Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-03 / 31. szám
kozó referádájuknál a forrás, melyből azt merítették, nincsen megnevezve. Reméljük, hogy ezen, bizonyára csak feledékenységből származott hibát a szerkesztő urak helyre ütik, reméljük ezt annyival is inkább, mert ugy ismerjük őket, mintakik idegen tollakkal nem szeretnek ékeskedni-Nekrológ. Kiss Gyula ur tudósít bennünket, hogy f. hó 19-kén elhunyt Szeremlei Mihályné sz. Igaz Sára asszony. A boldogult — irja tudósítónk — Igaz Sámuel hajdani miskolci lelkész és a.-borsodi esperes leánya volt. Férje Szeremlei Mihály geleji lelkész csakhamar elhalt, Özvegyét szegénységben és hét apró gyermekkel hagyva bátra. S ez a szegény, magára hagyatott özvegy nevelt a hót gyermekben a hazának és az egyháznak mind megannyi oszlop-embereket. Gyermekei : Szeremlei Károly, korán elhunyt rimaszombati tanár, Szeremlei Mihály, orvos-tudor, Zsuzsánna, Baksa Sámuel oszlári lelkész neje, Szeremlei József, tisza-dobi lelkész, S z e r e m 1 e i Sámuel, hódmező- vásárhelyi lelkész, S z e r e m 1 e i Lajos, miskolci ügyvéd, és E r z s i, ki anyját a halálban nem rég előzte meg. A ki ily körülmények közt, ennyi gyermeket s igy nevel fel, mint ő, az potgár-koszorut érdemel, — az érdemes reá, hogy neve egyházunk közlönyében megörokittessék. Mert az tett a hazának és egyháznak legtöbb érdemet, ki annak oszlopokat adott. E mellett szelid, vallásos kedélyű, mivelt, szóval egy tökéletes papné volt. A boldogult utolsó napjait Tisza-Oszláron vejénél Baksa Sámuel lelkész szép családi körében töltötte. S midőn ennek házát e napokban meglátogatta az öldöklő angyal, s egyszerre haf . gyermekét teritette ágyba a kholera: az öreg nagyanya még most is gyenge erejét megfeszítve ápolta volna azokat, de maga is beszívta a halálos mérget, s m. hó 19-dikén egyszerre és együtt sírba tett három szép unokáját két nap múlva maga is követte. Egész életében a női kötelesség teljesítésének ólt, női kötelességének teljesítése közben halt meg. Béke hamvaira! * A rectorválasztás, mint lapunk bezártikor olvastuk az esti lapokban, az egyetemen megtörtént. Rectorrá lett 9 szavazattal 7 ellenében Kautz Gyula. Laptársaink legnagyobb része azzal a megjegyzéssel közli e hirt, hogy Kautz megválasztatása fölött nincs mit örülni a szabadelvüség barátainak. De hát kérjük, mondják meg már egyszer azt is, miért volna a szabadelvűeknek okuk a busulásra. * Az állami nöképezde polgári osztályának vizsgáit, melyek jul. 30-ikán tartattak meg, mi is meghallgattuk s a tanerők és a tanítványok kitűnőségéről ujabban volt alkalmunk meggyőződni. Hogy a vizsga fénypontját mi képezte, erre bajos volna a felelet. A neveléstanból ép oly értelmes, átgondolt feleleteket adtak a növendékek, mint a természettudományokból s a nyelvészetből. Ami azonban a hallgatókat különösen meglephette, az az a könnyedség és otthonosság volt, melylyel a költőiségre oly annyira hajlandó fiatal hölgyek a legszárazabb mathematikai problémákat megfejtették. Egyik növendék a politikai számtanból egy igazán bonyolult feladatot helyesen s minden fenakadás nélkül megfejtvén, erre vonakozólag e sorok irója egy, a hallgatók közt levő laicus szájából azt a megjegyzést hallotta, hogy ő ennyi mathematikai ismerettel az érettségi vizsgán sem birt, pedig azt kitüntetéssel tette le. Első pillanatra bármily túlzottnak tünt is fel e sorok irója előtt ama megjegyzés, később elgondolva azt, hogy gymnasiumainkban a hatványozás, gyökvonás és a trigonometria tudásán kivül az érettségre készülőktől egyebet nem kívánnak : a laicus szavainak bizony-bizony igazat adott. Az első öt magyar nőmathematikus — bátran nevezhetjük igy Nemschitz Janka, Stettina Ilona, Widder Hermina, Nagy Mariska és Ertl Aranka kisasszonyokat — bizonyára nagy örömet szereztek feleleteikkel minden jelenlevő tanügybarátnak s arról is meg vagyunk győződve, hogy jeles tanáruk sem bánta meg azt az időt, amelyet tanításukra fordított. A nyelvészeti osztály növendékei, Kasztner Janka, Igó Ida, Virágh Róza és Szakolcay Genovéva kisaszszonyok sem maradnak azonban hátra fent emiitett collégáiktól s ők nem kevésbe megérdemlik a nyilvános dicséretet De reméljük, hogy e dicséret nem hiteti el velők azt, hogy elérték a tökélyt s viszont azt is feltesszük róluk, hogy a haladás útjáról, melyen oly szép sikerrel megindultak, nem térnek le. Ez iránt különben még ha bennük magukban biztosítékot nem látnánk is, teljes garantiát látunk az igazgatónőben, kinek nem tudjuk paedagogiai elméleti ismeretei vagy tapintatos bánásmódja felett nyilvánitsuk-e inkább elismerésünket * Lapunk szerkesztője Bécsbe utazott, s innen valószínűleg Lipcsébe megy a német protestansegylet aug. 12-ikén tartandó gyűlésére. * A moldva-, oláh-*és törökországi missió érdekében Celder Márton a Figyelmezőben egy felhívást tett közé, melyet hozzánk is beküldött. Miután kifejti ebben a missió célját s kimutatja, hogy a fentartási költségek fedezésére 1800 frtra volna évenkint szükség: azt az indítványt teszi, hogy a missió segélyzése céljából, az egyházkerületek kormányának felhívása folytán, az egyes egyházakban „szeretetperselyek a áll ittassanak föl, mely-kbe keresztelés, esketés alkalmával a keresztszülék, násznagyok stb. pár krajcárt adományoznának. Ezen az uton, szerinte, a missióra évenkint szük séges 1800 frtot elő lehetne teremteni. A felhívás végén Celder számol a missióra 1861-től 71-ig befolyt kegy adományokról. E számadás szerint az összes bevétel 3439 frt. 19 kr. és 16 para s a kiadási többlet 736 ft. 21 kr. és 15 para volt. * Hagyományozás. Néhai Sol tész Lajos, volt nagybajomi gyógyszerész az orsz. ev. árvahá znak végrendeletileg 200 ftot hagyományozott. * A prot. egylet gyűlése, melyre a meghívást mai számunkban veszik olvasóink, mint halljuk — tekintettel az országszerte uralkodó járványra — elmarad. E hirt azonban azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy a gyűlés elmaradására vonatkozólag még semmiféle hivatalos jelentós sem adatott ki.