Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-28 / 39. szám

> taki felsőbb tudományokat hallgató ifjúság a politikai izgatottság hatása alatt az ellenőr választása miatt tá­masztott." Ugyaucsak 1846-ban a főiskolai éneklőkar el­nökéül választatott. Iskolai fényes pályája bevégeztével 1847-ben úgynevezett académicus tanitónak Mezőkeresz, tesre ment s ott két évig volt, e hivatalát is lelkiismere­tesen betöltvén. Mezőkeresztesen érte az 1848-ki mozgal­mas idő, s ő hazáját gyenge testalkatánál fogva fegyver­rel ugyan nem szolgálhatta; de a mit tehetett, tett annak jóléteért: egész vagyonát a forradalom céljaira szentelte. Iskolatanitósága bevégeztével két év múlva 1849-ben az ugyancsak Mezőkeresztesen tartott alsóborsodi egyházme­gyei gyűlésen kápláni vizsgát tett, a mikor Apostol Pál, miskolci lelkész és superintendens hivta meg maga mellé segédlelkészül. Már ekkor anyira kivívta a felsőbbek be­csülését, hogy maga Apostol Pál superintendens is az ak­kori nehéz időkben az egyházkormányzat és igazgatás kö­rében felmerült bonyolódott kérdések megoldásánál több izben kikérte véleményét. Két évi miskolci káplánsága után 1851. jul. 7-én a gömöri ref. egyházmegyében levő ragályi egyház választotta meg rendes papjául ; ő hivata­lát ugyanazon év nyarán elfoglalta s haláláig itt folytatta. 1860. sept. 18-án az egyházmegye bizalma a tanácsbirói székbe ültette, melyben 10 évig ült; 1861-ben egyház­megyei népiskola-választmányi elnökké választatott, mely minőségben 4 évig szolgált. Az egyházmegye bizalma még itt sem állapodott meg, hanem iránta tanúsított szerete­tét s ragaszkodását az által is nyilvánitá, hogy espere­sének akará választani, de gyenge s beteges testalkata miatt az esperesi jelöltségtől határozottan visszalépett. Orbán Ferenc száraz életrajzi adatai im e néhány sorban foglalvák, s ha ő közönséges ember lett volna, itt letehetnóm a tollat és igy adhatnám át emlékezetét az utókornak. De Orbán nem közönséges ember volt, azért én sem állapodhatom itt meg, hanem jellemeznem kell őt mint embert, mint papot, mint honfit, hogy az egész ember jellemrajzát kidomboritsam, s ez emlékezetének szentelt lapon annak tüntessem fel, aki volt életében. Már kora ifjúságában kimagasodott kortársai közül s egész is­kolai pályája alatt az ifjúságnak osztatlan szeretetét, bizal­mát és tiszteletét bírta, mit tanúsítanak az általa már iskolai életében részben az ifjúság választása folytán vi­selt hivatalok. E sorok írója is édesen emlékezik vissza az 1844 /5 -iki iskolai évére, midőn Orbán S.-Patakon mint inferior syntaxistának publicus tanítója volt, s jó lélek­kel állithatja, hogy soha életében nem volt kedvesebb tanára. Az a megnyerő modor, az a jó tapintat, az a ke­délyesség, mely mind haláláig sajátja volt, már akkor mindnyájunk kedvencévé tevék őt. Mint a főiskolai ének­lőkar elnöke sok szép éneket irt. Exá' leni nyomtatott énekei mind tárgyhoz szólók, s az e nemben megjelent énekeknek példányai. Halotti énekei meghatóak, valódi költői ihlettel s melegséggel írottak, melyekből szép lelke s költői miveltsóge tűnik ki. Halotti énekei közül sok megjelent az Erdélyi János által szerkesztett halotti éne­keskönyvben is. Mennyire szerettetett, s mily közkedvességü ember volt Orbán, kitűnik abból is, hogy Tompa Mihály elhunyt kedves emlékű költőnkkel még S.-Patakon kora ifjúságától kezdődött barátsága, melyet csak a halál szakasztott meg. E sorok írója, ki e viszonyt némileg ismeré, elmondhatja, hogy Tompa — még irodalmi barátait sem véve ki — csak igen kevés emberrel állt oly benső baráti viszonyban, mint Orbán Ferenccel. E két rokon lélek még az iskolai életben felismeré egymást, s az élet viharai, — melyek mind két férfin testi-lelki erejét megpróbálták — csak erősbitették az ifjúság szép ábrándjai, verőfényes napjai s délibábos álmai közt szőtt barátságot. Orbán Tompának már első irodalmi kísérletei ós fellépéseiben buzditója volt, első verseit ő bírálgatta, s Tompa az ő ösztönzésére küldte fel a „Társalkodódba „Patak mellett" cimü első versét. Minden egyházi munkálatait legelőször is Orbán bírálata alá terjeszté, vallásos elmélkedéseinek ő adta az „Olajág" cimet. Midőn „01ajág"-át bírálta, Tompa ezt írja Hanván 1868. jan. 19. kelt s Orbánhoz intézett leve­lében : „Kétséget nem szenved, hogy mélyen látó szemeid sok olyat fedeztek fel az „ Olajágban "-ban, milyet és mit ezer meg ezer ember nem volna képes tenni." Egymást érték e két nemes ós egymást értő barát között a levél­váltások, s Tompa részéről mind sűrűbben, majdnem mindennap akkor, midőn nagy szelleme porhajlékát a sir felé mindinkább roskadni érzé. Orbán Ferenc mint ember a tiszta erkölcsiségnek példánya, szigorú önmaga és mások iránt, igazságos, ön­zetlen, tiszta lelkű hü barát ; hajthatlan, szilárd és szik­lakeménységű jellem; semmi tekintély előtt meg nem hajólt, csak az igazság előtt. Az anyagnak semmi becse nem levén előtte, független volt; ajándékot senkitől nem fogadott el, lekötelezettje senkinek sem akart lenni. Jó szivéről tanúskodik az, hogy segített mindenkin, özvegyen, árván; a hozzá folyamodóknak minden ügyben kész ta -nácsadója; vendégszerető, házi körében igen szives házi­gazda, jó kedélyű, élénk, humoros társalgó, kedves modorú, szívesen látott vendég minden társaságban, s minden körben szeretett, tisztelt ember. Adomái, bon mot-jai szájról-szájra jártak. Mint pap hivatalában a lel­kiismeretességig pontos, puritán kálvini lelkületű kálvi­nista pap, híveinek atyja és tanácsadója. Mint tudomá­nyos ember erős judiciumu, valódi filozóf, classicai tudo­mányos miveltségü, a hazai és egyházjognak, a honi- ós egyháztörténelemnek szorgalmas buvárlója. A latin ós görög nyelvet alaposan birta, a régi auctorokat mindig gyönyörrel olvasgatta; aestheticus, valódi mübiró, a tu­dományok és költészet költői lelkű s ihletésű barátja ; bölcs pedánsság, tudós arrogantia nélkül, mély belátásu, tisztán gondolkozó fő, e mellett az élet és gyakorlat em­bere, az ifjúságnak és szabadságnak egész lelke hevével kedvelője. Mint szónok nemcsak az egyházi, hanem a megyei gyűléseken is szerepelt. 1861-ben, valamint az ujabb megyei szervezéskor is bizottmányi taggá választa­tott. Szónoklata nem csillogó, nem hatásvadászó, de min­dig velős, szigorú logicus, átgondolt, folyékony, a legbo-

Next

/
Thumbnails
Contents