Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-07 / 36. szám

tal azt érdemléd, hogy te is azoknak számokba számittas­sá], a kik a pataki collégiumban a theologiai professor­ságra leendő választásra neveztettek. De engedd mondanunk, hogy midőn te hozol fényt Ujhelynek ellenébe , Ujhely is fényt hoz ellenedbe neked: a gondviselés téged abba a székbe ültete, melyben egy­kor Dévai Biró Mátyás ült, ki Magyarországon itt gyüjte legelébb a megújított tudománynak ecclésiát, a ki Uj­hely bői sugároztatta ki mindenfelé azt a tüzet, melyet ő Luther atyánknak szövétneke mellett gyújtott vala meg; a gondviselés téged abba a székbe ültet©, melyben még nem sok idő előtt egy Katona Zsigmond, egy Benkő Jó­zsef és egy György József, mind tudományaik, mind ha­talmas ékesen szóllások által magokra, ecclésiánkra, val­lásunkra fényt vontanak. Ezeknek emlékezetek is cselekedte, hogy mi ily tulajdonokkal ragyogó férfiút kerestünk, a millyet benned feltaláltunk. Fogadd el köszönetünket bizodalmadórt, ké­résünk teljesítéséért. Lakozzál uj barátid közt örvendve sorsodnak, s éreztesd velünk, éreztesd mindenekkel, hogy te bennünket szeretsz. Bocsásson áldást isten bejövete­ledre s itt mulatásodra, s adjon zöldellő erőt hivatalod folytatásához s ne szűnj meg lenni miénk, mig érdemeid felsőbb polcokra emelendenek. Mi magunkat ajánljuk hű­ségedbe, vezérlő barátságodba. Mindjárt a hogy innen kimegyünk, consistoriumofc Aláirásí rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 281. Szikszay József, ref. lelkész. Nagy-Várad. 282. Turgonyi Lajos, ref. lelkész. Mező-Túr. RÉGISÉGEK. Boszorkány- és valláskáromlási pör a XVIII. szá­zadbői. Vizközy Mihály, sopronmegyei vadosfai ev. tanitó neje boszorkánysággal s Fábry Gergely, vadosfai ev. lel­kész a kath. vallás káromlásával vádoltattak 1745-ben. E por egész lefolyására s a vád alaptalanságának kimu­tatására vonatkozólag Treszty enszky Gyula, esperes ur egy egykorú kéziratot küldött be hozzánk, me­lyet mint felette érdekes és a kort jellemző okmányt, egész terjedelmében közlünk. Megjegyzendő, hogy T. ur, la­punk lv 872. 7. ós 8. számaiban e kettős pört már ismer­tette, melyre, hogy az ügyet t. olvasóink megértsék, figyelmöket ezennel felhívjuk. Az ujabban beküldött, könnyen olvasható és teljesen épségben maradt kézirat igy hangzik : fogunk tartani, tek. ns. ecclésia, hogy kedves prédikáto­runk hivatalának ezen egyik fontos részébe beléphessen. De mig oda megyünk, teljesítsük végső kötelességünket tiszt. Ketskeméthy János ur iránt is, ki e gyülekezetben huszonkét esztendők óta a szent hivatalt dicséretesen vi­selte, s szeretetünkre s háládatosságunkra magát sok­képen tette érdemessé; hová nevezetesen ast is kell szám­lálnunk, hogy ámbár számos gyermeket nevelt, ecclésiánk birtokát tulajdon kárával szaporítani hajlandó volt; va­lamint azt is, hogy ámbár más óhajtása nem lehete, mint hogy ott élhesse el hátra való napjait, a hol ifjú esztendeit eltöltötte, hivataláról önként lemonda, csak­hogy a két predikátorság egyszerre kiüresedvén, ez a ket­tős hivatal egyesülhessen. Köszönjük meg hűségét irán­tunk s kérjük, hogy bennünket kedves emlékezetében tartson meg ; örvendjünk, hogy egy ennyi érdemű prédi­kátorunk iránt hűségünknek s háladatosságunknak ezen két nehéz esztendők lefolyása alatt is ily nagy jeleit adánk, s igy azt remélhetjük, hogy ez az elváló barátunk is akként nem szünend meg bennünket szeretni, mint mi nem őtet. Végezzük el isteni tiszteletünket, neme s ecclésia, és térjünk el innen eltelve azon örvendetes érzéssel, hogy ma lőn idvessége e háznak. Közli Vattay István, ref. lelkész. Vadosfalván lakozó Kis Eörsébeth és Takács máskép Deserits Ferentz emiétett asszony férje, s azon articula­ris helységben aug. -confession lévő ártatlan egyházi szol­gák tselédjek ellen, főkép négy esztendőtül fogva, hit-Iáira kereső ártalmas igyekezettyeknek és a fentirt asszony feje, ugy mint tagjai között fő részének megromlásának világos demonstratiója. Először. Midőn a prédikátor előtt letett hit előtt, circiter hat esztendővel az emiétett asszony megromlott vólna, megnevezett férje fellyebb s alább először a va­dosfaivai oskolamesternét boszorkánysággal vádolván hi­resitette, azután saját instantiájára ao 1745. die 23. Mens. Aug. Vadosfalván magistratualis inquisitio peragáltatván, maga a férfiú első tanú lévén, hiti szerint puncto 1-rao et 2-do nem irtózott boszorkánynak vallani és consequeu­ter puncto 4-to felesége romlását a mesternére fogni; sőt Másodszor. Az oskolamester Vizközy Mihály felesége ártatlansága felől meggyőzettetett lévén, penes commissio­nem eius temporis Spect. D. Vice Comitis contrariam inquisitionem peragáltatván ao 1745. die 29. Mens. Aug. ugyan Vadosfalván és Pápán midőn secundum deutri punctum 1-mum afelől inquiráltatott volna, hogy Dese­rits Ferentznó Kis Eörzsébeth testében ugy, mint feje eránt nyavalyás lévén, egyebeket, akiken valami fogyat­kozás (nyavalya, kárvallás) esett, ugyan Deserits és ezen Kis Eörsébeth felesége ingerlett, bujtott, biztatott-é fel, hogy boszorkány hire lett? Puncto 2-do Deserits szájából hallotta-é a tanú, hogy felesége Kis Eörsébeth fejébe

Next

/
Thumbnails
Contents