Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

Igazgatói jelentés a m.-szigeti lyceum állásáról 1872-73. A szigeti helv. h. lyceum jeles igazgatója S z i-1 á g y i István, minden év végén számot szokott adni a vezetése alatt álló intézet állásáról s jelentését az általa szerkesztett „Mármaros"-ban és a mi lapunkban közzé szokta tenni. A idei jelentés szintén beküldetett hozzánk. Közöljük azt kivonatosan azért, mert a szigeti lyceum értesitvényt nem ad ki s igy az igazgató jelentése pótolja némileg az értesitvény helyét. A szép nyelvezete által különösen kitűnő jelentés bevezetésében az igazgató hálát ad az istennek, hogy az intézet ötödféls?áz növendéke közül a cholera egyetlen egyet sem ragadott el. Azután egy ügyes fordulattal áttér a szigeti lyceum hivatásának, rendeltetésének kifejtésére. „E mi vidékünk — irja — nemcsak földében volt sovány, az volt az a régi koron át még embereiben is, s történeteink tanusitják, hogy a közadministratiónak minden felsőbb helyeire más földről kelle alkalmas egyéneket behozogatni. E helyzet akkor változott meg, mikor ezelőtt 350 évvel Sziget város áldozatkészsége, a protestáns hitelvek elfogadásával, e tanodának létet adott, még pedig oly dus eredmónynyel, hogy ez intézet működése folytán a 17. század kezdetétől fogva nem ült többé idegen ember a megye székében, hanem a helyeket mind tanult és müveit megyefiak foglalták el, megnyitván ekképen sorát azon férfiaknak vallás és nemzetiség különbsége nélkül, a kik méltóan és dicsőséggel állhatnak egy sorban a haza legjobbjaival. E megye művelődésének megindulása egykorú e mi tanodánk születésével, mely, mint kétségtelen valóság vonul végig históriánkon, vonul végig e tanoda életén is. Tudniillik egy kiváló eszme, a missiónak egy állandó törekvése jellemzi életének kiválóbb, fényesebb mozzanatait, mely abban áll, hogy mig egyfelől tudományos ismereteket juttat a kebelébe fogadott növendéknek, másfelől nevelni is igyekszik, tudván, hogy a parlagon hagyott sziv talán még több kárt okoz a társadalomnak, mint a tudomány hiánya, ha különben a sziv maga elromolva nincs." Ez utóbbi tétel bővebb kifejtése után az igazgató a tanulók erkölcsi magaviseletéről tesz jelentést, ós pedig kedvező jelentést. Azután igy folytatja : „Közvetlenül a tanítási ügyhöz tartozik, s igy itt kell megemlékeznem megifjudott, jogacademiánk életének egy nevezetes mozzanatáról. Ertem azon jognak használatát, hogy a körünkben végzett joghallgatók a birói vizsgálatot a szigeti államvizsgálati küldöttség előtt tehessék le. Academiánk a mult 187 V? - év bevégeztekor élt először e joggal ; s én, mint egyik tagja e küldöttségnek, örömmel teszek róla tanúbizonyságot a nagy közönség előtt is, hogy növendékeink a legszebb sikerrel állottak meg a valóban szigorú bírák előtt s oly elismerésében részesültek a bizottságnak, a minél nagyobbat kívánni is alig lehet, mindenesetre pedig a megvizsgáltak oly első képet mutattak fel, a mely után a következők, érdemes, hogy töreked jenek. A mi ho^y ugy is legyen: szivemből kívánom. Ily szép eredmény pedig csak a tanulmányozni méltó tárgyaknak önmunkásság által való feldolgozása után érhető el. Ezért van az, hogy tanári karunk nem a szájnak és emlének gépies beszoktatásán igyekezett, hanem folyvást azon volt, hogy minden tanosztály növendékeit, kitkit korához, képzettségi fokozatához képest, a maga körében öngondolkozásra, önmunkásságra szoktassa s e tanulmányozásra nekik módot és ösztönt is szolgáltasson. A ki mindig csak járszalagon vezettetik, az sokáig, talán mindig félénk, bátortalan, önbizalmatlan lesz, a mi épen oly hiány, sőt épen hiba, mint a tulbizakodottság, mely mig mérséklést követel, ama másik ösztönzésre, biztatásra vár. Ezt célozták azok a pályázatok is, melyekre az elmúlt évben, a megelőző évekhez hasonlóan, módot szol gáltattunk hozzájok mért kérdések kitűzése által. Első kérdés volt: Adassék elő a történelmi kútfők szerint a magyar nemzet eredete, ősi hazája, onnan kiköltözése, honfoglalása és ennek következményei. Beküldetett 3 felelet, melyek közül a jutalmat, mint legjobb dolgozat, a Mándi Bertalan 4. osztályú tanulóé nyerte. Igy ezé lett a Vámosv Mihály nevét viselő 5 ft. díj. Második kérdés volt: írassék le a kenyérmazei ütközet. Négy pályázó közt nyertes Márkus Károly 5. o. t.; nyerte a Nagy Sándor-féle 5 ftot. Dicsérettel emelte ki még a bírálat a Kereskényi Sándor és Jőrös József dolgozataikat. Harmadik volt a Balogh-költői verseny, melyen öt pályázó jelent meg az „Élőhalott" cimü elégiával. Nyertes Steiger Antal 6. oszt. tanuló; kapta a kitűzött 6 db. tallért. Dicséretet arattak Mándi Lajos és Varga Sándor. Negyedszer. A „Hatvani Mária" nevét viselő hölgyéletrajzra csak egy mü adatott be, s az meg is érdemli, a bírálat szerint, hogy neki a jutalom kiadassék. Szerzője Szilágyi Benjámin, 1-ső bölcsészeti osztályú tanuló. A bölcsészeti osztályokban kitűzött 3 rendbeli pályakérdés ezúttal felelet nélkül maradt. Legszólesb tér az őnmunkasságban való maguk gyakorlására ifjainknak a „Magyar irodalmi Önképző Társulat" kebelében nyílt. E kör, melynek vezérletére a tagok bizodalma ez évben Makiári Miklós tanártársunkat hivta meg, az ő fáradatlan és jóakaratú tanácsadásai, útmutatásai nyomán teljesen megfelelt feladatának. Társulati működésről lévén szó, kötelességemnek tartom megemlíteni még azt a két egyletet, melyek nagyobb lendülettel ez évben fejtettek ki erősebb mozgalmat, s ahhoz képest, hogy még csak másod éve, mióta őket a társulási szellemmel kapcsolatos jótékony cél iránti lelkesedés létre hozta, már is tiszteletet s méltánylást érdemlőleg ismertették meg magukat ugy a közönség, mint az igazgatóság előtt,