Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-11 / 2. szám

aristokratia, nincsenek társadalmi osztályok. A régi patrícius családok élesebb ellentétet mutatnak sok helyen, mint magyar aristokratáink. Politikai pártok itt is éles küzdelemben vannak gyakran, a korszelleméből folyó és minden államban nyilvánuló viszály állani és egyház közt heves liarczban van itt is, gazdag tőzsérek, vállalkozók nagyobb számmal vannak mint nálunk, de törvény előtt mindenki egyenlő és va'i két társadalmi eszme : haza s emberiség, melyek messze felülemelkednek a többi érdeken, polgárnak és embernek érzi magát mindenki, tudja kötelességeit és tudja, érzi azokat, mert mivelt, mert olyanná neveltetik ugy az iskola, mint az élet, s a társadalom által. Svajcban legmagasabb fokon áll a közmiveltség, legszebb gyümölcseit termi a humanismus, e kettő együtt jár. Ezen rajztöredékhez csak azt teszszük hozzá, hogy ez és az ilyesfélék abban az országban történnek, melyet a protestautismus „döglesztő mérge" — mint az atyafiak szeretik mondani— három száz év óta át meg átjárt, mely a jezsuitákat területéről közelebb kitiltotta, mely a pápa ő szentsége átkátminden órában várhatja magára, s melyet a kathol. szent lapok mostanában csak a latrok, rablók, szabadoncok hazájaként szoktak emlegetni. „Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket," — mondja az irás, s az ily gyümölcsökhöz hasonlókat melyik igazhitű kathol. állam képes felmutatni ? Több francia püspök a németek ellen oly szenvedélylyel kelt kiközelebb kibocsátott pásztor leveleiben, hogy e miatt méltán megneheztelhetett a berlini kormány, s méltán emelt panaszt Párizsban. E panasz folytán a francia kultasminiszter a napokban egy köriratot bocsátott ki a francia püspökökhöz, melyben ezék felhivatnak, miszerint ovakodjanak, hogy ilyesmi többé elő ne forduljon, s hogy ezentúl ne feledjék a létező hatalmak iránt tartozó mérsékletetet s tiszteletet. Hyacinth a volt szerzetes Genfben eddigelé a következő reformokat hozta be : az istentisztelet a nép nyelvén tartatik: az úrvacsora két sziu alatt szolgáltatik ki; a kötelezett fülbegyónás meg van szüntetve, hanem a gyónás isten és a község előtt történik; hitük szerint Jézusnak nem teste és vére, hanem maga Jézus van jelen a miseáldozatnál ; a papok megházasodó hatnak, és a nép által választatnak; a lelkészi működésért nem jár semmiféle illeték ; a szentírás olvasása ajánltatik a hívőknek, abőjtölés nem kényszer utján, hanem szabad akaratból történik ; a papoknak lelkészi hivataloskodásukkal nem szabad összekötniök semmiféle világi foglalkozást avag y politikai hivatalviselést. Bukaresti levél. E folyó december havának elsején, Bécs város falai között, a császári Burg ajtai nyiltak meg előttem, s az alattvalói hűség ama gyémánt fegyverével, mely még a vaskapu zárain is keresztül tör, miután a felség szine elé járulánk : mint bukaresti küldöttek megjelentünk hódolatteljesen, a cs. kir. külügyér, Andrásy Gyula grófnál is-Különösen magyar küldőink részéről, felkérve ő excellentiáját, az alább írott kérvénynek egy kedvező percben a Felség elébe terjesztése s pártolása végett. És ő excellentiája magas személyébe helyzett bizalmunkat , nem csak melegen fogadta, sőt a kérvényt a Felség elébe, több mint valószinü, hogy eddig fel is terjeszté. Riválólag kedvesen lepett meg bennünket azon szívélyes fogadtatás, melyben gr. Andrássy külügyér urnái részesültünk, ós azon élénk érdeklődés, melyet a gróf az oláhországi magyar alattvalók, s ezek művelődési ü;ye iránt tanúsított. „Ötven kérdésem volna még — szólt lelkesen a gróf, midőn távozni akaránk, de majd meglátogatom nem sokára Bukarestben !" Hozza isten közénk, bár mikor a népiskoláké kitűnő mecénását. S mind ama kegyes lelkeknek, a kik az itteni helyzet bővebb ismeretét szomjúhozzák, ha mi a románia keserű vizekből csak egy csöppel szolgálunk is: aztj hisszük ötven kérdésre felelénk. Legközelebb egy beteg nő kívánta az uri szent vacsorát. Elvittem s szolgáltam neki. Ágya mellett egy kis leányka sírdogált. Kérdeztem és anyja válaszolt helyette. Nem tud egy szót sem magyarul. A román iskolába jár, mert a magyarba járatni nincsen tehetsége. És kísérőm hozzá teve: ha még csak ez az egy volna ; de számát sem lehet kimondani, hány ily szegény magyar szülék gyermeke lett és lesz ó hitű és román alattvaló. Tudom nem uj dolog. De valójában uraim, annál keserűbb és figyelemreméltóbb. A fönebb érintett kérvény következő : Felséges császár és király! Legkegyelmesebb urunk és királyunk ! A fényes alkalom, mely ma népek millióit hozza hullámzásba, ellenállhatlanul felbátorít : Románia fővárosa Bukarest magyar lakói — mint Felséged hü alattvalói — legdrágább ügyében, a legalázatosb kérvényt Felségeduek lábaihoz tenni. A bukaresti reformált szentegyház magyar ajkú népe távol az édes hazától, néhány tisztességes, iparműves tagjait kivéve, többnyire szegény cselédek, szolgák, napszámosokból áll; kiknek gyermekei, miután a magával is tehetetlen egyház, ingyen iskoláztatással meg nem ajándékozhatja : nagy részben a román népiskolák növendékeivé — hol ingyen iskoláztatnak — s később ősi hazájoknak megannyi elkorcsult gyermekeivé változnak. Fáj'őket a magyar nemzet erődús életfájáról tépett leveliként lehullani látni, fáj őket a különben is szük és avult —- s alkalmatlan helyen fekvése miatt lerombolandó — iskolánkba be nem fogadhatni. E fájdalmat felségesen, csak Felséged képes eloszlatni. S miután a bukaresti reformált szentegyház, az egé;z Romámániában széjjel szórt reformátusokjilágitó tornya kelljhogy legyen; nyújtsa ki Felséged kegyelme arany vesszejét, a Felséged szine előtt legalázatosabb szolgája által esdeklő 4*