Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-09 / 6. szám

A nemes indulatu szerző igazán beváltotta műve élőbeszédében tett igéretét, s hogy azt beválthatta, a könyv előfizetőit, az előfizetés eszközlőit, a munka szétküldőit s vevőit is illeti a köszönet, s ezt a gyülekezettel együtt kedves kötelességemnek tartom nyilvánitani. Különösen köszönöm Kálnási Sándor zemplénmegyei első aljegyző urnák buzgó fáradozását ez ügyben. Az olyan vallásos lelkesültség, mint Fekete János szerző uré, az olyan buzgó részvét és áldozatkészség, minő ez istenházának épitéséhez felekezeti különbség nélkül vetekedve járult, teszi emlékezetessé, hogy a tolcsvai templom és toronyépités tizenötezer forintnyi költsége mind adakozásokból gyűlt össze. Fekete János ur most még a tolcsvai iskola iránt akarja leróvni gyermeki háláját; mint szép tartalmú levelében irja, abban tanulta a betűket, olvasást és irást. Egy történeti művet dolgozott ki, s előfizetés utján óhajtja azt közzé tenni, s fele jövedelmét a tolcsvai felekezetnélküli iskolások ösztöndíjazására alapítványként a s.-a.* újhelyi takarékpénztárba letenni azon Ígérettel, hogy azt a mig él saját megtakarításából is gyarapitandja. Im igy él a jó ember a közjónak ; legyen igyekezete áldott! Mint irja, neki csak a megélhetésig kell az anyagiság, s bár családos, mégis abban találja fő örömét, ha lelkét szellemiekkel gazdagíthatja. Fekete János ur már 1848 előtt ismeretessé tette irodalmi nevét, mostani történeti műve is bizonyosan nyereség lesz a közönségre, s a ki kétszeresen használ az emberiségnek, mint ő, megérdemli, hogy sokáig éljen ! Tolcsvai Nagy Ignác, a tolcsvai helv. vallású ekklézsia fögondnoka. RÉGISÉGEK. Pathai István levele Kanizsai Pálfi Jánoshoz; Veszprém, fűn. 10. 1621. Isten áldjon, kedves fiam! Május 8-kán irt leveledet jun. 5-én adta nekem át sz. miklósi Vitéz István; ugyanazon nap házam uj vendége uj sírással üdvözlé a szülőket. Volna ugyan .sok irni, még több mondani valóm, de a mostani idő akadályoz. Csak egy van, a mit Neked jelentendőnek tartottam; a papok dölyfének és a kánonok áthágásában tanúsított vakmerőségének megfékezése végett a közelgő julius hó 1-jére Veszprémbe kerületi gyűlést (synodus) véltem összehivandónak. [Az összehívó levelet a somogyiaknak elküldöttem, a tieidet tudósítani és inteni a Te teendőd, ha törekvésünket nem gátolják a viszonyok. Ugyanis nagyon tartok tőle, hogy az alatt más elintézendő ügyeink akadnak. Nagyon kérlek, ne maradj el, isten kormányozván dolgainkat. De hogy viz ellen úszszál, nem ajánlom, nem tanácsolom. Ügyeitekről, a vár állapotáról és hírekről, (mert van, tudom, elég) adott alkalommal írj. A Tieiddel élj, kedves fiam, boldogul és sokáig. Kelt Veszprémben jun. 10-kén 1621. őszinte barátod Pathai István. (Másolatból. Acta religionarii protestantium in Hungaria tora. III. a nemzeti muzeumban). Latinból közli: G a r á d y. A tolnai és tolna-külsomogyi egyházvídókek mult századi jegyzőkönyvei. (Folytatás.) Szőnyi Virág Mihály dunamelléki superintendens és kk. szentmiklósi lelkész meghagyta, hogy a Tolna egyházmegyei társulatban levő s abba újonnan belépő papok magokat az egyházi s különösen a tolnai tractus kánonjainak aláírják. Az első aláírók 1760 táján, megnevezik a superintendenst, seniort, falu bíráját, kiknek idejében az ekklésiába léptek. Protokulumunk ötvenhat ily aláirt nevet tüntet föl 1741-től 1802. Az 1760 ótai aláírók azt is odajegyeztók, hol születtek, hogyan kerültek ezen tolnai tractusba? Azt veszem ki, hogy az első senior Pathai Sámuel utóda Sallai András, alkalmasint fija az 1723-ki aláiró öcséni lelkésznek, 1738-tól 1758-ig seniorkodott. Az aláírók igy következnek, mind latin nyelven : Szecsei Albert, Ocsény. 1741. Sallai Andrásnak segéde, majd utóda. Miszlai István. Decs. 1756. Keszi Áron. A. Nyék. 1756. Vitéz József. Bogyiszló 1757. azután 1761. Dorog, 1783-tól 1790-ig senior. Vecsei Pál. Bogyiszló. 1743. Káckevi Ötvös János. Öcsén. 1769, A scholiasta az alább következő István helyett, seniornak irja, bár ennek nevénél is azt jegyzi fel, hogy 1791-ben mint senior halt meg. Veszprémi Sámuel. Dorog. 1743. Borsos Mihály. Czecze. 1752. Vecsei P. István. Kölesd. 1758. Peleskei János. Szeremle. 1753. Az egyetlen alábbi Pál Gergely seniornak irja. Turgonyi Gergely. Madocsa. 1737. Senior 1774-től 1783. Megírta a madocsai ekkla történetét 1687-től 1783-ig. Horvát Mihály. Csanád. 1762. Keresztesi István. A. Nyék. 1727. Horvát Ferenc. Szeremle. 1762. Ennek aláírása latinul. Én Horvát Ferenc, miután Foktőn, mint lelk.-tanitó hat évig szolgáltam, a foktöviekre nézve ama szomorú évben, midőn gróf Battyányi József kalocsai érsek majdnem valamennyit elűzte, Szőnyi V. Mihály püspök és az érsek beleegyeztével Szeremlébe bevezettetém. Zelizi János. Szeremle. 1779. Szecsei Péter. Váralja. 1751. Dálnoki Márton. (?) 1739. Gonda János. Fadd. 1761. Polgári János. Gerjen. 1762. Pál Gergely. Szengyörgy. (?)