Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-28 / 39. szám
> taki felsőbb tudományokat hallgató ifjúság a politikai izgatottság hatása alatt az ellenőr választása miatt támasztott." Ugyaucsak 1846-ban a főiskolai éneklőkar elnökéül választatott. Iskolai fényes pályája bevégeztével 1847-ben úgynevezett académicus tanitónak Mezőkeresz, tesre ment s ott két évig volt, e hivatalát is lelkiismeretesen betöltvén. Mezőkeresztesen érte az 1848-ki mozgalmas idő, s ő hazáját gyenge testalkatánál fogva fegyverrel ugyan nem szolgálhatta; de a mit tehetett, tett annak jóléteért: egész vagyonát a forradalom céljaira szentelte. Iskolatanitósága bevégeztével két év múlva 1849-ben az ugyancsak Mezőkeresztesen tartott alsóborsodi egyházmegyei gyűlésen kápláni vizsgát tett, a mikor Apostol Pál, miskolci lelkész és superintendens hivta meg maga mellé segédlelkészül. Már ekkor anyira kivívta a felsőbbek becsülését, hogy maga Apostol Pál superintendens is az akkori nehéz időkben az egyházkormányzat és igazgatás körében felmerült bonyolódott kérdések megoldásánál több izben kikérte véleményét. Két évi miskolci káplánsága után 1851. jul. 7-én a gömöri ref. egyházmegyében levő ragályi egyház választotta meg rendes papjául ; ő hivatalát ugyanazon év nyarán elfoglalta s haláláig itt folytatta. 1860. sept. 18-án az egyházmegye bizalma a tanácsbirói székbe ültette, melyben 10 évig ült; 1861-ben egyházmegyei népiskola-választmányi elnökké választatott, mely minőségben 4 évig szolgált. Az egyházmegye bizalma még itt sem állapodott meg, hanem iránta tanúsított szeretetét s ragaszkodását az által is nyilvánitá, hogy esperesének akará választani, de gyenge s beteges testalkata miatt az esperesi jelöltségtől határozottan visszalépett. Orbán Ferenc száraz életrajzi adatai im e néhány sorban foglalvák, s ha ő közönséges ember lett volna, itt letehetnóm a tollat és igy adhatnám át emlékezetét az utókornak. De Orbán nem közönséges ember volt, azért én sem állapodhatom itt meg, hanem jellemeznem kell őt mint embert, mint papot, mint honfit, hogy az egész ember jellemrajzát kidomboritsam, s ez emlékezetének szentelt lapon annak tüntessem fel, aki volt életében. Már kora ifjúságában kimagasodott kortársai közül s egész iskolai pályája alatt az ifjúságnak osztatlan szeretetét, bizalmát és tiszteletét bírta, mit tanúsítanak az általa már iskolai életében részben az ifjúság választása folytán viselt hivatalok. E sorok írója is édesen emlékezik vissza az 1844 /5 -iki iskolai évére, midőn Orbán S.-Patakon mint inferior syntaxistának publicus tanítója volt, s jó lélekkel állithatja, hogy soha életében nem volt kedvesebb tanára. Az a megnyerő modor, az a jó tapintat, az a kedélyesség, mely mind haláláig sajátja volt, már akkor mindnyájunk kedvencévé tevék őt. Mint a főiskolai éneklőkar elnöke sok szép éneket irt. Exá' leni nyomtatott énekei mind tárgyhoz szólók, s az e nemben megjelent énekeknek példányai. Halotti énekei meghatóak, valódi költői ihlettel s melegséggel írottak, melyekből szép lelke s költői miveltsóge tűnik ki. Halotti énekei közül sok megjelent az Erdélyi János által szerkesztett halotti énekeskönyvben is. Mennyire szerettetett, s mily közkedvességü ember volt Orbán, kitűnik abból is, hogy Tompa Mihály elhunyt kedves emlékű költőnkkel még S.-Patakon kora ifjúságától kezdődött barátsága, melyet csak a halál szakasztott meg. E sorok írója, ki e viszonyt némileg ismeré, elmondhatja, hogy Tompa — még irodalmi barátait sem véve ki — csak igen kevés emberrel állt oly benső baráti viszonyban, mint Orbán Ferenccel. E két rokon lélek még az iskolai életben felismeré egymást, s az élet viharai, — melyek mind két férfin testi-lelki erejét megpróbálták — csak erősbitették az ifjúság szép ábrándjai, verőfényes napjai s délibábos álmai közt szőtt barátságot. Orbán Tompának már első irodalmi kísérletei ós fellépéseiben buzditója volt, első verseit ő bírálgatta, s Tompa az ő ösztönzésére küldte fel a „Társalkodódba „Patak mellett" cimü első versét. Minden egyházi munkálatait legelőször is Orbán bírálata alá terjeszté, vallásos elmélkedéseinek ő adta az „Olajág" cimet. Midőn „01ajág"-át bírálta, Tompa ezt írja Hanván 1868. jan. 19. kelt s Orbánhoz intézett levelében : „Kétséget nem szenved, hogy mélyen látó szemeid sok olyat fedeztek fel az „ Olajágban "-ban, milyet és mit ezer meg ezer ember nem volna képes tenni." Egymást érték e két nemes ós egymást értő barát között a levélváltások, s Tompa részéről mind sűrűbben, majdnem mindennap akkor, midőn nagy szelleme porhajlékát a sir felé mindinkább roskadni érzé. Orbán Ferenc mint ember a tiszta erkölcsiségnek példánya, szigorú önmaga és mások iránt, igazságos, önzetlen, tiszta lelkű hü barát ; hajthatlan, szilárd és sziklakeménységű jellem; semmi tekintély előtt meg nem hajólt, csak az igazság előtt. Az anyagnak semmi becse nem levén előtte, független volt; ajándékot senkitől nem fogadott el, lekötelezettje senkinek sem akart lenni. Jó szivéről tanúskodik az, hogy segített mindenkin, özvegyen, árván; a hozzá folyamodóknak minden ügyben kész ta -nácsadója; vendégszerető, házi körében igen szives házigazda, jó kedélyű, élénk, humoros társalgó, kedves modorú, szívesen látott vendég minden társaságban, s minden körben szeretett, tisztelt ember. Adomái, bon mot-jai szájról-szájra jártak. Mint pap hivatalában a lelkiismeretességig pontos, puritán kálvini lelkületű kálvinista pap, híveinek atyja és tanácsadója. Mint tudományos ember erős judiciumu, valódi filozóf, classicai tudományos miveltségü, a hazai és egyházjognak, a honi- ós egyháztörténelemnek szorgalmas buvárlója. A latin ós görög nyelvet alaposan birta, a régi auctorokat mindig gyönyörrel olvasgatta; aestheticus, valódi mübiró, a tudományok és költészet költői lelkű s ihletésű barátja ; bölcs pedánsság, tudós arrogantia nélkül, mély belátásu, tisztán gondolkozó fő, e mellett az élet és gyakorlat embere, az ifjúságnak és szabadságnak egész lelke hevével kedvelője. Mint szónok nemcsak az egyházi, hanem a megyei gyűléseken is szerepelt. 1861-ben, valamint az ujabb megyei szervezéskor is bizottmányi taggá választatott. Szónoklata nem csillogó, nem hatásvadászó, de mindig velős, szigorú logicus, átgondolt, folyékony, a legbo-