Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-16 / 46. szám
mezősétől hidegen elfordultak, az a 1 a kkal együtt az eszmét is elveték. Szóló sehogy sem képes belátni, hogy minő nehézség tarthatná vissza az úrvacsora élvezésétől az olyan modern keresztyént, ki e szép symbolumban az eszmét meg tudja különböztetni az alaktól. A mi a templomi énekeket illeti, itt már maga is óhajtja a reformálást, minthogy ezen énekek nagyobb része nem egyéb, mint megannyi ugy a hogy rimbe szedett dogmatikai darabok és pedig oly korból, melyből mi már csakugyan kinőttünk. Pantekoek az isteni tisztelet iránti érdeklődés hiányát korunk száraz, hideg, vallásos érzés nélküli irányában keresi. A kedélyélet mivelésére nagyobb súlyt ajánl fektetni. M a r o n i e r szeretné, ha a mivelt laikusok őszintén elmondanák, hogy mi tartja vissza őket az isteni tisztelettől. A vita befejezéséül Opzoo mer rámutat a két ellentétre, melyek az emberi természetben gyökereznek, s örökös harcban vannak egymással :aconserválás és areformálás utáni törekvés. E kettőt igy szeretné egyeztetni: Az örököltet mindaddig fönn kell tartani, mig annak változtatása elodázhaílan korszüksé^gé nem lesz, a mikor aztán a reformálást azon egyedül helyes alapon kell végrehajtani, hogy az által senki meggyőződésón, lelkiismeretén erőszak el ne követtessék. A harmadik kérdés volt: Ha valyon az állam és egyház közti viszonyt illetőleg az „elkülönítés" szóval minden ki va n-e mondva? E kérdés bevezetésével nem volt külön előadó megbízva : Chavannes (francia lelkész Lecuwardenből) szólott a kérdéshez, de mivel sem a holland nyelvet nem b.rta teljesen, sem a kérdéssel nem foglalkozott hosszasabban, kifejezései sem voltak teljesen szabatosak. Szerinte az egyház és állam elkülönítése helyes, minthogy senki sem akarhat államvallást ós államegyházat. Azonban az absolut elkülönítés az egyes egyházakban csak a lelkiismereti szabadság elnyomását idézhetné elő, minthogy ezek szabadságukat sokszor ép az elnyomásra használják. Az állam és egyház egymástól való elkülönítése tehát csak magában véve még nem biztosítja a sikert. A szabadság föntartása mellett az állam a vallás iránt sem lehet közönyös, mert társadalom vallás nélkül fönn nem állhat. Az iskolákban, melyeknek, semlegeseknek kell lenni, csak erkölcstant kell tanítani speciális hittan nélkül, de végül ezt is okvetlen a morálhoz' kell kapcsolni. Erre ismét Opzoomer vette föl a szót. Beszédének menete körülbelől ez volt: Először egy keresztyén egyház volt, s ezen egyházban több állam". Akkor az egyháznak voltak alárendelve az államok. Később lényeges változás állott elő. Ugyanazon egy államban is több egyházi társulat, felekezet keletkezett. S ha már az egyház korábbi egysége a sok állammal szemben az egyháznak állam fölötti suprematiájára vezetett, most az állam egysége a különböző egyházi társulatokkal szemben szintúgy az államnak az egyházi társulatok fölötti suprematiájára kell, hogy vezessen. Itt azonban lényeges különbség van a protestáns és katholikus egyház közt. A prot. egyház nem képez egy szorosan összefüggő nagy egészet. A prot. egyházi társulatok minden államban teljesen önálló, egymástól független testületek. A katholikus egyháznál ez egészen máskép van. Jóllehet ma már ez sem oly testület, mely csaknem minden államra kiterjeszkedik. Minden katholikus — a csekély számú ó-katholikusoktól eltekintve — egy egyházhoz tartozik, egy egyházi hatalom alatt áll. Következőleg a prot. egyházi testületek, az állammal szemben sokkal szerényebb és alárendeltebb viszonyban állaüak, mint a kath. egyház. Tehát más „modus vivendi"-re van szüksége az államnak az e g y katholikus egyház, és más a több protestáns egyházi testületekkel szemben. A mi pedig magát e kifejezést illeti „elkülönítés", ezzel még nincs minden megmondva, mert minthogy az állam és egyház nem egy ós ugyanaz, tehát már ebben meg van mondva a különválás, azonban itt még három különböző eset lehetséges: 1. Az állam és e;yház összekapcsolása az egyház suprematiája alatt. 2. Az állam és egyház összekapcsolása az állam suprematiója alatt. 3. Az állam és egyház teljes elkülönitése. Ez utóbbi esetben az egyes egyházi társulatok ugy állanak az állammal szemben, mint a mikép maguk közt egymással szemben. Igy pl. egyik államban a katholikus egyház nem egy „igaz hitű" püspököt hivatalából kitett s midőn az e fölötti per az állam elé került, az államkormány azt felelte: mi közöm hozzá? Az a ti dolgotok. De kérdés, ha valyon meg vaa-e ekép teljesen védve a lelkiismereti szabadság elve? Nem kell-e az államnak őrködni a kisebbség joga, szabadsága és anyagi érdekei fölött ? E kérdések sokkal fontosabbak, hogysem oly könnyű szerrel tultehetnök rajta magunkat. Nagyon fontos kérdés, ha tanácsos-e, hogy az állam oly hatalmas testületeket, mint az egyház, teljesen magukra hagyjon, mert e testületek, hatalmukat tekintve, minden más testületeken magasan felül állnak. Ezután pár szóval buzditá a jelenlévőket, hogy belépve a prot. egyletbe, vállvetve működjenek a kitűzött nemes cél elérésében. Azután megköszönve a tagok bizalmát, elnöki tisztét letette. Ekkor Rauwenhoff leidai theol. tanár vette fel aszót, s a volt tiszteletbeli elnöknek tapintatos működéséért az egylet nevében köszönetet mondva a gyűlés bezáratott. Utrecht, 1873. nov. 3. B enkő Lajos, ref. lelkészjelölt. A francia nemzet felett, mely a műveltség terén Európa vezéruemzetének szokott tekintetni, az utóbbi pár év alatt nagyon sokszor sajnálkoztunk. Közelebb azonban annyi mindenféle badarságot követ el, hogy néha kénytelenek vagyunk e nagy nemzet balgatagsága felett el is mosolyodni. Igy vagyunk a többek közt, mikor a divatba jött bucsujárási mániáról olvasunk, mely még most is egyre 92*