Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-28 / 39. szám

azon esetben az egyházak nagyobbrésze ellenük nyilatkoznék ós hogy a zsinaton netalán nyerhető győzelmük az alkalmazásban okvetlen bekövetkező bukásukat vonná maga után. Ami pedig egyházalkotmányunkat illeti, semmi okunk annak csak módosítását is kivánni, miután a presbyterialis rendszer egyházunkban minden fokozaton a legtisztábban van keresztülvive s e tekintetben a köztudomás szerint legtökéletesebb egyházigazgatással biró skót szabad egyháznak csakis annyiban teendő utána, amennyiben évenkinti közös gyűlése (generál assembly = convent) mint az egósz rendszar betetőzése hiányzik. Egyáltalában nem tudnék egyetlen egy ügyet sem nevezni, mely miatt egyház-törvényhozási tárgy zsinattartást tenne szükségessé, amiről legkönnyebben meggyőződhetünk, ha egy lefolyt zsinat tárgysorozatát átvizsgáljuk. Az 1791-ben tartatott egyetlen közzsinatot megelőzőleg b. Yay István elnöklete alatt egy választmány ült össze, hogy megállapítsa a zsinaton tárgyalandó kérdéseket ós azok sorrendjét, s akkor zsinati tárgyakul a következő öt poníot tűzték ki: 1) Az egyházi igazgatás minden fokozataival; 2) az egyházi fenyíték ; 3) az iskolák igazgatása ós a könyvek censurája ; 4) a kegyes alapítványok rendbeszedóse ós kezelésének elintézése; 5) a házassági ügyjket illető rendezkedés. Ezen öt pont közül az elsőt olyan amilyen convent segítségével az idő igazította el s mondhatni jobban, általánosabban, mint ahogy zsinat tehette volna. Még 1842-ben, teliát félszázaddal a budai zsinat után, Dobosunk a maga megszokott modorában a következő drasticus, de lényegben talaló leírását adja az egyház akkori alkotmányának: „Mindezen előzmények és vajúdások után megszületett jelen idétlen egyházigazgatási rendszerünk, melynek párja e földön nincs, mely hasonlít a próféta látta négy lelkes állathoz (Dán. 7.). A gyülekezetek félig rendezett presbyteriumai még nincsenek harmincévesek; tagjait ritka helyen vá'asztja a nép, hanem többnyire magát egészíti, magából fejlik, mint magukból fejlenek és borulnak össze a burkos növények. Esperesi székeink, szorosan consistoriumok, melyeknek két elnöke s néhány papi hivatalnoka választott, a többi kinevezett. Superinteudentialis vagy kerületi gyűléseinknek három tagja választott, a többi vagy küldött, vagy kinevezett. Conventünk van ós nincs." S íme e tarka szerkezetből mily szépen kivergődtünk! nem zsinatoltunk s mégis a Dobos emiitette visszaélések mellőzésével a presbyteri rendszer egyházalkotmányunk minden fokozatain keresztül országszerte dívik ós semmi okunk azon ma legkisebbet is változtatni akarni. A zsinatnak első helyre tett legfontosabb tárgya e szerint magától elesett. Az egyházfenyitóket érdeklő 2-ik pontot ami illeti, arra nézve nem sok a mondani való. Aki időnk jeleit megértette, bizonyára ovakodni fog e tárgy frszegetésének még csak szinótől is. — Lapunk 1863-ik évi folyama becses dolgozatot hozott ez ügyben Fördős Lajos barátunk tollából, melynek papi értekezleteken kétségkívül nagy hasznát lehelne venni, de olyasmit törvénybe iktatni mai nap komolyan senkinek eszébe sem juthat. A 3-ik pontban az iskolák igazgatása oly tárgy szomszédságában említtetik, mely ominosus világot vet annak is az egyházi fórum elibe tartozására. A könyvcensura az egyház találmánya csak ugy mint a gondolatot nyűgöző minden egyéb olyanszerü iustitutió, inely a szellemvilág el homályosítására szolgált. Ez évezredes tapasztalat folytán semmi sem természetesebb, mint hogy a rendeltetése tudatára ébredt emberiség a jövő nemzedék szellemi irányzását az eddigi kezekből kivenni, különösen e célra képzett egyénekre bízni kívánja. Nem egyházi zsinat a fórum, melyen mai időben az iskolák sorsa felett döntenek. „A kegyes alapítványok rendbeszedóse és kezelésének elintézése", mit a budai zsinat előrajza 4-ik helyre tesz, a mult conveutre előjegyzett tárgyak között ti előfordul. S ki tagadhatja, hogy az ügy érdemét tekintve, az mint a közigazgatás körébe vágó inkább közönséges közgyűlés elibe való, mintsem zsinat elibe, melynek kiválólag törvényhozás a feladata. Végre az 5-ik pont a házassági ügyeket tűzi ki zsinati tárgyul. — Velem együtt kétségkívül sokan vannak, kik a társadalmi élet e sark- és fordulópontján a vallás szentesítő közreműködését fájdalmasan nólkűlözendik. Azonban, mind hiába; a katholicisinus merevsége elkeriühetltnnó tette a közbéke érdekeben a polgári házasság létrejöttét s ón nem hiszem, hogy találkozoék protestáns ember, ki mai nap a házasság törvényes oldalát egyházi köztanácskozás tárgyává kívánná tenni. Ha már most végig tekintvén ,tz 1791-ben zsinatra kitűzve volt kérdéseken, meggyőződtünk, hogy