Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

tés is nagyon kevés. Ily községben megürülés alkalmával ne töltessék be újra a külön tanitói és külön papi állomás, hanem esatoltassék ezen község más községhez, vagy alkalmaztassák oda oly egyén, ki a tanitói és papi teendőket egyaránt végezvén , a munka szaporodásával a fizetés is nagyobbodni fog. Mert legyünk igazságosak, az a kis község, kinek lelkésze 7 nap alatt csak egy napig dolgozik , aligha fogja belátni, hogy lelkésze több fizetésre érdemes, de igen is beláthatja azt, ha a teendők cumulátiója után a lelkész elfoglaltsága is nagyobb lenne. Továbbá rendelkezik a kerület 5000 frttal, mely összeget azon 20,000 frtból nyeri, melyet az ev. egyháznak az állam évenkint utalványoz Miért nem segítjük ezen Összegből legalább a nagy Ínséggel kezdő tanítókat és lelkészeket ? Vagy ezen nyomor mielébbi elhárítása nem épen oly szükséges-e mint valami egyházi épület kijavítása ? Valóban nagyon feltűnő, hogy ezen Összeg legalább részben még nem fordíttatott oly segélyzósi célokra, hanem igeais olyanokra, melyek alig oly égetők, mint a tanitói és papi fizetések emelésének kérdése. De gondolom nem is kell megelégednünk azon 5000 frttal az állam részéről, mely csekély Összeg távolról sem felel meg a vallásos egyenjogúságnak és a fenálló törvénycikkeknek. Nem emlitve az 1848-ik évi XX. t.-cikket, mely minden elismert vallásfelekezet aránylagos dotálását kimondja, hivatkozom az 1868-dik évi 53. t.-cikk 23. §-ára, mely igy szól: „Különböző vallásfelekezetüek által lakott községben és városban, mely házi pénztárából egyházi célokra, vagy valamely felekezeti iskola javára segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő." Ha már az egyes község házi pénztárából a különféle felekezeteket egyenlő arányban részesíteni köteles, nem lehfit-e a minori ad május az államtól is megkívánni, hogy, a mit a községeknek parancsol, azt teljesítse maga is, t. i. részesítse a segélyben Je g ye nlő arányban a felekezeteket. Már pedig egyenlő-e az arány, ha az ev, és ref. egyház 50,000 frtot kap, mig a kath. egyház legalább 20 milliónyi állami javadalmakkal van dotálva ? Ne szűnjünk meg kopogtatni az egyenjogúság ajtaján, különösen most, midőn Deák nagy hazánkfia programmbeszéde törvény alakot nyerend, és anyagi tekintetben is jobbra forduland a viszony a felekezetek kőzött. Quum ferrum candet, cudere quemque decet. Ha majd mi is igazságos arányban részesülni fogunk az államsegélyben, akkor lesz miből egyházi hivatalnokainkat felsegíteni és nem szorulunk a stóla emelésére, melyet inkább megszüntetni akarnék, mivel ez által morális tekintetben igen sokat nyerne a lelkész és állása. És én nem hiszem, hogy az állam sokáig ellenállhatna jogosított és minél gyakrabban ismételt kéréseinknek. Minden haladó állam, akárhogy emancipálja magát az egyház karjaiból, hajlandó annak kivánatai teljesítésére és különösen a papok sorsa javítására, kik még mindig oly tényezők, hogy reájok szeret számítani. Igy tudjuk, hogy Falk porosz vallás- és tanügyi minister budgetjét tetemesen fogja emelni nemcsak a tanitók, de a papok anyagi támogatására is. Az osztrák országgyűlés, utolsó ülésszakában, nemcsak a rendes kiadást 78,000 frttal, de a rendkivülit is 25,000 frttal evang. egyházi célokra minden vita nélkül helybenhagyta. Ugyanitt Lajthán túl ez évben 105,430 frtot kiosztott a kormány a szegényes r. kath. lelkészek sorsa enyhítésére, ámbár Zwerger, Schwarzenberg és több egyháznagyok erélyesen kikeltek az ilyen jótétemények kiosztása ellen. És hirlik, hogy jövőben az ev. papok is ily segítségre fognak méltatni. Javítsuk egyházi hivatalnokaink anyagi állását saját községeink szabadon nyilvánuló áldozatkészsége által, a nélkül, hogy azokra a tanitói és papi fizetéseket utolsó frtig oktroyálni akarnók — mi több ellenszenvet mint sikert eredményezne, — de ne felejtsünk egyszersmind ott keresni és kérni, hol találni és meghallgattatni fogunk, t. i. a modern államnál, mely nem akarhatja a vallásos egyenjogúságot esik papíron és törvényben, de kétségkívül akarandja tettben és a különféle vallásfelekezetek között kiosztandó aránylagos pénzsegélyben is nyilvánítani. Weber Samu. ISKOLAÜGY. A középtanodai törvényjavaslat. Az országgyűlés tanügyi bizottsága e hó 20-án hozzákezdett az ismeretes középtanodai törvényjavaslat tárgyalásához, s miután azt általánosságban elfogadta volna, megkezdette a részletes tárgyalást is. A bizottság első ülésében kimondván, hogy a polgári iskolát is középtanodának tekinti, és annak szervezésére nézve a ház elé törvényjavaslatot kiván terjesztetni, jelen törvényjavaslat címe következőleg módosíttatott: „Törvényjavaslat a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról." Az első fejezet 1. §-ának szövege következőleg állapíttatott meg : „Agymnasiumok kiválóan az egyetemre, a reáliskolák kiválóan a műegyetemre előkészítő középtanodák." A 2,§-nál Hoífmann Pál egyetemi tanár azon fontos inditványnyal lépett fel, miszerint az oly gymnasiumok felöl, melyek a tanulmányi alapból, vagy királyi adományozás alapján állanak fenn, és szerzetes rendek kezeiben vannak, jelen törvényben gondoskodás történjék, Az indítványt a bizottság minden tagja elfogadta, és az ez érdemben tett közvetítő javaslatok folytán határozatba ment, miszerint a törvényjavaslatban kimondassék, hogy ezen intézetek addig is, mig a közalapok és alapítványok kérdése eldöntetnék, állami felügyelet alatt maradnak s állami intézetekül tekintetnek. De ugyancsak az elején mindjárt ezen törvényjavaslat tárgyalásának felmerült azon többször boncolt, közelebb Kévész Imre ur Figyelmezőjében tüzetesen tárgyalt fontos kérdés is, hogy ezen törvényjavaslat az autonómiával biró vallásfelekezetek iskoláival szemben minő