Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-29 / 13. szám

A birodalmi törvényhozás már 1872-ben belátta, hogy az alsóbb lelkészkedő papság helyzetén okvetlen és gyorsai! segitni kell. Azért mindkét ház e célra 500,000 frtot szavazott meg. De ez nem bizonyult elégségesnek s mi természetesebb mint az, hogy a gazdagabb javadalmakat kell megadóztatni a szegényebbek fölsegélésére, annál is inkább, mert maguk a püspök urak is többször hangoztatták, hogy egy kis áldozatkészség lenditni fog az ügyön. Hanem azért persze ők nem lenditettek semmit, nyakig dúskáltak vagyonúkban, és hagyták nyomorogni alsóbb papjaikat, kiken tulajdonkép a lelkészkedés és a papi hivatás egész súlya nehezült és nehezül. (Viharos tetszés.) Egyetlen egy fényes kivételt képez a bécsi érsek, (Rauscher), ki érseki megyéje szűkölködő papsága fölsegélésére nemcsak egy birtokot adott el, hanem még saját vagyonából is 80,000 frtot adományozott. Fájdalom, e példa csak magára áll. Itt tehát, miután a főpapság áldozatkészségétől általában semmit sem lehet és lehetett várni, e törvényre okvetlenül szükség volt. Igen ügyesen és talpraesetten érinté a miniszter azt az egetverő ultramontán nagy szájaskodást, melyet főleg fiatalabb papoknál tapasztalni. Ezt szónok a papság egy részének valóban nyomorult anyagi helyzetéből fejti meg, clerikalis eszeveszett szájaskodások által óhajtván feltűnni és helyzetökönjavitni. (Helyeslés balról.) Szavait igy végzé : Tekintsenek el önök e javaslat netaláni pénzügyi hiányaitól, és szavazzák meg azt mint oly gyors segélyt, melyet szükségesnek tartunk mindannyian oly állapotok orvoslására, melyeket társadalmilag szomorúaknak , politikailag pedig veszélyeseknek kell jeleznünk. (Élénk tetszés balról és a centrumban.) A pápának lapunk utóbbi számában emiitett encyclikája, melylysl újból figyelmeztette a világot,hogy a módéra miveltséggel, s alkotmányos szabadsággal a pápai szék soha ki nem fog s ki nem tud békülni, — a következő : Kedvelt fiaink, a bibornokokhoz, ós tiszteletreméltó testvéreink, az osztrák császári birodalom érsekei ós püspökeihez ! IX. P i u s pápa kedvelt fiai és tiszteletreméltó testvéreinek üdvözletét ós apostoli áldását ! Alig adtuk m. é. nov, 24-diki levelünkben a katholikus világnak tudtul a nagy üldözést, mely az isten egyháza ellen Poroszországban és a Svájcban irányult, máris szomorúságunkra uj aggodalmat keltenek bennünk egy másik jogtalanságról hozzánk érkezett hirek, mely ugyanezen egyházat fenyegeti, mely isteni vőlegényéhez hasonlóan valóban szintén azon jóslati mondással elpanaszolhatja : „Sebeimet uj fájdalmakkal tetézték." Ezen méltatlanság annál súlyosabban ér minket, minthogy Ausztria kormányától származik, mely azelőtt mindig a keresztény állam legfontosabb korszakaiban derekasan támogatta az apostoli széket a katholikus vallásért folytatott harcban. Mégis ez országban már néhány év előtt oly törvények és rendeletek bocsáttattak ki, melyek ellenkeztek az egyház legszentebb jogaival ós a legünnepélyesebb szerződésekkel, és melyeket mi tisztelendő testvéreinkhez, a bibornokokhoz 1868. évi junius 22-én tartott allocutiónkban kárhoztatni és érvényteleneknek kijelenteni hivatalos kötelességünknek tartottuk. Most azonban a császárság képviselő-testületeiben oly törvények terjesztetnek elő megvizsgálás és elfogadás végett, melyek világosan oda irányozvák, hogy a katholika egyház urunk Jézus Krisztus rendelete ellenére a legveszélyesebb rabszolgaságra, és egészen az államhatalom önkénye alá vettessék. Minthogy azonban az egyházi birodalom csudálatos hatalma magától Krisztustól származik, és egészen különbözik és független a politikai uralomtól, azért Istennek ez országa a földön egyszersmind az egész emberi társadalom fölötti uralmat képezi, és megszilárdittatik és kormányoztatik saját törvónyei és jogai által, felsőbbjei által, kik szem előtt tartják, hogy a lelkekért számot kell adniok, nem a polgári társadalom főnökeinek, hanem a legfőbb pásztornak, Jézus Krisztusnak, a ki által a lelkipásztorok és tanitók rendelve vannak, és semmiféle világi hatalomnak a lelkek üdvösségeért való szolgálatban számadással nem tartoznak Mivel pedig az egyház szent fejére van ruházva az uralom ? azért minden hivÖnek, az apostol intése szerint, kötelessége nekik engedelmeskedni és magát alávetni, ós azért is a katholikus népek legszentebb jogát képezi az, hogy az isteni tan és az egyházi törvény követésének ezen kötelességében az államhatalom által ne gátoltassanak. Nemsokára tisztán meg fogjátok ismerni, kedvelt fiaim ós tisztelendő testvéreim, mily súlyosan megsértetett az egyháznak ezen isteni joga, mily elviselhetlen az apostoli szék, a szent atyák ós maga a katholikus nép jogainak felforgatása, mely ama törvények előterjesztésében rejlik, melyek az osztrák parlamentben jelenleg tárgyaltatnak, és nyilvánosan kihirdetendők lesznek. Mert ezen törvények szerint Jézus Krisztus egyháza úgyszólván minden irányban és a hivek vezetésére vonatkozó minden cselekményében a világi hatóságok felsőbbségónek vau alávetve, sőt ez azon indokolt jelentésben, mely a törvényjavaslatok célját és hatályát magyarázza, világosan és elvileg ki van mondva. Kijelentetik abban továbbá, hogy a világi kormány feladata, ugy a világi, mint az egyházi téren való souverain törvényhozó hatalmánál fogva az egyházat is felügyelet alatt tartani, csak ugy, mint a birodalom határain belül fennálló különböző világi és tisztán emberi társulatokat. Ily módon a világi kormány magának követeli egyrészt a katholika egyház alkotmánya és joga íölötti Ítéletet, ós döntést, másrészt annak legfőbb vezetését, és azt részint saját törvényei s rendszabályai, részint az egyház azon férfiai ellen, kiket magának alávetett, akarja gyako~ rolni. Ez által azonban amaz intézmény szent hivatala és hatalma, melynek feladata az egyházat kormányozni, a kegyelmet osztogatni, ós a keresztény hitet megszilárdítani, földi uralomnak vettetnék alá, Ilynemű bitorlás