Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-14 / 50. szám

hogy azok az amerikaiak valami szent emberek. A részegségben akár velüuk is kiállják a versenyt. Yan nekik egy kedves italuk, mit nálunk pálinkának neveznek. Ők whyskinek nevezik s azt migyarial ugy ejtik hogy visz ki. Tán magyar szó lesz. Mert annyi bizónyos, hogy a pálinka sokat visz ki a hombárból a korcsmába, sőt sok embert kora sirba is visz ki. No már ha ezen pálinkát bálványozóknak pénzt adnak, félő, hogy nem kenyeret vesznek rajta, hanem whyskit. Hanem hát alkura is lépnek a sütőkkel s utalványokat osztogatnak, melynek átadása mellett az illető sütőházban kenyeret kapnak. Végül még megjegyzi, hogy az ily egyletek rendesen Dorkas-egyleteknek neveztetnek Ha oly fukar nem volnék a beszédben, többet is mondhatnók, de hát járuljunk közelebb a dologhoz. Én Ruttkayné asszonyt arra kértem, nem volnaszives azt, mit itt nekünk elbeszélt, egy nagyobb közönség előtt is elbeszólni. Ő ezt szivesen megigérte. A mint tehát beállottak a rövidebb napok s a zordonabb idő haza kergette kedves hiveimet, kihirdettem a szószékről, hogy gyülekezetem nő tagjait — gazdagot, szegényt, asszonyt hajadont, öreget, fiatalt, —felkérem hogy 1873. okt. 18-án az istentisztelet után jelenjenek meg a gymnasium dísztermében. Megjelentek számosan. Éu akkor egyszerűen felkértem Ruttkayné asszonyt, beszélné el nekünk az amerikai egyletek működését. Ő kérelmemet teljesi tette igénytelen, egyszerűen nemes modorban a hgáldottabb hatással. Mi volt természetesebb, mint az, hogy ón a jótékony hatást, melyet az előadás gyakorlott, felhasználva, azonnal indítványoztam, hogy alakítsuk meg az egyletet ós azonnal válaszszuk meg a bizottmányt. Ez elfogadtatott s a bizottmány tagjai a jelenlevőkből fölösen kikerültek. Elnökné Marschalkónó (József utcza 4.) Alelnökué: Ruttkayné (Bazár). Ta^ok: Haberernné, Perlakiné, Zólyominé, Macherné, Kollerné, Melczer Paulina. Titkár: Meszlényi Ilona, (Bazár, 2-dik emelet 6. ajtó.) Pénztárnok Szókácsné. A választmány azonnal megkezdette működését, az elemi ós gymnasiumi tanárok valamint a papok összeírták szegényeiket, az ón kedves diakoDÍssáim pedig elkezdték a látogatást, a szükségletek kipuhatolását, a vásárlást, szabást, varrást stb. En utó'agosan dolgoztam ki alapszabályokat, nem is annyira magunk részére, hanem hogy a presbyteriumnak bemutathassam azokat s gyülekezetünk védelme alá helyezhessem az egyletet. Ez meg is törté .t s a presbyterium a legszívesebben fogadta jelentésemet; nevünk T á b i t h a-e g y 1 e t, mely ugy mint az amerikai Dorkás néy, Apóst. Csel. 9, 36. van kölcsönözve. Jelszavunk: Tegyünk jót mindenkivel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel. Ez annyit te^z, hogy mi legközelebb hitünk cselédeit tartjuk szemünk előtt, de ha tőlünk telik, — ós pedig hála isten telik — ugy mindenkivel jót teszünk, amint hogy már tettünk is hitkülönbség nélkül. — A bizottmány elnökei a Pesten létező hasoncélu egyletekkel ériutkezósbe léptek, hogy ott hol a szükség legnagyobb, tul a felekezetiség határain, segítsenek legjobb tehetségük szerint. Ezzel már megfaleltern azon többször felidézett kérdésre, hogy mért szorítkoztam felekezetem határaira, mórt nem alakítottam egy az egész emberiséget testvéri karokkal átölelő egyletet? Először azért nem mert nem szokásom sokat markolni, keveset szorítani; másodszor azért nem, mert gyülekezetemben otthon vagyok, itt engem értenek s addig mig határainkon belől maradok, róízyétre, pártfogásra számot tarthatok; harmadszor azért nem, mert ha husz hasonló egylet a mi jelszónkkal alakulna Pesten, még az a török zarándok is kapna tőlük zsolyát, ha elkoptatná a régit, ki a budai muzulmán szentuek sirját látogatja. Kértéi tőlem a programmot is, nagyon sok oldalról, de nem adtam senkinek, noha mint hallom, a n"k most nyomatják. Hát mórt vonakodom kihirdetni a programmot ? Először mert ignotos fallit, notis est derisui, másodszor mert a mi Pestnek programm, R.is-Kőrősnek nem az; harmadszor mert jobban szeretem, hogy a gyakorlat előzze meg az elméletet) negyedszer mert a jó cselekedethez nem kell programm; ötödször „et quaevis altéra causa*. No, hanem hát meglesz az is. A Tábitha asszonyai a címekről lemondtak. Minden cimök fórjök neve és utána —né asszony. Nem elvi, hanem gyakorlati, nem is keresett, hanem nagyon keresetlen megállapodás. De ha valaki nagyban segit, megnagyságoljuk, ha kedve telik benne. A ki még többet akar tudni, fáradjon fel gymnasiumunk második emeletébe, szerdin 3 és 6 óra 99*