Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-07 / 36. szám

Ezek a határozatok világosak, kötelezők s az 1864-ik óvi májusi közgyűlési jegyzőkönyv 82-ik pontja alatt ismét megujittatnak, e mellett alig van 1871-ig olyan e.-kerületi közgyűlési jegyzőkönyv, melyben ezen végzésekre, ha csak mellékesen is, hivatkozás ne történt volna. És mi az eredmény ? Az, hogy az e.-kerület egyházainak legalább fele máig sincs biztosítva. 1864-ben, tehát hat évre a határozat hozatala után csak a pesti és solti e.-megyék egyházai voltak általában biztosítva, a többi e.-megyékből pedig csak néhány gyülekezet épületei, és ez körülbelől most is ugy van. Vannak egyházmegyék, melyeknek gyülekezetei igen nagy számúak, de azok közül legfeljebb nyolc—tíz van biztosítva. Egy egyszerű módot ajánlok a tűz-biztositási határozat végrehajtására, és ez a következő. Olvassa fel minden lelkész, — a hol az egyházi és iskolai épületek biztosítva nincsenek, — egyháztanácsában, dunamelléki egyházkerületünk 1858-ik évi közgyűlési jegyzőkönyvének 17^-ik s az 1862-ik évi májusi jegyzőkönyv 46-ik pontját, s a felolvasás után szólítsa fel a presbyterium tagjait egyházi és iskolaépületeik biztosítására. Ha vonakodnak biztosítani, névszerinti szavazás eszközöltessék, s a biztosítás ellen szavazó presbyterek nevei az esperesi hivatalhoz rögtön terjesztessenek be, aztán az esperes haladéktalanul dorgálja meg ezeket s bármely tűzveszélyből származott kárért őket tegye felelőssé. Tökéletesen hiszem, hogy eddig véve is a dolgot, lesz eredmény; ha pedig ez sem használna, függeszsze fel hivataluktól az akadékoskodókat, mint a kik az e.-kerület üdvös határozatainak ellenszegülnek. A mint néhány egyházmegyében keresztül van vive a biztosítás, ugy keresztül lehet vinni a többiben is. Csakhogy hozzá kell látni a dologhoz; mert az olyan eljárás, a milyen az elégett s nem biztosított egyházak presbyteriuma ellen követtetni szokott, célra nem vezet. Egy esetet tudok mindössze, a bélyei egyházét, melynek egyháztanácsa, - midőn egyházi épületeink ismóti elégése alkalmából segélyért, caritativumai elengedéseért folyamodott, — a dunameilótd egyházkerület 1860-ik évi közgyűlési jegyzőkönyvének 44-ik pontja alatt feleletre vonatni határoztatott azért, hogy miért nem tett eleget az 1858-ik évi májusi gyűlés jegyzőkönyve 179-ik számának. De hogy ez is feleletre vonatott-e valóban ? — nagy kérdés ; ós hogy most is biztosítva van-e azon egyház? az még nagyobb. Nem elég itt az a kifogás, hogy cseréppel vannak az épületek fedve ós szabad helyen állanak; azon 25, 30 vagy 40 vagy még kevesebb forint évenkénti nem fizetésért, nem szabad kockára tenni több ezer forintot; de meg utoljára is ott van a határozat, azt végre kell hajtani: ha nem tudjuk — töröljük el, és ne legyen gunyjára közigazgatásunk erélytelenségónek. Midőn itt felszólaltam egyházi ós iskolai épületeink biztosítási ügyében, nem lehet elmellőznöm, hogy az egyházak kölcsönös és önbiztositási ügyéről is ne szóljak valamit. A kölcsönös biztositásnak eszméje szintoly rég megvolt pendítve a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület gyűlésein, mint a társulatoknál való biztosítás; de azért csak az 1862-ik évben kedtek azzal bővebben foglalkozni, a midőn bizottság küldetett ki a kölcsönös biztosítás tárgyában javaslat készítése végett. 1863-ban convent tárgya volt a dolog, 1866-ban pedig az e.-kerületi gyűlésen előadatott a bizottsági javaslat ily cimmel: „a kölcsönös kártérítési biztosítás azon hozzáadással, hogy ez indítvány képen az egyházmegyékkel ós gyülekezetekkel közöltessék. Ez indítványra a feleletet megtaláljuk az 1867-ik évi egyházkerületi juniusi közgyűlés jegyzőkönyvének 57-ik pontja alatt, mely igy hangzik: „A kölcsönös tűzkárbiztositás tárgyában, a mult óvi jegyzőkönyv 61. ós 76. szám alatti pontjaira vonatkozólag beterjesztett jelentésekből az tűnvén ki, hogy a biztositásnak ezen nemét négy egyházmegye, u. m. a felsőbaranyai, pesti, tolnai és vértesaljai elvben sem pártolja: Az e tárgybani mindén további munkálat megszüntettetik, s a gyülekezetek csupán azon, több izben megújított e.-kerületi végzés megtartására szorgalmaztatnak, melyben egyházi és iskolai középületeiknek egyik vagy másik tűzkárbiztositó társulatnál, ajánlólag kiemelve itt az első magyar általános biztosító társulatot, leendő biztosítására utasitvák." Ez a rövid története egyházi életünkben a kölcsönös biztosítás eszméjének, mert ugy látszik, 1867 óta azt senki sem pengette, s az egyházak egy része biztosítja épületeit egyik vagy másik társulatnál, nagy része pedig sehol. Megvallom, az emiitett javaslatot , mely az 1866-ik óvi májusi jegyzőkönyv 76-ik pontja alatt