Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-01 / 9. szám

ezen önállóságukban, ugy a tudomány, mint a haza javára hasznos működést lesznek képesek kifejteni, — sőt individuális hatásuknál ós fejlődésüknél fogva, a mint az a dolog természetében fekszik, az üdvös verseny folytán, a hazai tanügy előbbre vitelét is eszközölhetik. A mennyiben tehát a mélyen tiszt, képviselőház tanügyi bizottságának a gymnasiumi ós reáltanodai oktatásról szóló törvényjavaslata, a kormány számára oly jogokat adna, melyeket eddig gymnasiumaink szervezésére, kormányzására, felügyeletére ós fenntartására nézve egyedül autonom protestáns egyházunk gyakorolt s melyek a törvénybe foglalt bécsi és linci békekötések ós az 1790/91-iki 26. törvénycikkben egyházunk és tanintézeteink számára biztositvák, elengedhetlen kötelességünknek tartjuk ezek ellenében, megváltoztatásuk céljából, észrevételeinket megtenni. Ezen észrevételeink felsorolása előtt azonban szükségesnek látjuk egyelőre megjegyezni, hogy miután egyházunknak reáliskolája nincs, észrevételeinkkel és kiváuatainkkal csupán a gymnasiumra szorítkozunk. Ezek előrebocsátása után a következő §§-ok módosítását óhajtjuk és kérjük: 1. §. A gymnasiumok meghatározását, illetőleg célját bővebben, a humanisticus uevelés hangsúlyozásával kívánjuk kifejeztetni. Mert a középtanodai oktatás és nevelésnek nemcsak az a feladata, hogy a szellemi tehetségek Öszhangzatos fejlesztése által az ifjúban azon általános miveltség fejtessék ki, mely őt az egyetemi tanulmányokra képesíti, hanem egyszersmind az is, hogy benne a tudományos kutatás iránt hajlamot s az öntevékenységre ösztönt ébreszszen, s Ízlésének nemesitésére s jelleméépzésére hasson. A gymuasium céljának ezen tágabb meghatározása azórt kívánatos, mert a törvényben kifejezett elv alkalmazását a törvény alapján készített tantervben találhatja, mely a törvény szükkörü meghatározása miatt, a törvényhozás intentiójával ellenkezésbe jöhet. 5. §. Az egyetemes tanári értekezlet e §-nál egyhangú helyeslését fejezi ki, hogy a görög nyelv kötelező tantárgynak vétetett föl. Ezen a classicus műveltség megszerzésére oly felette alkalmas nyelvnek és irodalomnak, minden gymnasiumi növendékre köteles tanulását a legmelegebben pártolja, azon okoknál fogva, melyeket a képviselőház tanügyi bizottsága „a középtanodai oktatásról" szóló törvényjavaslat tárgyában készített jelentésének indokolásában (az 5. §-ban) mély belátásu bölcseséggel ós megdönthetlenül kifejtett. A 10. § nál óhajtjuk kifejeztetni, hogy az oktatásügyi minister az egyes tantárgyakban nem az elérendő célt, hanem az elérendő határt szabhassa meg, mert az előbbeni meghatározás a törvény betűje értelmében készített tantervre nézve lehet felette jelentékeny hatású. Valamint e §-nak azon határozott kijelentésében sem nyughatik meg az értekezlet, hogy a vallásoktatás tantervét az illető egyházi hatóság csupáu a minister jóváhagyásával állapithatja meg. Ez az illető egyházi hatóság joga, mert csak az állapithatja meg, mily mérvű és irányú vallástani oktatásra van szüksége a felekezetéhez tartozó gymnasialis növendékeknek. A törvényben csak azt kellene meghatározni, miszerint az egyházi hatóság a vallásoktatás tantervét tudomásvótel és megvizsgálás végett terjeszsze fel a ministerhez, hogy az meggyőződést szerezhessen magának, miszerint a vallástanítás ürügye alatt valami más, az állam céljaival ellenkező, ne tanittassók. A 11. §-ban kifejezett szakcsoportositást szívesen elismerjük, de az alatt nem értjük és elfogadhatónak sem tartjuk, hogy a tantárgyak egymás alá rendeltessenek, a mint az egy legújabban felmerült tantervben megkísértetett. Mi is óhajtjuk, hogy kivált az alsó osztályokban, a humanisticus oktatás elvének megtartása mellett, a tantárgyak taníttatása öszhangzatos kapcsolatban történjók, de mégis ugy, hogy a tantárgyak önnállóan kezeltessenek, minek kifejezését a törvényben azért óhajtanok, mert a törvény alapján készítendő tantervre vonatkozólag ennek csak üdvös hatása volna. A 12. §-t, mely azt követeli, hogy „mind a gymuasium, mind a reáliskola legalsó osztályába csak oly növendékek vétetnek fel, kik felvételi vizsgálaton igazolják, hogy van oly mérvii képzettségük, minőt az elemi iskola alsó négy évi tanfolyamábau kellett megszerezniük" — az értekezlet nem helyeselheti. Az értekezlet az ily felvételi vizsgát nem kivánja általában kötelezőnek, hanem csak azokra, kik ina gánnevelésben részesültek, vagy nem a népoktatási törvény értelmében szervezett népiskolának bizonyítványa alapján kivánnak a gymuasium első osztályába fölvétetni. Egyébként a törvényjavaslat ezen § ában kivánt fölvételi vizsgálatok megtartása csaknem lehetetlen és kivihetetlen, miután tudvalevőleg, éppen a tanév kezdetén a fölvételek és beírások alkalmával a gymnasiumok igazgatói s az ilyenkor előfordulni szokott pót- és javitó vizsgálatok miatt, a tanárok is igen el vannak foglalva. A tervezett rendszabály csak szükségtelen munkával való tulhalmozása lenne a tanári testületnek, csekély vagy éppen semmi haszon nélkül, mert az értekezlet tanárainak tapasztalásából merített kijelentése szerint, a helyesen szervezett népiskola negyedik osztályának kielégítő bizonyítványával a gymnasiumba felvett tanulók, előleges vizsgálat nélkül is megállották hely őket. Másrészről az ilyen intézkedés bizalmatlanság nyilvánítása lenne a törvény értelmében szervezett jó népiskolák irányában, sőt éppen ez által a tőrvény értelmében szervezendő jó népiskolák alapítására az ösztön, a törekvés is csökkentetnék. Elegendő volna tehát ezen §-ban csupán annyit kifejezni, hogy a gymuasium első osztályába felveendő tanulók ismeretmértékeül szolgál a népiskolai törvény értelmében szervezett népiskola negyedik osztályából felmutatott elégséges osztályzatú bizonyítvány; azon tanulók ellenben, kik magánuevelésben ós oktatásban részesültek, vagy nem a törvény értelmében szervezett népiskolák negyedik osztályának bizonyítványával kivánnak a gymuasium első osztályába felvétetni, felvételi vizsgálaton tartoznak kellő mérvű képzettségüket igazolni. A 13, §. második részét, melyben az mondatik,