Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-22 / 8. szám

áthelyeztetésére, s egy negyedévi ház- frt kr bére fedezésére 29 — Egy másik családnak pedig hasonló célra 10 — Mellékes kiadásokra .... 14 10 Összesen : . 221 frt 94 kr. Maradt tehát a pénztárban . .179 „96 „ A segélyezettek között kiosztatott a mai napig 272 darab ruha, 388 font kenyér, ós kilenc mázsa fa. Ezen felül 1 egyén kapott egy paplant, 1 pedig paplant vánkost és szalmazsákot. Itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a fennebb emlitetett két család házbérének fedezése aképen eszközöltetett, hogy az egylet titkára a szükségelt összeget egyenesen az illető háztulajdonosoknak kézbesítette, s ez még igy is csak kivételképen történt, a szükség e két esetben szokatlanul égető lévén. Ennyiből áll negyedévi jelentésünk. Midőn e sorok berekesztése előtt ismételve felhívjuk a nagy közönséget általánvéve egyletünk erélyesebb támogatására, el nem mulaszthatjuk annak női tagjait külön felkérni, vegyenek részt minél nagyobb számmal szegényeink felruházására célzó munkálkodásunkban. A nyomor, melynek napról napra nyomára jutunk, valóban irtóztató, s a szükség arra, hogy minden jobb sorsú egyénben felébredjen s tettben nyilvánuljon az emberbaráti kötelesség érzete, mindinkább égető. Mig tehát a férfiak az élet küzdterén családjaik fenntartására s a nyilvános érdekek előmozdítására törekszenek, ne hagyjuk mi sem teljesítetlen szerényebb, de azért magasztos és szent hivatásunkat, folytassuk a harezot erélylyel a nyomor s szenvedés ellen, minden letörlött könyet mint drága jutalmát tekintve küzdelmeinknek. A Tabitha- egylet gyűléseit az evang. egyház presbyteriális termében (gymnas. épület 2-dik emelet) tartja minden szerdán délután két és hat óra között, midőn a tagok a tárgyalások befejeztével varrással és kötéssel foglalkoznak. Ha talán vannak oly egyének, kik ezt feleslegesnek sőt károsnak tartják, ugy vélekedvén, hogy szegényeinket ellustitjuk az által, hogy őket saját ruháik készítésétől fel mentjük, engedjék, hogy őket ezen fogalom téves voltára figyelmeztessük. Igaz, hogy azok között kiket, mi felruházunk, találkoznak néha oly egyének is, kik egészségesek, és korban sem túlságosan előre haladottak. De igen túlnyomó köztük az öregek, betegek, nyomorékok, s némely esetben vakok, s elhagyatott gyermekek száma; és még azok között is, kik nem ez utóbbiak, hanem az elsők közé tartoznak, a legtöbben nem képesek ruháikat elkészíteni; mert a legdurvább munkáknál egyebet tanulni soha nem volt alkalmuk ; semmire képzettségök nincs, azt hasztalan követelné tőlük bárki is. Ezen felül még azoknál is, kik egy vagy más oldalról valami kis pénzbeli segélyben íészesülnek, az ily módon nyert összeg szükségleteikhez képest oly csekély, hogy abból ruhanemüket vásárolniok lehetetlen s igy egyéb szenvedéseik mellett a ruhátlanság fagyasztó hatása is fokozza nyomorukat. A nyomor ezen nemének elhárítása egyletünk törekvésének egyik főcélja. Legyen szabad e sorainkat azon óhaj kifejezésével rekesztenünk be, vajha olvasóink közül minél többek mielőbb támogatóink és munkatársaink sorába lépnének. Kelt Budapesten, 1874. febr. 15. Meszlényi Ilona. titkár. Nagytiszteletü Torkos Károly és Gyory Vilmos lelkész uraknak Orosházán. Mi, a pesti protest. árvaház női bizottmánya, nagy örömmel olvastuk kegyeteknek f. é. jan. 31-kén kelt becses levelét, s azon tudósítást, hogy ugy az érkezett pénz a pénztárba betéve, mint az árváinkra nézve oly kedves ós gazdag ajándék az intézet éléskamrájába már elhelyezve lett. Nem állhatjuk meg, hogy addig is, mig erről a férfibizottmányt a maga utján értesitendjük, ezen mai gyűlésünket ne használjuk fel arra, hogy orosházi buzgó hitfeleinknek ki ne fejezzük a szép adományért legőszintébb köszönetünket. Könnyű volna nekünk kétszer annyi árvát is eltartanunk s az elhagyottak körül az atyai és anyai gondot magunkra vállalnunk, ha a magyarhoni kétezer protest. egyház között csak minden tizedik az orosházi szentegyházhoz hasonlítana, mely már több izben s most újonnan — tehát épen midőn a szükség országszerte nagy — ily eléggé meg nem hálálható bizonyságát adta vallásos buzgóságának s azon evangyéliumi szent szeretetnek, mely örömest töri meg az árvával legutolsó falatját. Azon közös mennyei Atyánk, ki belát a könyörülő szivekbe s a ki elég gazdag ós hű, hogy megjutalmazza a jókedvű adakozót, áldja meg kegyeteket nagytiszteletü urak és áldja meg fejenként és egyetemben az orosházi szentegyházat, különösen azon jótevőinket, kiknek neveit a beküldött lajstromban olvastuk. Mi ugyan e neveket már beírtuk jegyzőkönyvünkbe és a Protest. Lap hasábjain az egész országnak nyomtatásban hirdettük ki azokat; — de vajha a kegyelmes isten is irja be jóltevőink neveit az élet könyvébe s atyai irgalmával emlékezzék meg róluk óletökben ugy mint halálukban. Boldogoknak hirdetjük önöket, nagytiszteletü lelkész urak, hogy ily evangy. hitben és erényekben gazdag nyájnak lehetnek pásztorai, egyszersmind szívből kívánjuk, vajha a kegyes isten ily pásztorokkal áldja meg gyülekezeteinket. Akkor nem hangoznának el a pusztában az apostol ama szavai: a szentek szükségeire legyetek adakozók ! akkor országos evangy. szentegyházunk árváit százanként gyüjthetnők egybe, hogy intézetünkben nyugalomra hajthatnák le árva fejőket, s felneveltethetnének maguk ós a szentegyház javára s isten dicsőségére. 16*