Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-24 / 34. szám

az egyházközségi élet szenvedni fog, s hogy az ev. egyház nem bir oly eszközökkel s nem teheti ki magát a veszélynek annyira, hogy a polgárilag összekeltek irányában időszerűtlen egyházi kényszert alkalmazzon; tekintve, hogy a facultativ polgári házasságokra vonatkozó polgári anyaköny/eknek általános állami vezetéke nélkül az állam hivatása és az egyház jogai felett folytatott viszály csak növekedni fog s az egyházi pártok közti ellentét még élesebbé válik, más részt pedig a lelkiismereti szabadságnál fogva mindenkinek szabad tetszésére kell hagyni, valyon egy házilag vagy polgárilag akar-e házasságot kötni; tekintve, hogy a házassági jogviszonyok állam általi elintéztetésére vonatkozó törvények Hamburgban már rég idő óta érvényben vannak s hogy ugy ezen, valamint a házasságoknak a polgári anjakönyvbe való bevezettetését és a házasságkötés facultativ formáját elrendelő törvények ugy az állam jogait, mint egyesek lelkiismereti szabadságát egyiránt megvédelmezik: tekintve mindezt, a hamburgi prot. egylet a tiszta kötelező polgári házasság behozatalát nem helyesli, ellenben helyesli és ajánlja a házassági ügyeknek az állam általi kötelességszerű elintéztetését, a házasságoknak a polgári anyakönyvekbe való bevezettetését s a házasságkötések facultativ formáját. Dr. Schröder (Wormsból), hivatkozik a rajnai Hessenben tett tapasztalatokra, ahol a kötelező polg. házasság a békének valódi talismánja. D r. B i n k a u, lipcsei diaconus szerint a polgári házasság jó hatással lesz a papi hivatalra s maguknak a papoknak helyzetére. Mai napság, midőn mindenkinek az egyház előtt kell házasságra lépnie, akárhány házaspárt ad össze a pap, akiknek a ceremóniák láthatólag terhökre vannak. Máskép lesz ez, ha csak azoükal lesz dolguk a papoknak, akik szivesen vetik alá magukat az esketéssel járó formalitásoknak. Még többen is szóltak a kérdéshez, mely miután az elnök által szavazatra bocsájtatott, a gyűlés egyhangúlag elfogadta a nagy bizottmány által készitett javaslatot. S ezzel a gyűlés befejeztetett. Másnap, aug. 14-kén, mielőtt a gyűlés napi rendre tért volna, Haase, bieltzi senior felhivta a jelenlevők figyelmét a „Protestáns Bibliára", mely ellen több oldalról azt a kifogást teszik, hogy szövege a Luther-féle fordítás szövegével változatlanul megegyezik s a javítások csak mint jegyzetek szerepelnek benne. B i n k a u, diaconus ennélfogva indítványba hozza, hogy a szűkebb bizottság tegyen lépéseket a szöveg jevideálására s ez indítványt a többség el is fogadta. Schellenberg, décán pedig jelenti, hogy az „Andachtsbuch des Protestantenvereins" 18,000 példányban van elterjedve s hogynehány hét múlva uj kiadása fog megielenni. Ezután áttértek a napirendre, az ev. prot. egyházalkotmány tárgyalására. Az erre vonatkozó, előre megállapított tételek igy hangzanak: 1. Az ev. prot. egyházalkotmány a községeken alapul. 2. A szabad képviseleti alkotmány az egyházra nézve nem kevésbé szükséges követelmény, mint az államra nézve. 3. A német prot. egylet nem kiván önkényes tömeguralmat, hanem rendezett községekben szabadon választott viiági községtagoknak tudományosan képzett papokkal való jól szervezett összeköttetését óhajtja. 4. A község legyen képviselve az egyházigazgatás minden ágában, a képviseleti gyűlésekben (kerületi, tartományi és országos zsinatokon), valamint a kormányzattal megbízott collegiumokban (presbyteriumok, consistoriumokban). 5. A zsinatokon a világi tagok határozott többségben legyenek. 6. A világi tagok activ és passiv szavazatjogával a község minden tagja felruháztatik ; ez mindenkinek állampolgári jogaiból folyik. A választási jog semmiféle különös egyházi kellékektől nem függ. Választhatók nemcsak az egyházközségi képviselet tagjai, hanem mások is s a tartományi és országos zsinatokra való megválaszthatóság nem fögg attól, bogy az illető a választókerületben lakik-e vagy sem. 7. A papi állomások betöltése tekintetében a község határoz döntő) eg. 8. A lelkészek tanítási szabadsága az egyházalkotmány által védelmezendő. 9. Az egyházi törvényhozás joga az országos zsinatokat, kapcsolatban az egyházkormánynyal megilleti. 10. A legfőbb egyházhatóság tagjai, akik az egyházat kormányozzák, az országos zsinatnak felelősek. f® 11. Az országos zsinatnak a legfőbb egyházhatóság összeállításában döntő befolyás biztosítandó. 12. Mi a prot. egyház számára önálló szervezetet kívánunk s nem tűrjük annak bureaucraticus kormányzat általi korlátolását vagy pedig az államnak beavatkozását az egyház belső ügyeibe. De elismerjük egyszersmind az államnak egyházfenségiségét s azt, hogy az egyház és annak szolgái kötelesek magukat a birodalmi és országos törvényeknek alkotmányszerü engedelmességgel alávetni. 13. A fenálló ors;ágos egyházi kormányok feladata a német országos egyházaknak olyatén alkotmányszerü önállóságot szerezni, hogy az orsz. egyházak szabad német nemzeti egyházzá való egyesülése lehetővé váljék. 14. Ezen szabad német nemzeti egyház nem egyes különálló egyházak külső egyesítése, hanem a fenálló alaptlvek szerint hozott alkotmány általi összekapcsolása folytán jön létre. A nemzeti egyház, mint a német protestantismus egységének kifejezése, előfoltételét képezi a német nemzet szükséges vallási egyesülésének, amelytől erkölcsi és nemzeti erőnk fentartása függ. Ezen tételek indokolásával Bluntschli volt megbízva; de miután ő nem jelenhetett meg, helyette Holtzmann, heidelbergi tanár adta elő röviden azon elveket, amelyeket a javaslat készítésénél a bizottság szem előtt tartott. A hosszú vitában, mely Holtzmann előterjesztését 68*