Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-24 / 34. szám

emlékei által különködő felekezeti érzelmeket élesztenek, akkor mi magunk ellene dolgozunk azon szellem terjedése és erősödésének, mely egyedül képes az e téren alkotandó liberális törvényeknek életet ós hatályt kölcsönözni és megakadályozni, hogy azokon az önzés üzelmei és fondorlatai erőt vegyenek. Ballagi Mór. Gusztáv Adolf-egylet-e vagy magyarhoni gytanintézet ? Tavaly Speyerben Sztehlo ügynökünk, e. e. e. gyámintézetünk küldöttje, nyomós előadását a Gusztáv Adolfegylet központi gyűlésén ezen hangsúlyozott szavakkal fejezte be: „hiszem, hogy gyámi ntézetünk ez alkalommal körükben utoljára fog mint idegen szerepelni, s hogy jövő évben küllőttünk meghozza a hirt, miszerint a Gusztáv Adolf-egylettel szervi kapocsba lépni akarunk." Mire Hoffmann elnök szokott tapintatos udvariassággal felelte: „akár szervi, akár lazább összeköttetésben is álljon a Gusztáv Adolf-egylet a magyarhoni gyámintózettel, Magyarhon működésünknek mindig fontos mezeje maradand." Meg kell említenem, hogy Sztehlo nyilatkozata viszhangja volt hasonló, országos követeink által évről évre megújult óhajtás-kifejezéseknek, melyekre Casselben központi ügynökünk, utóbb a hazáhan miskolci e. e. e. gy. gyülésünk a hivatalos pecsétet nyomba. A Gusztáv Adolf-egylet irányábani szervi összeköttetésünk létesítésére tehát mi adtuk az acqui-t; az 1857-ki casseli G. A. gyűlés óta mi készültünk az 1873. casseli egyesülési örömórára ; e végett tavaly mi neveztünk Ki választmányt, mely a Bányakerület indítványa nyomán, az elvileg melegen pártolt kapocs alapját s alakját körvonalozza; s most a helyi, esperességi és kerületi illetékesek előtt nyomtatásban fekszik a választmányi dolgozat bírálatra s Németország avatkozástól menten, de feszült figyelemmel kísér bennünket s ügyel arra , valyon dementáljuk-e számos küldötteink nyilatkozatait, avagy maguukévá teszszük-e s pártoljuk-e azokat? A központi bizottmány által készült uj alapszabályok, talán csak kivételével annak, hogy az esperességi foknak az */a

részrőli szabad rendelkezési jog megtagadtatott s az a kerületi fokra ruháztatott, mi az esperességek, különösen a királyi városi gyülekezetek szeretetműködését zsibbasztaná s kivéve azt, hogy a G. A.-alapítványok, melyek alapítványi levelében az esperességi vagy központi bizottmány mint kezelő tüzetesen kiemelve nincsen, Lipcsébe lennének szállitandók: köztetszéssel fogadtattak mind addig, mig a miskolci t. gyülekezet kinyomatott s a legszélesebb körökben terjesztett ellenvéleménye, — kopogtatva a hazai particularismus büszke mellére, különösen arra fektetvén súlyt, miszerint az egyleti hazai buzgóság, alája rendeltetvén a hazai főegylet egy idegennek (Bécsből — Lipcséből hidegen fuj a szél ?), pangásba jönne, — rohamos ellenfolyamot índitott meg s már most valószinü, hogy netalán egy nagy többség készen tartja magát arra, miszerint az évtizedes előmunkálatokat lerontani, az országos küldöttek nyilatkozatait meghazudtolni, hazai egyházunkat a külföld előtt a kétszinüség és szükkeblü-ég színében tüntetni fel, nyomorú szórványainkat bővebb kezű ápoltatástól megfosztani s azon szeszélyes nyilatkozatot adni nem tartózkodik, hogy mi a testvéri kapocs szilárdítását s az anyaegylettel célba vett szervi összeköttetést többé óhaj tandónak nem vél jük. A többség határoz. Hódolni fzoktam annak. Visszahúzom magamat csigaházamba Güos-Chinába azon eyuícus mondattal: Victrix causa diis piacúit victaque Catoni. Forrón óhajtom, hogy pirulva kelljen bevallanom, miszeszerint hamis próféta voltam. Tisztán látom, hogy az egész csak idő kérdése. Talán legjobb volna, különösen elnöki szerepemet tekintve, hallgatnom. De épen mint kerületi gyámintézeti e. elnöknek, kire a közbizodalom ezen tisztséget vonakodásom dacára harmad izbfn is ruházta, szólanom kell. Kimondom a hazai protestáns világ szine előtt, hogy én a Gusztáv Adolf nevét nem .szégyenlem, hogy forrón óhajtón , miszerint intézetünk egyletté átalakuljon, s ez a Gusztáv-Adolf nevére átkeresztelteseék, miszerint a hazai egylet a világi (nem német) confessio nélküli protestáns szeretetegylettel ö.szeforrjon — illetőleg ennek mint főegyiet alája rendeltessék. Mert Gusztáv Adolf neve egy a történelem által szentesített, őseink vérével is áztatott zászló, mely alatt gyülekezvén az egész protestáns világ, a setétség ármányos hatalmasságai ellen küzdtérre hivatik, mely alatt nem testi, hanem lelki fegyverekkel, a szeretet szüntelen áldozatjaival küzd egyesült erővel. Ne fáradozzunk s küzdjünk többé félrevonulva, hanem szálljunk síkra, ne érezzük testünk csak azou tagjai iájdúfását, melyek mellettünk nyomorognak, hanem Bio de Janeiro, Madrid, Paris, Turin, Smyrna szórványaiban küzdő testvéreink vérverejtékén is csüggjön szemünk a leghőbb részvéttel s mind ezek s más százezerektől a szentek adóját meg ne tagadjuk. Eddig e célra évenkint csak 200 fcnyi uiorzsalékot küldtünk kifelé, honnét viszont 10— 20000 et vettünk ugyanakkor. Küldjük ezután a lipcsei központba jövedelmünk egy harmadát, hogy onnét a központi igazgatók ezen csekély szeretet-adományunkat is azon irányba vezessék, hol az ínség legégetőbb. Léteznek katholikus gyámegyletek, melyek különösen Franciaországból sok milliónyi segélyt osztanak évenkint hitterjesztési célokra. Fegyverük a pénz és az ima. Nekünk protestánsoknak ily anyagi erőfeszítés ellenében szintén egy oly egyletre van szükségünk, mely az ellenséges erőt, ellensúlyozza. Kevesebben vagyunk, öszpoutositsuk erőnket. Köztisztelet s érdem száll azokra, kik pártérdeket, nemzeti önhittséget félretéve, a protestáns szabadság, a szeretet főharcosaival vállvetetten szállanak a közös küzdtérre s filléreikkel ugy mint imáikkal törnek azon cél felé, hogy isten országa, protestáns naiveltség s istentisztelet terjedjen mindenfelé.