Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-07 / 36. szám

tanárait: midőn egyszerre csak egyfelől a létezését félt ő montaubani facnltás ellenmondása, másfelől a párisi ort.hodoxia miatt, mely erősen megütközött egyik kijelölt tanár liberalismusán, az egész dolog fölakadt és a kérdés megfejtése abba maradt. Ez idő óta hónapok teltek, el, és e fontos ügyön a kormány a legcsekélyebbet sem lendített. Ily körülmények közt a Pressené „Revue chrétienne"-je és „Revue theologique"-ja körül csoportosult férfiak ós azok, kik legnagyobb részt az u. n. közvetitő-theologia hivei, a maguk szakállára elhatározták magáneszközökkel, pénzzel és tanerővel megalapítani „a theologiai tudományok szabadelvű iskoláját". Ez az iskola, az épen most megjelent programm szerint, nem csupán theologiai facultás lesz, nem csupán intézet üres tanácskozások tartására : célja inkább solid tudományos oktatást nyújtani, mely a facultási előadásokat annyiban ogósziti ki, hogy különösen a theologiai alkalmazását a jelen kérdéseire nézve veszi tárgyalás alá. Emellett az uj iskola azáltal akarja egyesek munkáját megkönnyíted, hogy nagy theologiai könyvtárt alapit, melybe a jóravalóbb német és angol lapokat és folyóiratokat fogja járatni, és meghatározott theologiai kérdésekre pályadijakat tűz ki. Végül nagy ügyelmet fordít a prédikáció 'emelésére. Az iskola alapitói remélik még ezenfölül azt is, hogy felolvasásaikkal be fogják Vfzetni a laikusokat azon kérdések ismeretébe, melyek a yallási téren főfontosságuak, és hogy az uj intézet a keresztyén apologetikának iskolája leend. Kinyilatkoztatták, hogy ez nem szegődik egyik egyház vagy felekezet szolgálatába sem, hanem csupán csak a keresztyén tudomány szolgálatába álland. Theologiai programmja az, ami a „Revue theologique" jelszava : „Mi positiv hit alapján állunk a kijelentéssel szemben, ugy mint ez az apostoli mondások egeszéből következik". Aki ezen programm alapján akar munkatársukká lenni, azt szívesen látják. A szabadelvű iskola folyó évi dec. l-jén nyilik meg. A közelebbi téli félévben következő előadások tartatnak: Lichtenberger : Apologetika. — Matter : Psychologia keresztyén álláspontról. — Pressensó : Az egyház szervezete a 2. és 3. században. —• Hollard : A reformátió alapelvei. — Bersier : A biblia a prédikáció álláspontjáról ós predikációgyakorlatok. — Sabatier : Jézus életé nek forrásai. János evangéliumának magyarázata. — Doumergue : Erkölcsbölcsészet. Ámbár ez az uj iskola, programmja és tanárai után ítélve, nem épen liberális szellemű lesz : mégis örömmel üdvözöljük alapítását, mert az a véleményünk, hogy a theologia terén a lehető legroszabb épen az agyonhallgatás. A szabadelvű iskola, mely, addig mig Párisban nincsen theologiai facultás, csak hitjelölteket és theologusokat vagy laikusokat fog előadásain látni, raeg fogja némelyeknek szemeit nyitni, hogy belássák a közvetitő theologia fólszegségét és következetlenségét, és öntudatlanul közre fog működni a szabadelvű eszmék elismerésére és terjesztésére. A „Krchztgután. KÜLÖNFÉLÉK. * Nyilatkozat. Az „Egyházi és Iskolai Lap" szerkesztőségéből a szerkesztő ur külföldre utazásakor kilépvén, kedves kötelességemnek tartom utólagosan őszinte köszönetemet fejezni ki mindazon munkatársaknak, kik egy évi működésem alatt dolgozataikkal támogattak. Budapesten, 1873. september 1. F e 1 e k i József. * Barsmegyéből tudósítanak bennünket, hogy Nagy János esperes ur körlevélben felhívta a lelkészeket, miszerint a theologiai könyvtárra írjanak alá. Tudósítónk ez alkalomból Kármán Pál esperes urnák a theol. könyvtár ügyében tett nyilatkozatával szemben azon nézetének ad kifejezést, hogy miután sok lelkész nem járatja az egyházi lapokat s igy a theologiai könyvtár eszméje egészen ismeretlen előtte: igen helyesen tennék a többi esperesek, ha követnék Nagy János ur példáját. Mi részünkről pendente conditione aláírjuk a barsmegyei tudósító nézetét, a nélkül, hogy ez által ellenkezésbe jönnénk a K. P. úréval. A két nézetet igen könnyen össze lehet egyeztetni. K. urnák igaza van, hogy az espereseknek nem szabad hivatalos pressiót gyakorolniok; de ebből még nem következik, hogy ne lehetne azoknak lelkésztársaikat egy, az egyházi téren felmerült mozzanatra figyelmezte t n i ö k. Tudósítónk is csak ezt kivánja. Figyelmeztetés és ajánlás vagy pláne kényszerítés közt különbség van s mig amaz, föltéve, hogy nem ártalmas, sőt hasznos ügyre irányul, minden, a lelkészi kar szellemi érdekeit szivén viselő esperesnek kötelességében áll : ez amellett, hogy a legtöbbször eredménytelen, még erőszakoskodás színében is tűnhetik föl. Ha ezeket szem előtt tartják az esperes urak, sok üdvös vállalat és jó ügy előmozdítására befolyhatnak, a nélkül, hogy tekintélyüket és jó hírnevüket veszélyeztetnék. * A kivetett tőr. E cim alatt a „Religio" közelebbi számában egy cikk jelent meg, melyben lapunk szerkesztőjének az egyházpolitika kérdésében közelébb nyilvánított nézetei támadtatnak meg. A Rel. elismeri, hogy „a Deák eszméinek ajánlása végett minden eddig megjelent cikk közt a Ballagié az első helyet foglalja el, amennyiben eddig még senkinek sem sikerült oly vonzó ós kecsegtető alakban feltüntetni Deák eszméit, mint épen Ballaginak." De midőn ezt elismeri, figyelmezteti egyszersmind a katholikusokat, hogy ne higyjenek a szép szónak, melylyel őket tőrbe akarják keríteni. „Azon szabadság, melylyel a liberalismus az egyházat megkínálja, világszerte nem jelent egyebet, mint az egyház szolgaságát; e felfogástól B. M. urat már azért sem vélhetjük mentnek, dacára szép szavainak, mert tudjuk, mit kelljen az általa is használt ezen phrázisról tartanunk, hogy a társadalmat, alkotandó bölcs törvények által biztosítani kell az egyház túlkapásai ellen; hozzájárulván e liberális felfogáshoz az is, hogy D. F. épen nem képzeli ily idyllinek az egyház leendő szabadságát nagy Magyarországon, mit azzal meg-