Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-16 / 7. szám

Tizenhatodik évfolyam. 7. sz. Budapest, Február 16. 1873. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, elsS emelet, Előfizetési dLij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Eiőíizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ~ Bélyegdij külön 30 kr. A vallásos érzelem és vallás. Lélektani vázlat. (Vége.) Az árja népeknek általában isten a természetben jelenti ki magát, vagy helyesen beszélve, a természeti tüneményeket isteni erőkkel ruházzák fel. — A kinaiaknál az ég és föld, a jó és rosz elvét képviseli. Az ég mystikus képzete atyát és anyát jelent, máskép az a nagy. Ha egy ég van, miként lehet több isten, mondja a kinai; azonban a napnak, holdnak, felhő és esőnek s egyéb természeti tárgyaknak, egész jó hiszemmel, oly önálló szellemet tulajdonit, mint legtöbben tulajdonitanak ma az embernek. (E tekintetben, társadalmunk kilenc tizedrésze kínaiakból áll.) A szamojedek Numot = Jumát imádják, (Jum a = meny dörgés), Jumala=ég. A mongol teng-ri —ég, ég istene isten. A hunok vezéreiknek tangli ku-tu = ég fia nevet adtak, s a hun tangli és a kínai t i e n egyérteményüek. A törökök ősei a föld szellemeit pu-teng-i-li név alatt tisztelték (pu = föld) teng = tengri. (V. ö. M. Müller, Lectures on the science of Religion, Frasers Magazin 1870.) Ugyanazon fény veszi körül a Vedat és Zend-Avestat. Ezek a nomád istenek egyformán leszállnak a földre, hogy megvilágítsák a völgyeket, s megalapítsák a társadalmakat. A Himalaya, az Ida hegy s az Olymp tövében, Dodona berkében, a Capitol halmon, s germania őserdeiben az égi atyának (Dyanspitar, Zeus,Jupiternek,Piusnak) tiszteletére hangoznak a himnuszok. A világosság és a fény az ő ruhája, követe és lakhelye, beszéde ós lényege. A hajnal hasadására az egyszerű szamojéd, a miveletlen kelta :

kebléből u;y fakad a dal, mint a reggeli fényért hálaadólag daloló madár ajkairól. Másfelöl a semiek vallásában (babyloniak, karthagó;ak, zsidók, féniciek, keresztyének, mohamedánok) az istenek , kikhez imádkoznak, hatalmas lények. El, Eloa, Elohim (El—az erős, a rettenetes), Baal, Bel, Elium (a fénicieknél atyja Élinek) egyértelmű a királylyal, úrral, hatalmassal ós erőssel. Hatalmukat és tekintélyöket az adja, hogy az egyedek, nemzetek és törzsek sorsát igazgatják, vezérlik. Ezek történelmi istenek. Az ókori miveltebb nemzeteknél nagyrészt a kultura fejei, a királyok, a hősök, közvetlenül vagy közvetve az istentől származnak. A bikafejű Moloch egyszersmind emberalaku király; máskülönben városalapító hős, Tyrus alapi tója. A nép fantáziája nem elégedett meg egyetlen Istennel. Egyet1

en isten az ő gondolkodásának igen nagy eszme; érzelmére nézve pedig igen csekély. Gondolkodása nem tudja még a tüneményeket örök törvények alá, mintegy egységbe foglalni, a sötétségben és világosságban, a mennydörgésben és forróságban, a békében és háborúban más-más vezérszellemet gondol, s azokat személyesiti. Szó sincsen elemekről, természeti erőkről és műfolyamokról, hanem lényekről, melyek ugy élnek, ugy mozognak, éreznek és cselekesznek, mint az ember, s cselekedeteik rugói hasonlók az emberi cselekvés indokaihoz. A mennydörgés és vihar, az eső és szárazság, a titánok és Saturnus, Osiris és Typhon, vagy a kígyók és sárkányok, tehenek és madarak, vagy egyéb him és nőnemű emberi vagy állati lények tusája. Az izgatott képzelet az eget rétnek nézi, melyen játszó gyermekek, továbbá legelő kosok, bikák, stb. a különböző csillagcsoportok. A fantázia édes gyermeke, a mithusz, a kedélyizgalmak színhelyévé teszi a kültermészetet, s abban minden képzetét megtestesülve látja. Az erdőben 13