Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

mindazokat, kik egyházunk jelenlegi gyászos helyzetét, zilált viszonyaink okforrásait belátják s elég jóakarattal birnak a bajoknak korai s még nem késő orvoslásához tehetségük szerint hozzá járu'ni. És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után egy mentő eszme született meg a jobbak lelkében, a convent eszméje. És e megváltó eszmét szent örömmel üdvözölték mindazok, a kik ennek csillagát egyházunk egén megpillantották, s ha aranyat, tömjént, mirhát nem is, de keblének őszinte örömét a messiási eszme születése felett iparkodott mindenki meghozni. Felejtettük, hogy a messiási eszméknek még ma is megvannak Golgotháik, megvannak kárhoztatást mennydörgő papifejedelmeik ós Írástudóik. Szegény conventi eszme aligha el nem esik, hacsak idejekorán meg nem érkeznek ama harcedzett lovagok, kik eddig is úttörői voltak egyházunk jobb jövőjének, felvirágzásának. Egyházi kormányrendszerünknek a conventi életerős intézmény lehető gyors életbeléptetéséveli betetőzését nem szabad a jelen viszonyok közt elejtenünk ; erre utal bennünket egyházunknak jól felfogott érdeke; erre utal evangelicus testvéreink példája; erre utalnak a jogállam tagadhatatlan tér foglalásai, az átváltozott jog- ós társadalmi viszonyok; erre utal Deák Ferenc epochális programm-beszóde, mely szerint közel az idő, ós immár ajtónk előtt van, amidőn az egyház ós állam közti jogviszonyok rendeztetni fognak; a midőn az uj világrendben nekünk is el kell helyünket foglalnunk. Nemcsak hogy szükséges, de valósággal életkérdés ránk nézve a convent, hogy egyháztársadalmi szaggatottságunk abnormitása elvégre valahára megszűnjék, s egyházunk morális és jogi súlya a jogállam döntő köreiben is kellőleg móltányoltathassék s az uj alakulások tényezőinek sorában kellő figyelemben részesittessék. Egy szóval, prot. egyházalkotmányunk koronájába iileszszük be aconv e u V értékes gyöngyét, vagyis készüljünk a zsinathoz a conventi intézmény mielőbbi életbeléptetése által; mert mind addig mig jelen szaggatottságunk megmarad, bent szegények, egyházpolitikánk külirányában pedig gyengék és erőtelenek fogunk lenni. De ha határozatképes, conventünk lesz, talán derül ránk kedvezőbb jövő. Pereszlényi János. Reflexiók a protestantismus köréből. in. Megvan az a szokásom, hogy ha a vasárnap néha falun talál, fel szokta n keresni azon helyet, mely néhol .az egyedüli szellemi tűzhely: a templomot. Nem akarom feszegetni, mennyire jó szokás ez nálam, mennyire nem, a nézetek különbözők lehetnek, sőt az is megeshetik, hogy ugyanaz, ki engemet ezen cikkem elején e szokásomért talán megdicsért, cikkem végén azt fogja mondani, hogy bizony kár nekem azt cselekedni. Elég az hozzá, hogy ilyenkor gyakran találkozik az ember alakokkal s csoportozatokkal, melyek szellemileg egy kategóriába tartozvák, feltalálhatók itt is, amott is. Egy ily képet kivánok itt bevezetésül bemutatni. Szép vasárnapi reggel van, a milyen akkor lehetett, mikor pünkösd napján az apostolokra leszállott a szent lélek, elhangzott a templomi ének az áhítatosan egybesereglett hivek ajkairól, a pap a szószéken körülbelül már az exordium közepén jár, jól megtermett ember, sot ha nem volna a szellem embere, azt lehetne róla mondani, hogy jó húsban van, hevesen beszól a materialismus ós indifferentismus ellen, ugy látszik, nagyon meghatotta lelkét azon elszomorító s a materialismus veszedelmes hódításait kétségtelenül előtüntető tünemény, hogy a stólát ritkán duplázzák meg, hogy a termés zsengéit nem hozzák többé a papnak, hanem eladják a városban jó pénzért még a zsidónak is, sőt uram bocsá megesik, hogy még ünnepnapon dolgoznak is, holott valaha oly szépen megülték az ünnepet, délelőtt a templomban, délután? .... no, délután, délután .... szintén a templomban (?)! — Ezeket ugyan nom mondja igy, de az egészből látszik, hogy ezek azon indokok, melyek őt a materialismusnak oly halálos ellenségévé tették,— márt. i. a materialismusnak az ő értelmében — annyit egyébiránt mondhatok, hogy nagyon jól uéz ki, s rajta az anyagiakban semmiféle defectus nem látszik. Miután azonban, mi tűrés, tagadás, d3 még a papnak szájából is kellemetlen hallgatni, ha oly dologról beszél, a mihez nem ért, meg fog nekem bocsátani, ha máshová fordul tekintetem s véletlenül az oltárképen akad meg, melyen az Idvezitő tanítványaival van ábrázolva különféle színekben, egyben azonban valamennyi alak megegyez, abban t. i., hogy egytől egyig magas homlokú sovány alakok, rendkívül aggodalmas arckifejezéssel, és én igazat adok a mü-83*