Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

ben önmagunknak egy szerintern megbocsáthatlan hanyagságunkért egy kemény szemrehányást tennem, s ezen hibánkkal szemben újból a jezsuitákra s ultramontán ellenfeleikre mutatnom. Midőn Luther majd Zwingli a nemzeti nyelvre leforditott bibliákat, s esakhamar ezután a német nemességhez címzett s egyéb irodalmi müveket a nép kezébe adták: ez által felírták mintegy a protestantismus egére N. Konstantin visiojának ama nevezetes szavait: „in hoc signo vinces." Ez által kijelölték a protestáns egyháznak mindjárt keletkezése első éveiben a követendő utat, ki azt, hogy a reforniátió megszületésével kiszabadíttattak a népek az évszázados papi tutorság, vagy ha ugy tetszik zsarnokság alól, s ezentűl maguk lábán kell hogy járjanak, helyettök nemások, de önmaguk gondolkodjanak. Be egyszersmind kijelölték, s az egyház minden későbbi szolgáinak s buzgóbb tagjainak hivatásává tették azt is, hogy a protestáns népet ezen szellemi önállóságra folytonosan növeljék, s a nép általános művelődését minden lehető eszközzel elősegítsék. Az apák megértették ezen reájuk várakozó nemes hivatást, s mint fentebb is emiitónk, elóg buzgóságot kifejtettek a népnek iskolai, templomi tanításokkal való nevelésére. Igen, de ma ez már nem elóg. Nemcsak az iskolák szervezendők ma már egészen újból, de az iskolák mellett és még inkább az iskolák bevégzése után hatalmas tényezőként, hatodik európai nagyhatalomkiüt szerepel a sajtó. Ez az a nagyhatalom ma, mely átalakítja ép ugy egyesek értelmi s kedély világát, mint Európa térképét, ez az a mi által ma egyesekre ós tömegekre kiváló mórtékben hatni lehet, következőleg, a melyet a protestáns ősök modern unokái a nép valláserkölcsi életének, társadalmi műveltségének nemesítésére az ujabb időkben igénybe vesznek. Mi e nagyhorderejű tényezője után a valláserkölcsi életnek csak távolból sóhajtoztunk. Nehéz idők igája alatt görnyedeztünk s meg kellett elégednünk, ha évszázados bibliánkat, zsoltárainkat kinyomathattuk s népünk között ezeket elterjeszthettük. Szegény apáink, ha szépet akartak álmodni, álmodtak a sajtószabadságról, álmukban, képzeletükben elszálltak azon mi reánk soha be nem következhetőnek vélt korba, a midőn az álnok jezsuita censor nem vethet bilincset egy-egy nemesebb törekvésű, felvilágosult lelkű protestáns ember nyelvére, hanem elmondhatja kiki országvilág; hallatára mindazt a mit gondol, a mit igaznak, Célravezetőnek tart, elmondhatja hamisítatlanul hazáük, egyházunk, kitűnőbb elődeink eseménydús életének történeteit, inint szintén az ellenfélnek ellenüuk intézett ezerféle ármányait; a midőn szólhat kiki szive tiszta meggyőződése szerint honííaihoz hitrokonaihoz, s őket nyilván felhívhatja, buzdíthatja, lelkesítheti. Mily szépek, mily kedvesek voltak ez álmok előtteek tisztes őseink, ül kik a nép valódi műveltségéért s az igazságnak minél szélesebb körben terjesztéseért nálunknál sokkal nagyobb hévvel buzogtatok ! S mily lehangoló reánk nézve, kiknek idejében ezen egykor csak álrnok valóságokká lettek. Hót <$v óta le vannak verve a zárok a sajtóról, élvezheti az általa terjesztett világosságot boldog boldogtalan szabadon; mindazt a mit igaznak, szépnek, jónak, célravezetőnek tartas?, szabadon Írhatod, nyomattathatod, s akár magad, akár társaságba állva, vagy ilyet szervezve terjesztheted. Nem gátol senki, hogy kebled legszentebb meggyőződésót hirdesd, néped, hitrokonid műveltségét előmozdítsd. S e pá"atlanul virágzó korszakában a sajtószabadságnak mit tettél egyházam ? Az érintetlenül hagyott önkormányzati jogodat miként használtad fel egyházad építésére, a tudomány, népműveltség terjesztésére? Papjaid, felekezeti tanítóid könyvtárai gazdagabbak a szabad vsajtó s a szabad könyvbehozatal korszakában, mint voltak a mult évtizedek s századok legnyomasztóbb napjaiban ? Mutasd ki, hogy az apáktól öröklött azon drága kincset, melyet te is oly sokszor emlegetsz, s melyért mindtn kínált előnyt visszautasítasz, az autonómiát miként kamatoztatod a világosságtól oly sokáig elzárt nép javára? Számláld elő, miféle s hány olcsó s hasznos könyvet készítettél a nép számára, mi féle lapokkal elégíted ki annak lelki szükségeit ? Vagy talán kórdhetein, hogy megtetted-e az első lépést, felóbresztetted-e nála a szüksógérzetet, a vágyat a szellemi táplálék után ; vagy talán a mi népünk is megtanulja csak a kátét, mint a pápista, elmegy szokásból, unalomból vagy félelemből a templomba s urasztalához, mint a pápista a misére, s ennyiből áll összes szellemi élete, műveltsége? Ha igen, akkor ne kérkedjél protestantismusoddal mint a felvilágosultság vallásával; ha az autonómiával csak enynyire lehet menni, akkor ne igen lelkesülj érte, ezt a sikert olcsóbb áron is meg lehet szerezni. Im az annyira centralizált jnzai katholikusság körében csak egyik' vallási' társulat — * a sz. István nevérÓl nevezett —- a folyó év octóber havában-- jói megértsd.