Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-07 / 49. szám

feltűnő, hogy igen gyakran előfordul benne a bjmnus. Az idegennek szokatlan lehet, de fontos szerepét másrészről felfoghatóvá teszik a nép kedélye s más helyi viszonyok. Az indok benső szent örömmel ragaszkodnak az énekekhez, melyek egyszersmind hü képét nyújtják azindbrahmista lelki életnek, mely mintegy szomjúhozza az istent, a gyarlóság érzetében keresi a sejtett felsőbb hatalmat. E hymnusok a nép legkülönbözőbb osztályaiból gyűltek össze. Vannak e hymnusgyüjteményben énekek az igen kevés miveltséggel biró bengáli industól s ismert nevü tudósoktól ; sőt gazdagitották néhány darabbal brahmista nők is. Midőn a hivei serege szt. buzgósággal együtt énekel az ihlettség jelei meghatják még a hidegebb érzelmű idegent is; de még nagyobb a hatás a benszülöttekre, kik közül sokakat épen a vallásos énekek varázsereje fonja az ujegyház hivei sorába. Az év utolsó ünnepén nagy csapatokban tartanak körmenetet a brahmisták Kalkutta ind város negyedének utcáin, szt. dalokat zengedezve, hogy ez által 'is hiveket nyerhessenek meg az egy isten tiszteletének. A vallásosság ez élénk jelenségei mindeléggé bizonyítják a bhakti mozgalomnak, mint közös forrásnak nagyfontosságát, mely a Brahma Samadschból kivált reformirányt a fenyegető bukás széléről szép virágzásra emelte. E gyors fejlődés azonban nem kerülhette el a félreértést s az ellenséges támadásokat sem. Nem kerülhette el maga Keschab ismert szerénysége, nemes szivével sem a sértő gyanúsításokat, sőt épen ő ellene irányult első sorban az ind orthodoxok boszuja. Köztudomásúlag ugyanis Keschab volt ama mozgalomnak s az egész reformiránynak lelke : azért hálából s másrészt nemes jelleme által is meghódítva sokan egész rajongással vonzódtak hozzá s a kegyeletet igen gyakran a keleten uralgó szokással, a felsőbbek előtti arcraborulással nyilvániták irányában is, bár mindannyiszor határozottan tiltakozott is ellene. Az ellenfél nagy zajjal használta fel ezt a lelkes reformátor gyanúsítására, azt hiresztelve, miszerint Keschab hivei körében istent megillető imádást követel. A szerény, nemes szivü férfiúnak végtelen fájt e gyanúsítás; mig aztán sokszorosan megcáfolva roszakarat szülte alaptalan rágalomnak bizonyult, s mint tompult fegyvert végül a támadók is elejtették. A bhakti mozgalom különben a conservativ brahmisták részéről is tartós rosszalást idézett elő, sőt a haladó párt több tagja is azon véleményben, hogy a lelki életre nagyon is sok, a társadalmi reformokra nagyon is kevés gond fordittatik, a mozgalomtól visszavonult. Minden ily félreértések, viszályok azonban elmaradhatlan kísérői az egyházak fejlődésének. Számtalan példákkal igazolja ezt a ker. s később a protest. egyházak alakulásának története. A Brahma Samadsch terjedésével közelebb nyugat felé irányult. Éveken át missiói törekvések képezték a brahmisták tevékenységének nagy részét, s mig eleinte a mozgalom inkább csak Bengáliára szorítkozott, majd megerősödve tovább és tovább hullámzott. Főkép midőn 1864-ben Keschab térítési ügyben ellátogatott Madrasba s Bombay ba, példáján lángra gyúlt egyházában is a térítési buzgalom, s egymásután siettek lelkes brahmista missionariusok Lahore, Mangalore, Bombayba sat. hirdetve az egy istenbeni hitet. Munkájuk nem maradt gyümölcstelen,, az ujitott vallás igéi mindenfelé leltek termő talajt, s nemsokára India legkülönbözőbb vidékeiről jöttek folyamodások a Brahma Samadschhoz — egyesek s egész társulatok részéről is — hittanitókat kérelmezve. A madrasi helytartóságban a mangalorei virágzó Brahma Samadsch is ily kérelem folytán jött létre. 1870-ben számos nagy részt miveletlen hinduk egyesülve felhívást intéztek Keschabhoz, mely szerint óhajtanának ők is az egy isten vallásából oktatást nyerhetni, s e czélból kérik, bocsásson pár taniíót hozzájuk. A felszólításra elküldetett három missionarius s fáradozásuk a legszebb eredményt szülte. (Folytatása, követk.) Gyurátz Feren cz. BELFÖLD. A mult hó 29-én tartott 25 éves jubileum alkalmával mindkét hitvallású protestáns egyházunk részérői is üdvözlő küldöttségek tisztelegvén Ő Felségénél, ez alkalommal a helv. hitv. egyház küldöttségének elnöke b. Vay Miklós következő beszéddel üdvözlé ö Felségét: Felséges Császár és Apostoli Király ! Legkegyelmesebb Urunk ! Eleven emlékezetében vannak a magyarhoni helvét hitvallásuaknak Felséged azon fejedelmi szavai, melyeket az ország egyházkerületei képviselőihez azon alkalommal méltóztatott intézni, midőn azok Felségedet, mint szeretett kedves hazánk dicsőségesen felavatott koronás királyát,, első ízben voltak hódolva tisztelhetni szerencsések! Királyi kegyelméről, atyai jóindulatáról, jólétünk feletti őrködéséről s fejedelmi oltalmáról kegyeskedett Felséged bennünket akkor biztosítani, — és mi alattvalói hűségünk megújult érzetében távozánk a trón zsámolyától! E sziveinkből soha ki nem irtható érzettől vezéreltetve, nem maradhatánk ma sem hátra, midőn az ország lakói rang s valláskülönbség nélkül sietnek fejenkint s testületileg tenni le Felséged lábaihoz szivök mélyéből fakadó őszinte leghőbb kivánataikat uralkodása negyedszázados évforduló ünnepe alkalmából. Fogadja tehát Felséged kegyelmesen hódolatteljes üdvözletünket s azon imaszerű óhajunk nyilvánítását, miszerint kivánjuk, hogy az isteni gondviselés tegye lehetft legszerencsésebbé Felséged további, az emberi élet legszélsőbb határáig terjedendő uralkodását! — áldja meg minden, népei javára fordítandó törekvéseit, — óvja meg saját s felséges családja drága életét; — bennünket pedig tartson meg jövőben is boldogító királyi kegyelmében l