem liberális!" Ezután a porosz egyházi viszályról beszélt Gonzenbachnak a nagy csalhatatlan s mondá: „Nem értem, mint lehet a vallást üldözni, holott ez az állam alapja, s még a hitetlen kormánynak is támogatnia kellene a vallást, mert hisz ez az ő érdekében van. Én istenem uram, hogy haszonlesésből roszat tesznek az emberek, az érthető, az emberi gyengeségekből foly. De hogy a roszat haszon nélkül teszik, sőt é r d e k ö k ellenére, ez már még sem mutat bölcses é g r e." Hogy Gonzenbach válaszolt-e erre ő szentségének, s mit ? arról nem szól a krónika; hanem nekünk volna reá egy pár szavunk. Először is értse meg ő szentsége, hogy mai napság nem a vallást üldözik, miként üldözték a pápai szék ösztönzésére századokon keresztül tűzzel ós vassal, hanem most a saját hatáskörükön túllépő, s az állam törvényei irányában engedetlenkedő lázzongó és lázitó főpapokat s fanatikusokat üldözik, azaz csak a törvény értelmében büntetik. A vallásos hit soha sem volt oly szabad, mint most. Továbbá egy kis fogalomzavar is van itt. Mostanában kétféle államot ismer a történelem; az egyikféle az, melyről egy ember mondhatta : L'etat c'est moi; a másik az, melyről maga az állam mondhatja ugyanezt. Vagyis van aristokratio-absolutistikus és van demokratico-alkotmányos állam. Amannak a zsarnok államnak, igen is alapját, főtámaszát képezte —a vallás? nem, hanem a római hierarchia, és épen ezért az ily kormányok, habár egészen hitetlenek voltak is, — igaza van ő szentségének — hü a támogatták a papuralmat,' készséggel bocsátották a szuronyokat a főpapok s a jezsuiták szolgálatába; de a szabad államnak nincs érdekében sem egyik vagy másik vallásfelekezet üldözése, sem egyik vagy másik papi kaszt kiváltságolása.— Hogy haszonlesésből roszat tesznek az emberek (ha más roszat nem, legalább hogy a butaságot, bigottságot támogatják, a felvilágosultságnak útját állják) ezt érti ő szentsége, azt hiszem érti legtöbb püspök, érsek ur, sőt talánelég értelmesek e tekintetbeu a gazdagabb parochiák plébánosai is ; de hogy haszon nélkül, sőt ellenére önérdekének, tehessen valaki már akár roszat, akár jót, az sehogy sem fér ő szentsége fejébe, „ez már—mint mondja— mégsem mutat bölcseségre." Nem biz a! de hát mindig