Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-03 / 18. szám

2. Már a nagy Széchenyi kimondá a testületi szellem megteremthetésére a társulás egyedüli elvét. És a folytonos olvasás, az értekezleteken való komoly és láncolatos eszmecsere szükségkép kell, hogy fokozza az érdeklődést, s megteremtse ama testületi szellemet, mely egyedül képes nagyokat alkotni. Im itt van a szemközti poluson, csaknem szemn.el láthatólag az ultramontanismusnak testületi — de reformellenes szelleme! Nem volna-e kiáltó szükség egy minden földi érdektől tiszta, s reform-irányban haladó testületi szellemet teremteni az átelleni poluson, ellensúlyozásul, hogy a szellemvilág fel ne forduljon? 3. Tudom, hogy ázsiai kényelmünkben szeretnénk elheverészni a századok óta megkövesült dogmák bemohosult sirjai fölött: de nem költ-e fel onnan minket a természettan hatalmas szózata, melynek vívmányai előtt szemet hunynunk nem szabad, nem lehet ? Hiszen már ég és pokol megszaladtak, amabból az angyalok hullottak le, emebből az ördögök pusztultak el, s még a sz. háromság is egyesült a kutató emberi ész hatalmas fegyverei előtt. És mi az élet evangyeliomának 19-ik, s az újra reformáló szellem 4-ik századában most is folyvást csak ama beomlott kutakból meritsünk-e poshadt vizet a szomjazó híveknek? Nem! Miként a régi világ 7 ik csod ija, az efézusi pompás pogány templom is leomlott a ker. szeretet és igazság evangyeliomának hatalma előtt, ugy a petrifikálódott dogmák és szentek ma is fellegekbe emelkedő, s szemvakitó pompától ragyogó ujabbkori pogányszerü templomainak is össze kell omolniok, hogy helyüket a szeretet vallásának templomai, s a lélek tisztaságában és erényekben álló egyszerű jézusi isteni tisztelet foglalják el. ilyen evangy. reformirányban kell szerintem a lelkész-értekezleteknek is működniök. Osak igy ülheti meg egykor diadalát a lélek és szeretet vallása. 4. E lélekben ós szívben építő reformirányt a kicsiny nemzedék lelkében kell meghonositni igyekezni. Ez pedig csak ugy történhetik meg, ha a különféle tantárgyakkal ugy is tulhalmozott iskolatanitók kezéből maguk a lelkészek, mint wt&oxrív vallástaniíók veszik át a vallás előadásának hivatásos tisztét. Mig mostani kátéink szerint , s mig a rendes tanítók által adatik elő a vallás: addig annak tanítása tökéletesebb, azaz szívre és életre ható és épületesebb nem lehet; addig a vallásos reformirány nemcsak meg nem honosulhat, de csak meg sem kisértethetik, 5. Ámde, hogy e cél elérésre közremunkálhassunk, ezzel szoros egybefüggésben a munkafelosztás nagy elvének létesítésére is kell törekednünk. Korunk a szakrendszer kora. Századunk annyiféle tudományt teremtett, hogy mindegyikben tökéletesnek lenni akarni is — teljes absurdum. Elég ha egyben közeledhetik valaki fokonkint a tökéletesség .felé. Kivált a vegytani ujabb és ujabb felfedezése'; által a földmivelés és baromtenyésztés valóságos tudománynyá nőtte ki magát. Mit cselekedjünk most már mi, kik legnagyobb részben földbirtokkal vagyunk dotálva? Annak a földnek minél hasznosabban leendő megművelését tanulmányozzuk-e, mely az eddigi rendszer szerint megélhetésünkre szükséges? vagy abban a hivatalban tökéletesedjünk, melyre magunkat szenteltük, s melynek épen hű és pontos teljesítéséért nyertük dijul ama földbirtokot ? Szerintem semmi helye a habozásnak. Két urnák tem szolgálhatván : nekünk, a munkafeloszíás nagy elvéf

, követve, inkább és egyedül hivatalos SÍ aktudományainkban kell magunkat mindjobban művelnünk. Társulás által érnek az eszmék, s a lelkész-értekezleteken kell megérlelni amaz eszmét, hogy az összes tanítói testületnek meg kell válnia — habár sokak által igen kedvelt — gazdálkodásától, hogy nagy hivatásának megfelelhessen. Hiszen mostani rendszerüüknéllelkészeinknek 99°/0

a inkább gazda, mint pap. Ez igy nem maradhat. A reformot az anyagi téren is meg kell kezdenünk, önmegtagadással, ellentóteül a hatalmas ellenfél dusgazdagságának ós kényelmének, s egyszersmind e szembetűnő példával mutatandók meg, hogy bármiaő felekezet kisebb és nagyobb rangú papsága a nagy uradalmakkali dijaztatástól való megfosztatás mellett is, sőt igy még inkább teljesítheti a lelkekre való felügyeletét. 6. Az összes tanítói testületnek csakis ily önzetlenséggel, s minden földi érdéklődéstől ment buzgó működése lehet aztán a népre oly hatással, hogy eljöttnek lássa az időt az egyh. hivatalok illő és magasabb dijaztatására. Azonban számtalan kis egyházaink ezt minden akaratuk s buzgóságuk mellett is, szegénységünk miatt, nem létesíthetvén. 7. szükséges volna az országos dornestica életbeléptetése. Ámde én ezt nem annyira nagy uraink önmegadóztatásának, s éppen nem könyöradományok utján, hanem a már meglevő egyházi