Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-04-12 / 15. szám
menházáért s több efféléért, melyekkel Európa legmiveltebb országai közé emelkedett fel. Lapozza végig a t. olvasó a többek között Molnár Aladárnak „Utazásom Svájcban és Bajorországban" cimü könyvét, avagy idézze vissza emlékezetébe egyik svájci kanton elnökének közelebbi évijelentését, ki, midőn a börtönökre került a sor az óvijelentésben, igy szólott: ezek hasztalanul hevertek, miután egész éven át egyetlen lakójuk sem volt; s ezekre gondolva azt hiszem szívből fog velünk együtt felsóhajtani : vajha minálunk is ily zabolátlan kicsapongásai lennének a szabadságnak, mint Helvétiában! A 172-ik lapon felemlítve, hogy ő azon irányzat hive, melyhez most az ő pesti ellenfelei tartoznak, soha nem Jvolt ezért meg ezért, ily confessiót tesz: „Vallottam és vallom ma is a tudományos vizsgálódás feltétlen szabadságát és a protestantismusnak a tudománynyal való életerős egybeköttetését." A következő lapon pedig pár szentírásbeli hely idézése után igy szól: „Ez idézett szenLirásbeli helyek, melyekben maga az Ur szól, szintúgy mint több hasonló tartalmúak is, első tekintetre nyilván mutatják, hogy az evangeliom szerinti hit, egyáltalában nem tudományos demonstráció szülötte." Más szóval: vallom a tudományos vizsgálódás szabadságát, de az evangeliomi hit körében tudományos megbizonyitásnak nincs helye. Hogy is mondta eztSimor primás aSz. István társulat közelebbi nagy gyűlésén? „A kathol. egyház nem lehet a valódi felvilágosodásnak, műveltségnek, haladásnak — miként némelyek elhitetni szeretnék, — nem lehet ellensége." De „az egyház lényegén, tekintve annak akár tanát akár szervezetét, egy pontot feladni annyi, mint tőle elpártolni, mint azt tönkretenni." Azaz mi Simor primás pártoljuk a felvilágosodást, haladást, s kétségkívül a szabad vizsgálódást is, de azért minden jó katholikusnak ott kell maradni, hol századokkal előbb.állott az egyház (v. ö. e. lapok 410. lapjál). Ismét pár lappal hátrább igy szól R. ur: „Hogy én a tudományos vizsgálódást elnyomni, s a lelkészeket ós tanárokat a konfessiók betűihez egész orthodox türelmetlenséggel leköttetni akarnám, — az egyszerűen nem igaz. Hanem az már igaz, hogy a puszta vak lármát, izgatást, vezórczikkezést, polómizálást és pártütésttudományos vizsgálódásnak nem tartom." Ezen periódus utóbbi felét Simor szebben fejezi ki, mikor igy szól : „Hálátlannak lenni nem erény , a történet lapjait tépdelni nem tudomány, a létalapokat félrelökni nem haladás." „Ugyan kérem, modern Ballagi- vagy Lang-féle álláspont ez?" kérdezi R. ur több ilyesféle felhozott érve után. Nem biz a! hanem Pius- és Simor-féle álláspont! Hanem van egy nyilatkozata R. urnák ugyanezen helyen, a melylyel már kissé félénken ugyan, de mégis jelentékenyen közeledik a Ballagi-fóle állásponthoz, dacára annak, hogy azon idézettel épen az ellenkezőt akarja bebizonyítani. Felhozza ugyanis, hogy ő már 1862-ben is a mai modernektől eltérőleg vélekedett Krisztus feltámadása felől, a mikor igy nyilatkozott: „Az isteni bölcseség és kegyelem nyomai láthatók abban, hogy az örök igének miként testbeöltözósét, ugy feltámadását és mennybeemelkedését is felyülemelte az emberi tudomány bebizonyításának gőzkörén." Ugyan már menuyiben emelte volna felyül ? Hiszen ha öt a bibliában emiitett nők s az apostolok csakugyan látták, vele beszéltek, étkeztek, s Tamás a kétkedő saját ujjaival megtapogatta a szent sebhelyeket, akkor Krisztus feltámadása épen nincs felyülemelve az emberi tudomány bebizonyitásának gőzkörén, sőt az nagyon is be van bizonyítva, de természetesen csak azokra nézve, kik „az evangeliom szerinti hit" alapján állanak; ellenben a kik a történelmi kritika boncoló fegyvereit az evangeliomi előadásokkal szemben is nem átalják használni, vagyis a kiknek a test szerinti feltámadásra nézve az evangeliomok előadásai dacára is kételyeik vannak, a nélkül, hogy nézeteik nyilt kimondására kellő bátorságuk volna, azoknál szoktunk találkozni ilyen „gőzkörü" kifejezésekkel. (Vége köv.) A Brahma Samadsch hiveinek isten imádása. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" mult évi folyamában ismertetve volt a Brahma Samadsch, ezen az ind nép regenerálása körül oly szép reményekre keltő vallási társulat. Lelkes ügyvivője Keschab Tscha.nder Sen, ki néhány óv előtt -- épen e reform-mozgalom ügyében — Európában is megfordult, tudósításaival a közmivelődés minden barátainak legmelegebb részvétét biztositá számára. Azokra nézve, kik hazánkban is e lapok olvasói közül őszinte örömmel üdvözlók a távol Indiában megindult hitújítás irányát, talán nem iesz érdektelen néhány imának bemutatása a Brahma Samadsch híveinek, vagyis a theistáknak imakönyvéből. A Theista imakönyve. *) Keschab Tschander Sentöl. „Áldom az Urat minden időben ; az ő dicsérete legyen mindenkor az ón számban." 34. Zsolt. 1. v. „Az isten nem hagyott el engem. Tajha én is el ne hagyjam őt.1 4 Bevezetés a Talavakar Upanischadba. Reggeli ima. Oh irgalmas atya! kinek hű gondviselése engem az álom védtelen órái alatt megoltalmazott, fogadd imádságom és dicsőítésem reggeli áldozatát. Köszönöm, hogy a te kegyelmed képessé tett engem ujult erővel s kedvvel magamra vállalhatni egy uj napnak kötelességeit. Minden *) The Theist's Prayer-Book. 1861.
