Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-02-15 / 7. szám
kat is választott. Továbbá megállapodásra jutott a következő tárgyakra nézve: a) Mivel egyházmegyénk iskoláiban a tandíj mind mennyisége, mind felgyüjtése tekintetében igen különböző, egyletünk kérni fogja az egyházmegyei közgyűlést, hogy a tandijt legalább egy forintra felemelni szíveskedjék, s a mennyiben lehet, ezt ne a tanitó szedje a szülőktől, hanem kapja az iskolaközség pénztárából. b) Tekintve azon szerencsétlenséget, hogy egyházmegyénk kebelében jelenleg is kilencz tanítói állomás üres, kellőleg képesített pályakezdő pedig egy sincs sehol: egyesületünk véleménye szerint e bajon csak akkor lesz segítve, ha egyházkerületünk kellőleg szervezett tanítók épezdét állit. A mi annyival szükségesebb, mert tanítóinknak egyszersmind vallástanitóknak sőt ónekvezéreknek is kell lenni. Általában pedig a mely iskolai társadalom sajátlagos jellegű nevelést akar folytatni, annak gondoskodni kell az ő szellemében működő tanítók képzéséről is. c) Tanítói állomásaink szegénységére vonatkozólag egyletünk véleménye a következő: \ Mivel szegényebb egyházközségeinkben se a pap, se a tanitó nem képes élni a nyomasztó anyagi körülmények miatt, ilyen helyeken az egyik állomást meg kellene szüntetni, és pedig egyletünk czólszerünek látná az ilyen egyházközségeket egyházi tekintetben leányositani, s minimum gyanánt 4C0 frt tanítói fizetést vévén, az ilyen községekben csakis tanítói állomásokat rendszeresíteni. d) Az iskolafelügyelet tekintetében egyletünk megállapodása ez: Mivel kellőleg képzelt ós tisztességesen fizetett tanítók megnyerése esetében is nélkülözhetetlen a kellő iskolafelügyelet, s erre szegényes viszonyaink között a járási felügyelőséget, mint intézményt eléggé életképesnek tartjuk, ha van az egyházmegye tanácsában szakavatott központi vezető: egyletünk véleménye az, hogy egyfelől a járási felügyelőségek az egyházmegye által a lehetőségig kevesbitendők, mert kevesebb, de vállalkozóbb felügyelő több eredményt mutathat fel; másfelől pedig az egyházmegyei tanácsba a maga rendes utján minél elébb szakértő, állandósított iskolafelügyelőség rendszeresítendő. S e célból egyletünk javaslatba hozza, hogy egyházkerületünk folyamatban lévő szervezkedése alkalmával indítványozza egyházmegyénk az egyházmegyei directorságnak mint közügyészi és pónztárnoki kapcsolatos hivatalnak megszüntetését, s helyébe az egyházmegyei iskolafelügyelőség felállítását. Mindezen inditványszerü megállapodásokat egyházmegyénk iskolabizottsága, vagy ha inkább tetszik, iskolatanácsa is csekély változtatással magáévá tette, s egyházmegyénk juniusi közgyűlésén ajánlólag elő is terjesztette, egyházmegyénk pedig mindezeket elfogadván, a kerületi gyűlésre leendő felterjesztéseket magára vállalta. Harmadik közgyűlésünk mult évi december 30-án volt. Megállapodásai közül figyelemreméltóbbak ezek: Kívánatos volna már csak a célszerűbb felügyelet szempontjábóf is életbe léptetni: a) a kebli iskolatanácsok tanácskozási jegyzőkönyvét ; b) az iskolai anyakönyvet; c) a tanulók bizooyitványi jegyzőkönyvét. d) Szőnyegre kerülvén az egyházmegyei özvegy á r v ab á z ügye, mivel ennek miként állásáról a + anitói testületnek igen kevés tudomása vagyon, holott óvenkint kiki a maga illetékét pontosan fizeti, s a tanítói állomások betöltésekor is, ha se özvegy, se árva nem maradt, a tanitó első évi fizetésének fele része rendesen be szokott folyni az említett tárba: közgyűlésünk Nagy Sándor, Bálint József, Balázs Sámuel, Kovács Mihály, ifj. Szentgyörgyi József, Sípos József és Szakács Mózes egyleti tagok személyében bizottságot nevezett ki a végre: igyekezzék tanulmányozni a fennemlitett árvatár mult és jelen állását, s adjon javaslatot az iránt, mi volna az intézmónynyel szemközt tanítói testületünk teendője? A fennebbieken kivül, mind három közgyűlésben forgott szőnyegen több olyan tárgy, melyek a tanítók nevelői képzettségének öregbítésére voltak irányozva, s nem egy tárgyban nyertek egyletünk tagjai jótékony felvilágosodást még a mult évtized zsinati jegyzőkönyveiből is. íme tisztelt olvasó! Ezek egyleti életünk első esztendejének kiválóbb tényei. Ezekre vonatkozólag tehetni több kérdést, vonhatni belőlük különféle következtetéseket; mindez a tisztelt olvasó szabadságában áll. Én a magamét csakis azon óhajtás nyilvánítására veszem igénybe, vajha más egyházmegyék tanitóegyletei szintén közölnék legalább munkálkodásuk ilyetén kimutatását, hogy a protestáns vagy szabad iskolai társadalom közszelleme ez által is erősbödnék. Székely-Udvarhely, 1874. jan. 30. Szakács Mózes.
