Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-27 / 30. szám

-hogy azon függetlenséget, mely az én életemnek irigylést érdemlő szerencséjét t^szi, megszakasztani nem akartam ; és végre az, hogy, ha azt dolgaimnak nagyitásoK nélkül mondanom szabad, érzettem, bogy magamat uj foglalatossággal nem terhelhetem, mert egyéb dolgaim erre időt nem engedtek. De minekutána tekintetes Dókus László ós tiszt. György József urak meggyőztek afelől, hogy szolgálatom as- ecclésia dolgainak hasznokra lehet, egyszerre elmúlt tartózkodásom s az ajánlást elfogadtam. Itten vagyok, t. n. ecclésia, s kész vagyok teljesíteni a mi erőmtől, ha mi van, kitelik. Fényt, elsőséget, hasznot nem keresek ; azt ez a hiyatal nem ad; azt az egyet keresem, hogy a t. n. ecclésiának szolgálhassak; azt óhajtóm, hogy érdemesnek találtassam azon bizodalomra, melylyel magamat megtiszteltetve látom. Azok szerint, rnelyeket, a két követ urak előmbe adtak, ugy hiszem, hogyha helyben nem lakom is, tehetek jót. A mely pillanatban látni fogom, hogy ez a hitem megcsalt, vissza fogom vonni magamat; mert csak névvel lenni az, a minek cselekedettel illenék lennem, arra kevély vagyok. Nagy örömömre vagyon látni, hogy a t. n. ecclésia a coadjutor-curátori hivatalt egy oly férfira bizta, a kinek szebb és jobb gondolkodását én is ismerem és a ki a viselt vármegyei szolgálatban megszerzette magának azt a közhivatalt viselőnek igen szükséges tulajdont, hogy a dolgokat serényen és sikeresen tudja végrehajtani. A hol az együtt szolgálók szeretik eg vmást s becsülik önmagukat, és a hol egyedül a közjót keresik, nem a magok érdemeiknek fitogtatásokat, ott minden jól, ott minden csendesen megyen. Épen oly örömömre vagyon, hogy prédikátorainkban két igen érdemes férfiakat tisztel az ecclésia. Az idősb sok esztendőt óta lakik közöttünk s tiszteletessé tette magát hivatalában értelmes és hiv viselete, paphoz illő jámborsága s valóban példás erkölcsei s számos gyermekeinek gondos nevelések által. Az ifjabb ezen fényes ós más felekezetűek által is lakott helyen féuyt vont magára és reánk, látatván kellemetes társaikédása által, hogy valaha már kiszabadultunk azon setét vad idők láncaiból, a midőn a k á 1 v i n atyánk követője még a 1 u t h e r tanítványától is, kikkel mi azon egy testnek tagjai vagyunk, és a kiktől inkábbára csak név és némely ceremóniák által különbözünk, idegenkedett. Gyönyörű azt lá! ni, hogy prédikátorunkkal a római hit papjai barátságosan társalkodnak, hogy annak érdemes hitvese a Luther felekezetéből való, *) és hogy prédikátori házunkban catholicus, görög és még zsidó szülék gyermekei is vesznek leckéket. T. n. ecclésia! Ujhely a magyarországi protestáns ecclésiák történetében és számában főhelytt áll. A megújított tudomány itten vert legelébb gyökeret, innen sugárza ki ennek világa az országnak mindea egyéb tájaira. A Luther és Melanchton tanítványa Dévai Bíró Mátyás itt gyüjte legelébb ecclésiát, megkedveltetvén Drágfi Gás-György József neje Osztorlam m-leány volt P. J. párral azt a tudományt, melyet ő Wittenbergből hozott haza s a maga felekezetére hajtván a szép hegyalját szinte Tokajig, Isten szolgája mint prédikátor Batizi András, kit a nemzet magyar nyelven irt munkáiért és mivel literaturánkat nyomtatott munkák által kelésbe hozta, áldva emleget. Bár ennek a két férfiúnak emlékezete arra buzdíthatna bennünket, hogy ezen fényes helyben, hol az országnak egy nagy megyéje tartja gyűléseit, egy nevezetes iskolát állithatnánk és annak nem a szerint adhatnánk alkotást, a mint a más helyek iskoláit látjuk alkotva, hanem a szerint, a hogy azt a haza jövendőbeli polgárainak java s a vallás és a haza boldogsága kívánják. Az elmúlt idők azt nevezték kegyesnek, a ki teauplomok cifritására adakozott. Nekünk tágas, nekünk csinos, nekünk uj templomunk vagyon; e részben nincs min gondoskodnunk, hanem ha belé egy orgonát hozatnánk, mely által az éktelen éneklés megszeliditessék. Ha valahol, azt itt kellene, azt itt illenék tenni. De mindenek felett azon kellene igyekeznünk, hogy az Istennek élő templomot építsünk; azaz hogy oly iskolát nyissunk meg, melyben gyermekeink mindazt tanulhassák, a mi őket jó emberekké s alkalmatos ós hasznos polgárokká teheti és a melyben egy igazabb, szebb gondolkodású s érzésű maradék neveltessék. Engemet e hivatal felvállalására az a szép remény bírt, hogy ezt teljesedve láthatom meg. Bocsásson áldást Isten arra, a mit itten ma kezdünk s tegye azt nekünk idvességessé, a Vallásnak és hazának hasznossá s ezt a szép gyülekezetet tartsa meg örök időkig! Én magamat ajánlom a tek. nemes ecclésiának szíves jóvoltába s mindnyájoknak az uraknak barátságos indulataikba. Kazincy Ferenc. Azt hiszem e beköszönő beszédhez nem kell sok megjegyzés, kitűnik abból, hogy itt magasabb szellemű ember szól és a mit mond egyénekről és dolgokról, azt oly alakban mondja, mely ildomban, finomságban példányszerü. Egyebeket mellőzve, világot vet e beszéd, hogy egy mivelt és bölcs ember mint gondolkozott a régibb időben is a felekezetek közti viszonyról s mily örömmel üdvözölte a társadalmi műveltséget egy kálvinista papban. De még érdekesebb lesz Kazincynak iskolaügyi javaslata, melyet méltónak tartok napjainkban is a komoly megfigyelésre. Tiszteletre méltó consistorium ! Iskolás gyermekeink holnap kezdik félesztendei tanulásokat. Illő tehát, hogy oktatásoknak helyesebb módiok felől tanácskozzunk s velők és tanítóikkal éreztessük, hogy reájuk gondunk van, hogy őket szemmel tartjuk. Mely karban volt legyen eddig iskolánk, mutatta a juliusban tartott examen. őrömest érdemleném én is azt a szép dicséretet, a melylyel Tacitus tiszteli meg az ipát Agricolát, hogy ez, kiküldve a hibáknak megorvoslása