Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-03 / 18. szám
könnyen tájékozhatja magát egyházunk történelme terén, de lelkesülni is tanulni fog azon intézmény iránt, melynek a múltja oly nagy, jelene oly lényeges feladattal bir. Elfoglalt álláspontját a szerző előszavában indokolja. A keresztyén egyházi történelem tanulmányozására és méltatására hiányoztak mindeddig az alkalmas tankönyvek, a létezők vagy igen tudományosak és drágák voltak, vagy oly hiányosan, csak száraz kivonatokban és Ízetlen formában szerkesztettek, vagy annyira theologiát tartalmaztak, hogy a ház és az iskola nem élvezhették azokat, és a nép tudatlanságban maradván, jéghidegséggel viseltetett az egyház legszentebb érdekei iránt. Azért a szerző az egyház legkiválóbb mozzanatait és személyiségeit elbeszélő, könnyű formában, számos illustratiókkal ellátva rajzolja, és mindenesetre nem hiában hiszi, miszerint könyve nemcsak érdekes, de szükséges ismereteket terjesztő olvasmány is lesz, annál inkább, mert nem sülyed a szűkkeblű, theologiai pártoskodás álláspontjára, hanem mindenütt a történelmi szükség barátja. Alakjai, melyeket fest, nem lehelik a hitfelekezeti merev ós átkozódó anathómákat, hanem a Jézus és keresztyénsóge üditő szellemét, melynek megismerésire oly ritka alkalom adatik népünknek és ifjúságunknak. Ha más, nem ily szellemben rajzolt alakok is előfordulnak, az csak azért történik, hogy megfelelhessen a szerző az elvnek: opposita juxta se posita magis ellucescunt. Bevezetésében a szerző a bi lia keletkezéséről és jelentőségéről tájékozza az olvasót. Az inspiratió-féle tan szerint tanították, miszerint a keresztyének a sz. irás minden tana- és szavához ugy vannak lekötve, mint az izraeliták a vallástörvényhez, a törökök a koránhoz, és az indusok a védához. Helyesebben értelmezzük azonban a bibliát, ha ugy fogjuk fel mint más történelmi uton keletkezett könyvet, és azért ezt is épen ugy mint más könyvet alávetjük a lelkiismeret és az ész tekintélyének. Általában a tisztelet a sz. irás irányában annál inkább nő, minél inkább tisztul belátásunk annak valódi lényébe. A biblia egyes könyvei tartalma és eredete tekintetében többnyire elfogadja a tűbingai iskola kutatásainak eredményét. Megjegyzendő , hogy mindezen tudományos dolgokról oly érthetően és a gyengébb felfogáshoz oly leereszkedőleg ir, hogy az egész tárgyalt anyag mindenki előtt világossá lesz, bármennyire tájékozatlan is különben e téren. Kiemelendő még itt a szerző nézete Jézus felett. Ugyanis az üdvözítő az uj testamentomban „emberfiának" nevezi magát, ki középpontja akar lenni azon országnak, melyben az erkölcsi jó, az erény és a szellem az uralkodók. Ezen „emberfiádból későbben istent csináltak és még anyját is mint „istenanyát" tisztelték. Nekünk Jézus nem egyéb, mint az isten iránti bizalomnak, az önmegtagadásnak és felebaráti szeretetnek hirdetője szóban és tettben, valamint képmása is az örökkévaló szeretetnek. A könyv tulajdonképi tartalma következő. I, K ereszt és korona: a három oszlopapostol; Pál ; hűség az üldöztetésben; Origenes és hivei; Athanáz és társai ; Aurelius Augustinus, a nagy egyházi atya és ideje. Jellemző itt az igazság és kutatás elnyomása céljából már akkor is elkövetett eljárás, melynél fogva Origenes ellenei igy vélekedtek. „Wer immer dieselbe Wahrheit lehrt, schreibt nur e i n Buch ! Wer aber mit einer so grossen Zahl von Schriften hervortritt, dessen Glaube ist schwankend, zweifelhaft, unbestándig." II. Éj és v ir a d á s : az uj hit hirdetői, Columban, Bonifác sf b.; keresztháboru , egyházi uralkodók és tanitók; nagy Leo, VII. Gergely, Thomas Becket, Abalard stb. ; mindenféle szentek a középkorban ; uj világosság, Wald Péter, Wikleff; a tűzpróba, Huss, Hyeronim, Savanarola. III. Ige ós kard: Luther és a német reformátió ; Zwingli Helvétiában; Calvin és a hugenották, angol és skót reformátió, uj szentek a kath. egyházban, Loyola, Xavér, Vincentius de Paula; prot. segítség a veszedelemben, Gusztáv Adolf stb.; a puritánusok ; üldöztetések, John Bunyan , Cromvell, Milton, Baxter, III. Vilmos. IV. Uj utak és magasabb célok: Spener, Franké, és a pietisták; Penn, Zinzendorf, a hü munkások az Ur szőlőjében ; Wesley és a methodisták; kegyes költők, Bach, Gellert, Klopstok ; Oberlin , Lavater , Jung-Stilling ; Schleiermacher; Bunsen, Zárszó. Ha itt ezen idézetekkel jelezni akartam a könyv tartalmát, nem tartom feleslegesnek még ismételni, hogy az elbeszélések 180, a legtekintélyesebb források után dolgozott és sikerült illustrátióval vannak ellátva, melyek a már magában folyó és könnyű irályt még szemléletivé, a könyvet igazi népkönyvvó teszik. Ezen könyv azonban nemcsak minden házban kedves és hasznos olvasmány lesz, de az egyháztörténelmi tanításra is igen ajánlható taneszköz a népiskolában. Ismeretes, miszerint nemcsak az általános, de móg az egyháztörténelmi oktatás a népiskolában nem állhat többé száraz tények, számok és nevekből, hanem oly életképekből, melyeket a tanuló, mivel concretek, könnyen felfog, örömest tanul és hiven megőriz emlékezetében. Nem történelem, hanem történelmi képek adandók elő a népiskolában, melyeket Grube a világtörténelemre nézve jel' lemrajzoknak nevez. Az egyházi történelem, ily egyedül helyes előadásánál, könyvünk leghasznosabb szolgálatot közvetitend a tanítónak. Először a kívánt tananyagot egészen részletig, néha még jellemző adomákkal világosítva, tálalja elő, és másodszor elbeszélésénél előmutathatja a képeket, melyek a nézletiség elvének megfelelvén, a tanítás sikerét előmozdítják. Az elmélet ugy mint saját tapasztalatom e téren, egyaránt ajánlják e tanmódszert, mely könyvünk segítségével tökéletesen elérhető. Végül nem mulaszthatom el „a prot. theologiai könyvtár" szerkesztői becses figyelmét e könyvre fordítani, miután hiszem, hogy magyar fordítása népünk kezében és az iskolák használatában nem csekély eszköz lenne a prot. egyházi történet szélesebb körökben való ismertetésére és az egyházi ügyek iránti érdek és szeretet ébresztésére. „Es ruh'n gebannt die Geister in der Schrift, Bis sie verwandten Göistes Flamme trifft." Weber Samu. 36