Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-09 / 45. szám

közelib való szolgajoknak ertesekre adom, ha peniglen mint azokhoz magamot nem tartanam, hanem valamely reszeiben violalnam, tehát eő Nagysagok mox et defacto omnihus exclusis remedys, mindenemő, es akarmi heleken levő ioszagimot exequaltathasak, el foglalhasak es aprehendalhasak, valakivel szinten eő Nagysagok akariak sőt az magam szemelihez is hoza nyúlhassanak, es valamint eő Nagysagok akariak, exequaltathasanak, mégis az telyes szent háromság egy bizony In engemet ugy segelen, es ugy adja lelkemnek üdveseget, hogy mint ezeket teles tehetsegem szerint meghtartom, mind agyik valamek ez mostani bellica expeditio, az Romaj Császár, es az Erdeli Feiedelem eő Nagysaga kőzet nem szopialtattik, es finaliter nem decidealtattik, ha penigh meg nem tartanam* Szűz Marianak es az töb csak egyik . . . . lt Szenteknek is In előtt en eretem való inter .... semmit se használjon, sőt inkab lelkem vesze(delmére) szolgáljon, minden szenteknek intercessioiok.... om az pecsetemel es kezem irasaval meg erősite rős hit levelemet. Anno 1645. die 18. Április in Possessione Pribocz. Idem qui supra. (P. H.) En Reway Ferencz Turocz Varmegyenek Erökes es Fő Ispanya, adom tutokra az . . . . ik minden rendeknek hogy ez may napon ugy mint .. 8 Április Anno 1645-az magam Sklabinya nevÖ Y . ... n kötelezem ara magamath, hogy valamely Eclesiabul Lutheránus es Calvinista kereszten váláson levő predicatorokat Oskola Mestereket es Diakokat exturbaltam es ki kergettem volt akar miket is enek előte az eő Tisztekbul es hivatalokbul, megh engetem hogy Ennekutana imar, azon váláson levő Predicatorok es Skola Mesterek helben alatattasanak es ennekutana soha teles eletemben, azon az váláson való predicatorokat, Skola Mestereket es Diakokat Ecclesiaiokbul Templomokbul nem exturbalom, es erete sem az predicatorokat Skola Mestereket Dyakokat, es az Szegenseget megh nem büntetem es elenek se titkon se nyilván nem practicalok, artalmas tanacsokat elenek senkinek nem adok. Ha penig ezeket valami reszeben violalnam; tehát az reversalisomban deciarait penában incuraljak, kirul attam ez kezem irasaval megh erősitetet levelemet die Anno et loco suprascriptis. Fr. Reway m. p. Cuius reversionalium a me Gabriele Bakos de Osgyan Generáli Illmi ac Celsissimi Principis Transylvaniae Militum Nobiles ad Ecclesiam Oppidi Szent Marthon pertinentes Jurium suor. futura pro cautela Paria postulaverunt, cum autem inta petenti non sit denegam asensus, iisdem sub sigillo meo usuali et manus subscriptione extradedi. Dátum in Oppido Mossocz die 20. Április Anno 1645. Gábriel Bakos m. p. (P. H.) (Bakos Gábor átírásából. Zafchareczky család birtokában ft Geduly Lajos püspök ur szívességéből) Közli: G a r á d y. KÜLÖNFÉLÉK. * Legújabb. A magyarországi 4 evang. egyházkerület f, hó 5- és 6-án tartotta báró Prónay Albert egyetemes főfelügyelő, Geduli Lajos dunáninneni superintendens urak elnöklete alatt. Addig, is mig e gyűlés felől közelebbi számunkban részletes tudósitást hozhatnánk, megemlitjük ennek nevezetesebb tárgyait. Jelesen ilyek voltak : a kathol. papság túlkapásai, s protest. egyházunk hátrányára nagyon is sürüen gyakorolt törvénytelen eljárásai ellen több oldalról felterjesztett panaszok; a kathol. szentszékek által elválasztott, s hozzánk áttért katholikusok házassági ügye; a középtanodákról és népiskolákról szóló érdekes jelentések, a conventi levéltár, a szarvasi lelkész-választá-si keserű ügy. * Yiszhang a Prot. Egyh. és Isk. Lap f. é. 43. számában megjelent „Halljunk szót" cimü felhívásra. Meghallottam a szót, és azt mondom rá: Ha igaz — a miben különben nincs okom kételkedni, — hogy őseink 1774-től 1819-ig majd itt, majd ott összegyülekezni látták az ág. és helv. hitv. evang. egyházak nyolc kerületének elöljáróit és bizalmi férfiait; ha igaz, hogy 1819. óta nem találkoztak többé, mert összejővetelök betiltatott: most, 1873-ban vagy, mivel ebből az évből már nem sok van hátra, 1874-ben, miután törvényről, mely ilyen találkozást tiltana, Magyarországon senki sem tud semmit, igenis helyén, igenis idején volna ama testvéri találkozások emlékét tettleg felujitani, azzal a korunk-követelte kibővítéssel, hogy az akkori magyarországi nyolc egyházkerület helyett most a mai Magyarországon létező ágostai hitv. ev. öt egyházkerület, ugy szintén a helv. hitv. evang. öt egyházkerület, és azonfölül az unitárius egyházkerület, tehát összesen tizenegy protestáns egyházkerület elöljárói és bizalmi férfiai találjanak helyet, napot és módot testvéries, bizodalmas, atyafiságos találkozásra. Az időnek szárnyai mintha sebesebben lebegnének. Az unió eszméje, mely a negyvenes években a felvilágosult a magasb miveltségü világi protestánsok közt Magyarországszerte, mint magasztos eszme, oly élénk viszhangra talált, hogy egy közös protestáns főiskola gondolatát is megszülte, mely eszközül vala szolgálandó a dicső eszme lassú, de biztos megtestesülésének megérlelésére, azóta téli álmát aluszsza, mint az őszi vetés a hó alatt; de ki tudja, nincs-e közelebb a tavasz, mint gondolnók ? A főkérdés az: ki inditsa meg az álló vizeket, hogy találkozást keressenek ? A kiben legőszintébb az önmegtagadás, legigazibb a vallásos buzgalom, leglángolóbb a a hazaszeretet ; akiben ezekből folyólag legnagyobb a készség minden kellemetlen, tán keserű multat feledni s csak a jövőt tartani szeme előtt, melynek egyik főkötelessége „a magyar protestantismust a haza és a külföld, minmagunk és más hitűek előtt rehabilitálni"; a kiben ezek a legnagyobb mértékben élve élnek, az találand módot ezen igének megtestesitéséhez! A mindentudó isten legyen vezére, legyen támasza és pajzsa. Dr. B. J.