Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-16 / 46. szám

kimutatásában ezen, valamint több más rovat is nincs kitöltve, 762 iskola a törvény igényei szerint van felszerelve, 455 nincs ; faiskola van 328, tornaiskola 276 iskola mellett, leszámítva a bányakerületet. A felekezet tanodái mellett 1286 rendes és 120 segédtanító van alkalmazva, kik közül csak 1176 bir törvényes képességgel; mellékkeresetre utalva volt 152 tanitó ; a tanitói díjazás maximuma a dunáninneni kerületben 800 ft., a dunántúliban 800 ft., a bányaiban 1450, a tiszaiban 1099 ft. A minimum készpénzfizetésben a dunáninneni kerületben 8 ft., a tiszaiban 50 frt. Jó lakása van 501, meglehetős lakása 165, rosz lakása 138 tanítónak; (ismét eltekintve a bányakerülettől.) A tanköteles gyermekek száma 113,810, ezek közül iskolába járt 97,961 (tehát 86%), 626 községben a tanítási időszak nyolc hónapra terjed, 165 községben kevesebbre, 360-ban többre. Ismétlő iskoláztatás van 569 községben, 216-ban a polgári közegek is nyújtottak segédkezet a törvény végrehajtásában, a többiben nem; a tanfelügyelő csak 203 községben látogatta meg az iskolákat. A jelentés felett kifejlett eszmecseréből kiemeljük Széberényi G. azon figyelmeztetését, hogy ezen jelentés nem adja egészen hü képét az ev. felekezetű községek műveltségi állapotának, amennyiben ugy tünteti fel őket, mintha a tanköteleseknek csak 86 százaléka járna iskolába, holott ez csak annyit jelent, hogy az idén a tankötelesek közül csak 86 százalék járt iskolába, ami nem zárja ki azt, hogy a 14 százalékból sokan az előtt ne jártak volna már iskolába. Kiemeljük továbbá Radvánszky Antal esp. felügyelő fölszólalását, ki a kormányt arra kivánja felkérni, utasítaná közegeit oda, hogy a felekezeti hatóságoknak a népiskolai törvény végrehajtásában segédkezet nyújtsanak. A mult évi egyetemes gyűlés egy bizottságot küldött ki, mely egy evangelikus theologiai akadémia felállítása iránt jelentést terjeszszen elő. E bizottság most azt adja elő, hogy egy ily akadémia felállítása félmillióba kerülne, ily Összeget pedig a jelen mostoha viszonyok közt bajosan lehetne magánadakozások utján beszerezni; miért is azt javasolja, hogy az egyik theologiai intézet segélyeztessék oly formán, hogy az akadémia névre igényt tarthasson; erre a három intézet közül a pozsonyit ajánlja, mint a mely jótékony intézetekkel legdusabban van felszerelve. E javaslat a kerületekhez fog leküldetni véleményadás végett. Krizsán trencséni esperes, tót nyelven egy hosszabb beszédet tart, melyben az államsegélyről szólva arra utal, hogy az erdélyi kerület 16,000 ftot, a négy magyarországi kerület pedig összesen csak 20,000 frtot kap; szóló a törvény magyar szövegét idézve, az államsegély fölemelését indítványozza kérelmezni. Szontagh Pál erélyesen kikel előtte szóló ellen, amiért az ország diplomatiai nyelvét, melyet ugy látszik, teljesen bir, mellőzve, oly nyelven szólalt fel, melyet nem mindenki ért. Szóló nem értett e beszédből többet, mint azt, hogy itt pénzről volt szó; ilyen dologhoz pedig maga is szeretne hozzá szólni; szóló azt hiszi, hogy a tót nyelven való felszólalás csak tüntetésből történik, ós az ily tót fölszólalásokat legalább tolmácsoltatni óhajtaná, hogy mindenki hozzá szólhasson, Gedidy Lajos superintendens arra figyelmeztet, hogy ez igeu kényes kérdés, és már többször okozott bajt; utal arra, hogy az evangelikus egyház hivei tulnyomólag tótajkuak, hogy a tót nyelvben való egyszeri felszólalás szokásban volt eddig is, és pusztán csak jogfentartás kedveért történik; azután előadja a Krizsán által fölhozottakat, melyeket egyébiránt helyesel, és határozatba is ment, hogy habár jelenleg az állam pénzügyei eléggé kedvezőtlenek is, de azért intéztessék a kormányhoz e tárgyban felirat. A conventi levéltár ügye szőnyegre hozatván, kiderült, hogy az, miután a volt levéltárnok egyetemi tanárrá neveztetett ki, gazdátlanul, rendezetlenül áll, pedig nagyon is szükséges volna bele egy rendező kéz, miután gyakorta van szükség abból egy ós más okmányra, a mostani chaosban pedig alig lehet a szükségelthez hozzájutni, s miután a levéltárban olyasféle kincsek is rejlenek, mint Luther eredeti végrendelete. De bármily szükséges volna is, a convent nem intézkedett, nem lévén e célra pénze, hanem b. Prónay Gábor ur azon szíves köszönettel fogadott ajánlatot tette, hogy a mig él, 100 frtot fog évenkint e célra áldozni, miért viszont a convent azon joggal ruházta fel az ajánlattevőt, hogy levéltárnokul ő nevezzen ki, vagyis inkább ő igyekezzék meguyerni valamely alkalmas egyént. A szarvasi lelkészválasztási Ugy a conventre is felkerült, hol mielőtt mérgesebbé fajult volna el a kissé élesen kezdődött vita, azon határozat hozatott, hogy a tényállás kiderítése és békesség eszközlése végett egy bizottság küldessék ki a szarvasi egyházba. E bizottság elnökéül Karsay S. superintendens ur neveztetett ki. Vajha sikerülne a bizottságnak az egyenetlenség s viszálkodás három év óta lobogó s pusztító tüzét teljesen kioltani. Végül felmerült azon inditváüy, hogy miután a jövő évben száz esztendeje lesz annak, hogy az evang. egyháznak egyetemes felügyelője van, rendeztessék ezen fontos intézmény létesülósének százados évfordulójára ünnepély, melyre egyszersmind az erdélyi evang. egyházkerület képviselői is meghivassanak, hogy igy ezen ünnepély mintegy kezdőpontját képezze az óhajtott s remélt uniónak. Az indítvány elfogadtatott, s az előkészületek megtételével az egyetemes felügyelő ur megbízatott. Az erdélyi reform, egyházkerület Marosvásárhelyen tartott közgyűlése. Addig is, mig részletesebb tudósítást adhatnánk az emiitett gyűlésről, közöljük a Vásárhelyen megjelenő „Székely Hirlap" idevonatkozó következő tudósítását: Városunk jelenleg az ünnepélyességek, gyülésezések színhelye; mult vasárnap ment végbe az erdélyi reformátusok kerületi közgyűlésének megnyitása. A közgyűlést főgond-