Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-02-15 / 7. szám
is alkalmaztatta, ugy hogy épen az, amit ellenei fitymálva szemére lobbantottak, hogy t. i. semmi ujat nem mond, hogy mind, amit felhoz, elszórva már el volt mondva mások által, alapította meg munkájának hallatlan sikerét. — A roppant tudós apparatus, melyet mesteri feldolgozás könnyen áttekinthetővé, és művészi alakitás élvezetessé tesz, bizonyára dicsőhelyet biztositottak volna Strausz neve zett müvének a világirodalomban minden körülmények közt, de általános renditő hatását egyedül annak köszönheti, hogy a köztudatban élő praemissákból a következtetéseket megtette, s ez által milliók homályos sejtelmeit kiderítette, érzelmeiket tolmácsolta. Maga Strausz müyének feladatát röviden ekép jelzi: „Az egyház régi felfogása két előföltételből indult ki: először, hogy az evangyeliumok történelmet tartalmaznak; másodszor, hogy e történelem termés etfeletti. A rationalismus az utóbbi elő föltételt elvetvén, annál erősebben ragaszkodott az elsőhöz, t. i. hogy ama könyvek történeteket beozélnek el, de természetes történeteket. A tudomány nem állapodhatik meg fele utján, hanem el kell ejtenie az első supposUumct és meg kell vizsgálnia, egyáltalában mennyire állanak az evangyeliomo'c történelmi alapon. Ez kiindulási pontja azon műnek, mely szerint, amint lapunk t. olvasói előtt tudva van, az evangyeliomi előadók Jézus viselt dolgainak egyszerű elbeszélése helyett, az azok feletti saját képzeleteiket adják, ugy amint azok a századokon keresztül táplált messiási remenyek befolyása alatt a köztudatban kifejlődtek, szóval: amit eddig az emberiség szent történelemnek tartott, az csakúgy mint minden más ös régi vallásnál, nem egyéb mint mythos. Ezzel aztán természetesen mindaz romba döl, mit különösen a középkor e történelemre építve alkotott, s korunkra imádandó szentségül hagyományozott. Hogy az úgynevezett igazhivőknek, kik minden olyan alkalommal isten hívatlan prókátorai gyanánt szoktak föllépni, ez eredmények ínyükre nem voltak, magától értetik ; nekirontottak tehát és nem kímélték szokott fegyvereiket azon vakmerőtől, ki midőn annyi kedves ábrándnak egyszerre véget vetett, azon alapot is megingatta, melyre az ő tekintélyük épült. Azonban a komolyabb vallásos kedélyek is méltán megdöbbentek, midőn sok olyas, mi eddigelé hitük főtartalmát alkotta, képzelet szüleményének állíttatott lenni, és megkisérlették a régi álláspont védelmezését komoly tudományos oldalról is. Ez ugyan nem sikerült, de sikerült közéryényre emelni egy, már Les sing által megpendített nagy igazságot, hogy t. i. a vallásnak minden emberre tartozó, örök üdvigazságait nem lehet oly elbeszélésektől tenni függővé, melyek bizonyos időben, a föld bizonyos zugában történt dolgokat adván elő, azokról egyfelől minden embernek tudomása nem lehet, a minthogy mai napiglan is a föld nagy részében a Jézus viselt dolgait az emberek nem ismerik; másfelől, akik ismerik sem képesek valósággal történtnek venni, amiről a józan történelmi kritika bebizonyította, hogy ugy amint elbeszéltetik, nem történhetett. (Vége köv.) BALLAGI MÓR. BELFÖLD. Nyilatkozat. A mily édes örömmel eltelve olvastuk az 1873-ik év jul. 1, s több napjain Pesten tartott convent alkotta alapszabályokat; — mert ezek folytán egy több évek óta mintegy hamvaiban szeidergő ősi egyházi intézményünket, — a határozatképes conventet hittük Phőnixként életre kelni: oly fáj dalom-kinos érzettől zajongott keblünk, midőn észleltük, hogy tiszántulról szélvész támad, melynek szárnyain hamvas fellegek tornyosulnak, és az általunk annyira szivszakadva várt egyetemes határozatképes convent létesítése elé zuhogó árjaikkal megsemmisítő gátakat torlaszolnak. Ezen részről váró reményünk ineghiusult; de mégis nagyon nem csodálkoztunk rajta ; mert ismertük a római szelek természetét. Azonban, hogy a dunántuli e. kerület — melynek kebelében lelkészkedtink — a conventellenesek táborába menjen át: egyátalán fogva nem hihettük. Biztunk papi fejedelmeink s Írástudóink felvilágosult s korral haladó észjárásában, mely a határozatképes convent eszméjét ad unguem létesíteni törekszik ; de mily nagy lőn meglepetésünk, midőn az 1873-ik évi prot. e. isk. lap 47-ik számában derék Pereszlényink gyűlési közléséből szégyenpirtól égő arccal olvastuk, hogy : a dunántuli e. kerület az 1873-ik évi nov. 15-ki székesfehérvári képviseleti közgyűlésében a határozatképes convent létrehozását adott szavazatok többségével megsemmisítette. Megáll az eszünk, mikor ily a haladó kor kívánalmaival merőben ellenkező tényt látunk; megáll az eszünk, mikor látjuk, hogy egy e. kerület, mely arra van hivatva, hogy a kor eszméit felkarolva alantas közegei előtt a haladás zászlaját lobogtatva, jó példával menjen elő:
