Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-11 / 2. szám
táns férfiak érdekében megkövetelik ezt; ugy szintén azon részleteket sem kivánom felemlíteni, melyek az általam is féltett kincsként őrzendő protestáns tanügyi a ii t o n o m i a biztosítására szükségesek: hanem csupán két pontot bátorkodom az illető férfiak figyelmébe ajánlani. Az egyik a protestáns tanintézek tanárainak fizetésénél tapasztalható egyetemes pontatlanság. Hogy a fizetés nem növelhető, az még legalább némi mentséget találhat a megadott viszonyokban, melyeken változtatni nincs az illetők hatalmában, — habár mint alább látni fogjuk, ez sem oly legyőzhetlen akadály mint gondoljuk. De hogy a csekély fizetés kiszolgáltatásában oly pontatlanságok történnek, minők csak egy financiális ismeretek tekintetében teljesen tájékozatlan ázsiai államban várhatók: az csakugyan saját mulasztásunktól függ. A fizetési pontatlanság, kivált a társadalom fejlődésével, — a melynek pedig évről évre mindinkább ki vagyunk téve, — majdnem egyenértékű e teljes fizetési képtelenséggel. Tönkre teszi a hitelt, — ez esetben a protestáns egyház hitelét; megsemmisíti, vagy legalább felére, sőt sokszori ismétlés esetében V3 -ára reducálja a később, a meg nem tartott fizetési terminusok után kiszolgáltatott pénz értékét. Hogy ez valóban igy van, afelől meggyőződhetünk, ha akármely fizetési pontatlanságról ismeretes állam, vagy magánintézet vételi jegyzékeit az általános egykorú árfolyammal összehasonlítjuk, (lásd: Madeod: „On Banking" II. 79 1.) *) A kivált csekélyebb alapítványokkal biró kisebb városi protestáns egyházak ós iskolák ugy is kevés vagyona e pontatlanság által tehát értékére nézve legalább is V3 -ad részszel lesz kevesebb évenként, mint a mennyi az valósággal lehetne. Pedig e bajon könnyen segíthetni. A legtöbb oly városban, hol protestáns középiskola létezik, létezik legalább egy vagy két olynemü pénzintézet is, pl. takarékpénztár, kereskedelmi bank stb. mely az ismeretes folyó számla (conto corrente) rendszerben könnyen átvállalhatja, s legfeljebb 1 % kezelési dijórt át is vállalja az egyház bevételei *) Azt, hogy a tizetéBi pontatlanság, mint minden hivatal»ály, ugy még inkább az elméleti tudományokkal foglalkozó tanároknál teljesen megsemmisiti a működési kedvet, midőn azokat a szakadatlan megélhetési gondoknak teszi ki, és ez uton illuzoriuBsá teszi magát az egész tanügyet, — a mint azt tapasztalhatjuk is, — szükségtelennek vélem fejt égetni. és kiadásainak kezelését. „Ma már, ós épen ez időben semmiféle jótékony közintézetnek nem célszerű pénzét házilag kezeltetn i." A biztosság igy semmivel sem több mintha egy másik ebben gyakorlott közintézet kezeli azt saját pénzeivel együttj mig ellenben a mindig pontos fizetési képesség iránti bizalom igen neveli az illető egyház vagy más ily testület tekintélyét, és ezzel együtt vásárlási és szerződéskötési műveleteinél léjebb szállanak az árak reá nézve; — másfelől pedig a pénztárkezelés is sokkal olcsóbban, jövedelmezőbben, és igy több megtakarítással történik. E részben az ország igen tekintélyes pénzügyi capacitásai, a többek közt gr. Lónyay Menyhért és Csengery Antal urak is hasonló értelemben nyilatkoztak e tárgy felett egy alkalommal tartott beszélgetésünknél. Ez által igaz hogy egyfelől rendes és szigorúan pontos előirányzat készítésére lesz szorítva az illető közintézet; de közgazdasági boldogulásunknak ép az egyik feltótele, hogy erro minden egyes közintózet reá szokjék. Másfelől pedig, ha talán az előlegek által némi kamat-differentia háramlanók is e folyó számlái kezelés utján az illető intézetre, e kamatdifferenciának a következő évben azok fizetéseiből aránylagos levonás által, kik az igy elért fizetési pontosság előnyeiben részesülnek, — könnyen ós biztosan elhárítható e teher, mivel azt örömmel viselhetik az illetők a nyert előnyökért. A második pont, melyet szinte ez alkalommal fel kell említenem: az illető fenntartó, vagy kormányzó testületeknek, — legyenek azok presbyteriumok, tanügyi bizottságok, vagy bármi névvel nevezettek, — kötelessógkörére vonatkozik. E tekintetben egy igen sajnos tévedés, illetőleg fogalomzavar uralkodik még mindeddig taláa az egész Magyarországon. Nem tartjuk t. i. folyvást szigorúan szem előtt, hogy a jogok ép oly szorosan a megfelelő mérvű kötelességekkel járnak együtt, mint a vételnél a kapott tárgy az adott pénz értékével együtt. Addig, mig csak a polgári kötelességekről oly fogalmaink nem lesznek, mint azon amerikai polgárnak, ki azt mondá: legfőbb magami ráüti Kötelességemnek ismerem a köztársadalomnak akkor szolgálni, mikor nincs reá szükségem," kevésre fogunk a legjobb kormányzás mellett is boldogulni. Az elvállalt egyházelőljárói vagy presbyteri tiszttel együtt jár azon kötelesség is, hogy az illető minden tőle telhető módokat megkísértsen a 3 *
