Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

nem szűnt meg, sőt tisztább irányt és mélyebb bensősé­get nyert. A mi pedig Jézus történelmi felfogásának vallásos jelentőségét a keresztyének életére illeti, meg kell jegyez­nem. bogy oly időben, midőn a dogmatikus Krisztusnak vonzereje és befolyása százezerekre nézve megszűnt, a legtöbb férfiú és csaknem minden mivelt ember idegen­kedik az egyház Krisztusától. Azok pedig, a kik még min­dig ragaszkodnak ő hozzá, valyon valóban azok-e, a kik a keresztyén kegyességet és tiszta erkölcsöt a legtisztább alakban felmutatják ? Nem találjuk-e épen ő közöttük a legelterjedettebb türelmetlenséget a máskép gondolkodók iránt és legelterjedettebb erkölcsi nyerseséget ? Nem mu­tatja-e ez eléggé világosan, hogy mily nagy különbség létezik Jézus tisztelete és követése között ? Valóban, még mindig kell hangsúlyoznunk Arndt János találó szavát : „Krisztusnak sok szolgái, de kevés követői vannak." Más­kép csak azután lesz, ha komolyan fog hirdettetni a tör­ténelmi Jézus. Személyiségének egész varázsa, hatalmas szavainak egész komolysága és életének, szenvedéseinek és halálának egész becse csak akkor fog egész nagyságá­ban feltűnni előttünk, ha mint ember fog előttünk állani és érteni fogjuk őt küzdelmeiben és nélkülözéseiben, kísér­téseiben és győzelmeiben. Csak ez által lesz ő korunkra nézve példányszerü valósággá. Miként ő küzdött, kell ne­künk is küzdenünk ; miként ő élt istennel közösségben, kell nekünk is élnünk; miként ő megizlelte a halál kese­rűségét és mégis győzött, kell nekünk is győzni megta­nulnunk. A történelemnek ezen Krisztusa, igaz, még mindig végtelen magas tulajdonokkal bir, de nincs benne semmi idegenszerű. Nem mondhatjuk többé, hogy ő félisten és félember, hogy szenvedései és kísértései a mieinkkel össze nem hasonlíthatók, vagy hogy azok csak látszatiak voltak, hanem ő valóban minden dologoan mi velünk egyenlő, a bűnt kivéve. Csak ezen Krisztus fogja ismét az emberek sziveit megnyerni, És itt a lelkészek és vallástanitókra még nagy és szép hivatás várakozik, melynek megoldásán eddig vég­telenül kevesen dolgoztak. Ezen történelmi Krisztust a nép szemei elébe rajzolni bölcseségének és szeretetének egész teljességével, ezer ösztönző és intő példáival és szavaival, ugy hogy képe mélyen és kitörülhetlenül bevésse magát a szivekbe, ez az, a mire szükségünk van. A mit a po­gány bölcsész Seneca a törekvő embernek ajánl : „Ne­künk egy nemes embert kell választanunk, a kit szünte­telen szem előtt tartsunk, hogy ugy éljünk, mintha ő reánk nézne, és ugy cselekedjünk, mintha ő látna ben-? nünket; mert szükségünk van valakire, a ki szerint jel­lemünk képződjék" . . . ezen jelentőséggel kell birnia a nazarethi Jézusnak korunkban. Az előttünk fekvő könyvecskének e szerint negyedik főbecse az, hogy Jézust ezen jelentőségében állítja a nö­vendékek elébe, buzdítván őket az ő követésére. De van e könyvecskének még egy előnye a többi vallástan-könyvek felett. Az eddigi vallástanok a keresz­tyénséghez való tartozást bizonyos hitvalláshoz való ra­gaszkodástól tették függővé. Mi lett annak következmé­nye ? Az, hogy a keresztyénségben a gyűlölet és egyenet­lenség, a hitetlenség és keresztyéntelenség meghonoso­dott ; az, hogy a keresztyén egyház napjainkban ezer seb­ből vérezik. Gyógyítása csak onnan jöhet, a honnan az egyház eredetét vette. Vissza kell térnie Jézus személyé­hez. „Krisztusban hinni,—mondja már Melanchton, — azt jelenti, hogy az ő jótéteményeit megismerjük, nem pedig, hogy az ő természete felett tépelődjünk." Tehát nem az em­bereknek ő róla alkotott tana, nem a mult századok for­mái és tételei, hanem ő maga, az ő szent személye kell, hogy ismét az egyház alap- és szegletköve, középpontja legyen. A ki Jézus páratlan magas jelentőségét a vallá­sos életre elismeri, ki fogadást teszen, hogy őt követni s mint keresztyén élni fog : az a keresztyénséghez való hozzátartozás ismertető jellegével bir, s igy lesz épen a történelmi Jézus személye azon szent kapocscsá, mely a keresztyén egyházat egy nagy, valódi és tökéletes egy­séggé összefoglalja. És épen mivel az előttünk fekvő könyvecske Jézus személyét az eddigi tantételek és száraz morál helyére állítja, melyek csak az egyenetlenséget szították, egyen­geti a leendő uniónak létesítését. A könyvecske előnyeit egyéb vallástan-könyvek fe­lett ekkép felsorolván, nem marad egyéb hátra, minthogy a szerzőnek a vallástanitási reform terén való bátor és komoly kezdeményezéséért a magam és mindazok nevé­ben, kiknek a vallás szent ügye szivökön fekszik, köszö­netet mondjak s kifejezést adjak azon kívánságomnak, hogy vajha a vallástanitók mielőbb a reájok bizott kicsi­nyeket a dogmák száraz rendszerétől a vallást és élet­teljes erkölcsöt ébresztő történelmi Krisztus képe elé ve­zetnék, a mint azt e könyvecske világosan és nevelészeti tapintattal rajzolja, hogy megváltó és megszentelő ereje és hatalma a szivek felett újból nyilvánuljon. Csisko János, ev. lelkész. BELFÖLD. Az ország reményei kis jezsniták képében Egy szomorú, s fájdalom, nagyon is igaz, s ha akar­nók még nagyon sok oldalról illustrálható rajzot vagy ismertetést közöl dr. Kilényi iskolaigazgató a „Hon" egyik legközelebbi számában a kalocsai jezsuita-gymnasium ne­velési modorának eredményéről, rajzolva egyszersmind, hogy hazánk kathol. főurainak, egykor hihetőleg az ország legfelsőbb hivatalaiba lépendő gyermekei, kiket a jezsui­ták befolyásától menekülni nem tudó, s a külső simaság­ért, az élő nyelvekben való jártasság könnyű elsajátitha­tásáért a solid nevelés lényegét feláldozni kész szülők oly igen szeretnek már vagy a hazai, vagy az osztrák jezsuita

Next

/
Thumbnails
Contents