Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

körülbelül 1,600 ftot jövedelmezett; gr. Pallavicini Alfons csongrádmegyei urodalmaiban levő choleraárvák javára 1000 ftot adott; Türr tábornok a dologház oktatásban részesülő fegyenceinek karácsonyi ajándékul 50 ftot küldött; a bulai „Társaskör" egy műkedvelői előadás jövedelméből 24 szegény gyermeket látott el karácsonyra téli ruhával. Az elhunyt Harkányi F ti 1 ö p tizezer forintot hagyott jótékony s művelődési célokra, s ezer ftot külön a szegények közötti kiosztásra; ugyancsak Kauserné is, ki a napokban hunyi el, több mint tizezer forint jótékony célú adománynyal örökítette meg nevét. H i r s c h 1 e r Fülöp császárfürdői bérlő 50 ftot küldött az árvaházak karácsonyi ünnepére ; Kégl György országgy. képviselő neje pedig a pesti nőegylethez 100 a budaihoz pedig 50 nyulat küldött az árvaházak és szegény családok közötti kiosztás végett. Legelői kellett volna pedig említenünk királynénkat, kinek a gyermekek és szegények iránti országosan ismert nemesszivüsége kétségkívül nagy hatással van sok magasrangú hölgynél a humánus érzelem felébresztésére, s ki közelebb is 500 ftot küldött Budapest szegényeinek, száz-száz forintot küldött a gödöllői reform, lelkésznek s kathol. tanítónak a szegény iskolás gyermekek között leendő kiosztás végetu; s ezenkívül a jobb iskolás fiuk könyveket is kaptak, a kis Mária Valéria főhercegnő pedig sok ruhát, kávét, süteményt kiilda a gyermekeknek. * Békey Imre városi tanácsnok a mult szerdán elmenvén Ő Eelségéhez a vaskoronarendet megköszönni. 0 Felsége igy szólt hozzá: „Nagy örömmel vagyok figyelmes kísérője ama roppant áldozatokkal összekötött törekvésnek, melyet a főváros a népnevelés, s általában a közoktatás érdekében tanúsít. Tudom, hogy Pest milliókat fordított iskoláira s az elért eredmény nagy és dicséretre méltó. Örülni fogok, ha a főváros e dicsteljes uton halad mert még sok a tenni, alkotni való, s különösen nagy gondot kellend fordítani az e tekintetben hátramaradt Budára sÓ-Budára." * A közoktatási minister felhívta gr. Zichy Edmundot, mint az árvái urodalom családi főigazgatóját, hogy az Árva várában őrzött Thurzó-féle becses történeti okmányok kinyomat-sát eszközölni szíveskedjék az illető urodalom költségén. * Wintertkurban, Svájc egyik jelentékenyebb városában tekintélyes egyénekből cholerabizottság alakult a magyarországi choleraárvák s egyéb ínségesek segélyezésére, * A soproni ev. gyülekezet m. évi dec. 14-kén tartott nagygyűlésén — mint a „Sopron" irja — a dunántuli ev. egyházkerület felügyelői állomásának leendő betöltésire a többség br. Prónay Gábort szemelte ki s reá adta szavazatát. Ugyan e gyűlésen W i n k 1 e r Sándor altanitó helyébe Kund Vilmos választatott meg altanitóvá. * A protestáns tkeologiai könyvtár ügyében. Többen, kik még a theologiai könyvtár előfizetői közé rnagnkat be nem jegyeztették, azon kérdést intézték hozzám: mikép lehetnének előfizetőkké? Felelet: azo^ ígf-n egyszerű mód által, hogy szíveskedjenek az első évre a 4 frt. előfizetési dijat egy postautalványon beküldeni. Pest, 1873. dec. 27. Kovács Albert, szerkesztő. Válasz Dömény József urnakaz „Ellenőriben megjelent közelebbi cikkére. A mult év vége felé egy cikk jelent meg e lapokban „Viszhang a reflexiókra" cim alatt, melynek az elején mindjárt ez áll : A jellemet illetőleg mondhat ön azon rendről (t. i. a jezsiuta rendről) bármit, aláírom látatlanban, mert hiszen világ-geniek megkísértették többször azon rend ármányait s erkölcseit ecsetelni, és nein találtak kellő szavakat, kifejezéseket bűneinek tomácsolására. A cikk vége felé pedig ezen passus olvasható : „Mennyi a látszat, a tettetés, aljas utakon való járás az eszközökben való nem válogatás, lelkiismeretlenség, a fényűzéssel karöltve járó ledérség, bűnös erkölcsi könynyelmüség az oly társadalom minden rétegében, melynek a jezsuitaság volt nevelője, tudjuk, látjuk, mindnyájan." S ezen cikkre Dömény ur az „Ellenőr" decemb. 27-iki számában azt a reflexiót teszi: „Mire való a a jezsuiták eme dicsérgetése ?" Már ha Somogyban, vagy legalább N.-Berényben ezt dicséretnek veszik, akkor valóban nem nagyon buslakodunk a miatt, hogy D. ur szives volt érintett cikkében lapunkról nem épen dicsérőleg nyilatkozni. Alább azt mmdja D. ur ugyanazon cikkében: „Van bennünk egy kis élhetetlenség is, de azon lehet segiteni." Kérjük fussa még egyszer végig a „Viszhang a reflexiókra"-féle cikket, s belátandja, hogy az általa megtámadott cikk elejétől végig épen azt a themát fejtegeti, hogy mi magyar reformátusok egy kissé él hete 11 e n e k vagyunk ; nem ismerjük fel az időket s körülményeket, a változott viszonyokat, nem tudtuk s tudjuk a protestantismusban rejlő erőt, s ennek nagy előnyeit felhasználni, s a fenyegető veszélyt ideje korán elhárítani. Bizony van bennüik egy kis élhetetlenség is — teljesen igaza van D. urnák, a különbség D. ur, és az általa megtámadott cikk között csak az, hogy ezen cikk azt ajánlja, hogy tanuljunk azon rendtől, melyről ugyan nem mondta még az ellensége sem, hogy élhetetlen volt, D. ur pedig nem akar tanulni,r

legalább azon társulattól nem. Egyébiránt ez gusztus dolga, mondja D. ur, ám legyen ! mondjuk mi is, s nem is akarunk e felett vitázni. Hanem van egy pont D. ur cikkében, melyet nem lehet válasz nélkül hagynunk. Azt kérdi : „Mi lehet az oka annak, hogy a magyar protestantismus jelesei épen nem irnak a Prot. Egyházi Isk.-. Lapokba. Török, Révész, Filó, Fördős épen nem irnak . . . Más jelesek is, kik erejüknek teljességében vannak, hallgatnak. D. ur ezen kérdésében van egy kis igazság, még sokkal nagyobb naivság. Hogy az utóbbin kezdjem a bi-2*