Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. * , Szerkesztő- es Llőhzetesi dij: Hirdetések dija: iadó-hivat \ 1 • Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel I hasábos petit sor többszöri beiktatásnál félévre 4 ít. 50 kr, egész évre 9 fi-t.Előfizethetni min- 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij den kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Mária-utca 10-dík sz., elsfi emelet. & Zsedényi beszéde a valláskérdésben. — A tiszai ág. h. egyházkerület közgyűlésén aag. 6-án. — Tizennégy év foiyt le egyházkerületünknek Késmárkon tartott közgyűlése óta. Elszántan, de aggasztva léptünk e templomba, hogy őseink példáját követve, az absolut kormány akkori vallásügyi ministere gróf Thun azon rendeletének visszavéte'ét követeljük, mely evangeliumi egyházunknak, a bécsi és linci békekötések által biztosított önállósága ós hagyományos szabadságai ellen intéztetett, — aggasztva hagytuk el, valyon egyházi jogainkat ténylegesen gyakorolván, biztositottuk-e apáink hagyományát, megóva adhatjuk-e ezt át örökül sarjadzó utódainknak? és azóta epochalis időszakokat éltünk nem egyedül protestáns egyházi eseményekben dúsakat, hane.a hazánk alkotmányos létére nézve is erősen jegyzetteket, ujabb bizonyságul, hogy a protestáns magyar egyház mozgalmai egyszersmind politikai alkotmányos jogaink visszaszerzésére vagy erősbitésóre mindig szolgáltak. Hő kebellel karolta föl e mozgalmat a magyar protestantizmus. E fogékonyság, e tapintat legcsalhatatlanabb biztosíték hogy férfiasodó egyházunk kinőtt azon gyermekkorból, melyben a pórázonvezetés csalóka taktikáján még tul nem vala, ós tanúsága annak, hogy vaunak az emberiségnek oly varázsérzelmei, mik szintúgy — mint mész az épületeket egy testté alkotja — egybefor

radásban tartják ugyanazon egy vallás híveit. Ezen érzelmek nem egyedül okoskodás á'tal lesznek sajátjai a szívnek, hanem ősi példa, nevelés, családi szokás által is. Ezen érzelmek azok, miket emberi kegyeleteknek, pietásoknak szoktunk nevezni. Mig ezek teszik fővonásait valamely felekezet jellemének, n m vehet izon erőt az erkölcstelenség, nem bomolhat föl az egyház. — A nevelés főalapja tehát, a gyermeki szivhajlain azon kiképzése, minél fogva az emberi pietások iránt fogékony és örökre tisztelő, s általuk szilárd nkaratu, áldozatra mindig kész híve lehessen egyházának. Bármi magasztos látvány legyen is egyes nagy ember, miként képviseli tettben, áldozatban nemünknek isteni eredetét, én nem tartom azt a látványok legszebbikének. Ez egy hittársulat, melynek az élet és érdek ezer ösvényén szerte törekvő minden tagjait, önálló meggyőződésben egy szent kapocs övedzi körül, és elágazó tehetségeit közös célokra összpontositja. És e szent kapocs a közös hit, az önzés ösztönét félejteni tudó áldozatkészség, melyet maguk a hivek szabad akarattal előidézni segítenek és nem idegen kónyszerhatalom rázott nyakukba, mint szolgajármot. Igenis, e magasztos látvány az 1859-ik évi pátens viszontagságai közt, a magyar protestáns egyház volt, melynek hívei vallásuk szabadságai védelmében egyek voltak, egyek egyházuk iránti pietásban. Ha ezen kegyelet megereszkedik, ha a felekezetet együtt-tartó kapcsok elnyilnak egymástól, — az egész egyház bomlásnak ered ós nincs tanitószék, nincs hitszónok, nincs erő s hatalom, mely e t ajon segíthetett volna. Ez idő immár a történetírás sajatjává lett, de a históriának nyílt szózata ellen lehetetlen lesz tagadnia, hogy csalódáson épül azon jóhitü vqleraény, mely ezen idők vívmánya- által egyházunk önállóságát ós szabadságát kivivottnak hiszi. Bírjuk a vallásszabadság nevét, de még nem annak lényegét. Azt uondják ugyan, hogy megszűnt a protestáns egyház küzdelme, szemben a római katholika egyházzal és az állammal, jövőben csakis az idő szabadelvű szellemével bocsátkozik küzdelembe; de a kik ezt állítják, soha sem foglalkoztak a magyar protestáns egyház viszonyaival, nem tudják, hogy p.irla-65