Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

kozó referádájuknál a forrás, melyből azt merítették, nincsen megnevezve. Reméljük, hogy ezen, bizonyára csak feledékenységből származott hibát a szerkesztő urak helyre ütik, reméljük ezt annyival is inkább, mert ugy ismerjük őket, mintakik idegen tollakkal nem szeretnek ékeskedni-Nekrológ. Kiss Gyula ur tudósít bennünket, hogy f. hó 19-kén elhunyt Szeremlei Mihályné sz. Igaz Sára asszony. A boldogult — irja tudósí­tónk — Igaz Sámuel hajdani miskolci lelkész és a.-bor­sodi esperes leánya volt. Férje Szeremlei Mihály geleji lelkész csakhamar elhalt, Özvegyét szegénységben és hét apró gyermekkel hagyva bátra. S ez a szegény, magára hagyatott özvegy nevelt a hót gyermekben a hazának és az egyháznak mind megannyi oszlop-embereket. Gyer­mekei : Szeremlei Károly, korán elhunyt rima­szombati tanár, Szeremlei Mihály, orvos-tudor, Zsuzsánna, Baksa Sámuel oszlári lelkész neje, Szeremlei József, tisza-dobi lelkész, S z e r e m 1 e i Sámuel, hódmező- vásárhelyi lelkész, S z e r e m 1 e i Lajos, miskolci ügyvéd, és E r z s i, ki anyját a ha­lálban nem rég előzte meg. A ki ily körülmények közt, ennyi gyermeket s igy nevel fel, mint ő, az potgár-ko­szorut érdemel, — az érdemes reá, hogy neve egyházunk közlönyében megörokittessék. Mert az tett a hazának és egyháznak legtöbb érdemet, ki annak oszlopokat adott. E mellett szelid, vallásos kedélyű, mivelt, szóval egy tökéletes papné volt. A boldogult utolsó napjait Tisza-Oszláron vejénél Baksa Sámuel lelkész szép családi kö­rében töltötte. S midőn ennek házát e napokban meglá­togatta az öldöklő angyal, s egyszerre haf . gyermekét te­ritette ágyba a kholera: az öreg nagyanya még most is gyenge erejét megfeszítve ápolta volna azokat, de maga is beszívta a halálos mérget, s m. hó 19-dikén egyszerre és együtt sírba tett három szép unokáját két nap múlva maga is követte. Egész életében a női kötelesség teljesí­tésének ólt, női kötelességének teljesítése közben halt meg. Béke hamvaira! * A rectorválasztás, mint lapunk bezártikor ol­vastuk az esti lapokban, az egyetemen megtörtént. Rec­torrá lett 9 szavazattal 7 ellenében Kautz Gyula. Lap­társaink legnagyobb része azzal a megjegyzéssel közli e hirt, hogy Kautz megválasztatása fölött nincs mit örülni a szabadelvüség barátainak. De hát kérjük, mondják meg már egyszer azt is, miért volna a szabadelvűeknek okuk a busulásra. * Az állami nöképezde polgári osztályának vizs­gáit, melyek jul. 30-ikán tartattak meg, mi is meghall­gattuk s a tanerők és a tanítványok kitűnőségéről ujab­ban volt alkalmunk meggyőződni. Hogy a vizsga fény­pontját mi képezte, erre bajos volna a felelet. A neve­léstanból ép oly értelmes, átgondolt feleleteket adtak a növendékek, mint a természettudományokból s a nyelvé­szetből. Ami azonban a hallgatókat különösen meglep­hette, az az a könnyedség és otthonosság volt, melylyel a költőiségre oly annyira hajlandó fiatal hölgyek a legszá­razabb mathematikai problémákat megfejtették. Egyik nö­vendék a politikai számtanból egy igazán bonyolult fel­adatot helyesen s minden fenakadás nélkül megfejtvén, erre vonakozólag e sorok irója egy, a hallgatók közt levő laicus szájából azt a megjegyzést hallotta, hogy ő ennyi mathematikai ismerettel az érettségi vizsgán sem birt, pedig azt kitüntetéssel tette le. Első pillanatra bármily túlzottnak tünt is fel e sorok irója előtt ama megjegy­zés, később elgondolva azt, hogy gymnasiumainkban a hatványozás, gyökvonás és a trigonometria tudásán ki­vül az érettségre készülőktől egyebet nem kívánnak : a laicus szavainak bizony-bizony igazat adott. Az első öt magyar nőmathematikus — bátran nevezhetjük igy Nem­schitz Janka, Stettina Ilona, Widder Hermina, Nagy Ma­riska és Ertl Aranka kisasszonyokat — bizonyára nagy örömet szereztek feleleteikkel minden jelenlevő tanügy­barátnak s arról is meg vagyunk győződve, hogy jeles tanáruk sem bánta meg azt az időt, amelyet tanításukra fordított. A nyelvészeti osztály növendékei, Kasztner Jan­ka, Igó Ida, Virágh Róza és Szakolcay Genovéva kisasz­szonyok sem maradnak azonban hátra fent emiitett collégá­iktól s ők nem kevésbe megérdemlik a nyilvános dicséretet De reméljük, hogy e dicséret nem hiteti el velők azt, hogy elérték a tökélyt s viszont azt is feltesszük róluk, hogy a haladás útjáról, melyen oly szép sikerrel megin­dultak, nem térnek le. Ez iránt különben még ha ben­nük magukban biztosítékot nem látnánk is, teljes garan­tiát látunk az igazgatónőben, kinek nem tudjuk paeda­gogiai elméleti ismeretei vagy tapintatos bánásmódja felett nyilvánitsuk-e inkább elismerésünket * Lapunk szerkesztője Bécsbe utazott, s innen valószínűleg Lipcsébe megy a német protestansegylet aug. 12-ikén tartandó gyűlésére. * A moldva-, oláh-*és törökországi missió érde­kében Celder Márton a Figyelmezőben egy felhívást tett közé, melyet hozzánk is beküldött. Miután kifejti ebben a missió célját s kimutatja, hogy a fentartási költségek fedezésére 1800 frtra volna évenkint szükség: azt az indítványt teszi, hogy a missió segélyzése céljából, az egyházkerületek kormányának felhívása folytán, az egyes egyházakban „szeretetperselyek a áll ittassanak föl, mely-kbe keresztelés, esketés alkalmával a keresztszülék, nászna­gyok stb. pár krajcárt adományoznának. Ezen az uton, szerinte, a missióra évenkint szük séges 1800 frtot elő le­hetne teremteni. A felhívás végén Celder számol a mis­sióra 1861-től 71-ig befolyt kegy adományokról. E száma­dás szerint az összes bevétel 3439 frt. 19 kr. és 16 para s a kiadási többlet 736 ft. 21 kr. és 15 para volt. * Hagyományozás. Néhai Sol tész Lajos, volt nagy­bajomi gyógyszerész az orsz. ev. árvahá znak végrendeletileg 200 ftot hagyományozott. * A prot. egylet gyűlése, melyre a meghívást mai számunkban veszik olvasóink, mint halljuk — tekin­tettel az országszerte uralkodó járványra — elmarad. E hirt azonban azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy a gyű­lés elmaradására vonatkozólag még semmiféle hivatalos jelentós sem adatott ki.

Next

/
Thumbnails
Contents