Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

megközelítését tartja célul kitüzendőnek, hanem abban, hogy az állam és egyház ügyei elkülönítését nem külön vallástör vény által kívánja eszközöltetni, ami okvetlen a felekezeti küzdelmek megújítását vonná maga után, hanem a polgári törvényeket ugy kívánja formuláztatni, hogy ama különválasztás alkalmilag, mintegy magától következzék vagy eredmény eztessók. A törvényhozásnak ily humánus törekvéseivel szemben semmi sem volna természetesebb, mint, hogy a felekezetek régi versengéseiket feledve, vállvetve segítségére legyenek az államnak amaz intentiok hovahamarább történendő keresztülvitelében. Azonban egyfelől a római egyház természetében fekvő absolutismus, mely a szabadsági eszméket csak annyiban fogadja el, amennyiben arra használhatja, hogy azok segítségével az állam s ennek intézményei fölibe kerekedjék, másfelől a protestantismusnak a multak gyászos tapasztalatai által igazolt féltékenysége a nagy kérdésnek fent jelölt békés megoldását mindenképen gátolják ós a quid consilii-t égető kérdéssé teszik. Ez égető kérdésnél aztán kezdődik a vélemények elágazása a mi egyházunk vezérférfiai közt. A történelmi hagyomány hivei, nem látián elég biztosítékot az uj eszmék áramlatában, melyek befejezetlen alkotásaikkal inkább arra valók, hogy az aggódókat riaszszák, mintsem hogy a legbátrabbakat is biztosítsák, a régi alaptörvények álláspontjáról letérni nem hajlandók ós minden teendő újításnál a bécsi és linci bókékötéseket ós az 179%-iki 26-ik törvénycikket emlegetik. Mig helyre nincs teljesen állítva az egyensúly a kornak előhaladott eszméi ós a kormánynak elmaradt tettei között, ők a status quo ante-ben látják az egyedüli biztosítékot ós nem tartják magokat feljogosítva mint felekezet emberei ugy cselekedni, amint különben mint hazai polgárok okvetlen cselekednének. Bizonyára senkinek sem jut eszébe e férfiak jóhiszeműségében csak percig is kétkedni, vagy hazafiúi érzelmei tisztaságát gyanúsítani; de annyi tény, hogy felekezeti féltékenységből eredő ellenzékeskedésükkel, nem akarva bár, az ultramontan törekvésekkel közel érintkeznek, ós ópen ez által nem kis akadályul szolgálnak azon jogállami elvek keresztülvitelénél, melyeknek elődeik, részben tán magok is előidézői voltak. E nézetekkel szemben a protestánsok egy másik része kiindulva a tényből, hogy a protestantismus ós a jogállam mint azon egy elv szülöttjei egymást meg nem tagadhatják a nélkül, hogy saját lényükből ki ne vetkőzzenek, több biztosítékot látnak a modern állammal való őszinte szövetkezésben, mint oly felekezeti törvényekre való hivatkoiásbau, melyek azon kivül, hogy a hatalommal szemben mindig csak irott malasztot képeztek, a túlnan lévőket hasonlókép a régi törvények által nekik biztosított előjogaik sürgetésére bátorítják. A bácsi ós linci békekötések a protestánsoknak oly országban biztosítanak vallásszabadságot, mely aristokratico-hierarchiai törvények által kormányozva ama szabadságot mint fegyverek által kicsikart engedményt tekintette, mig ellenkezőleg a 48 alapján szervezkedő Magyarország, törvényei alkotásában a polgárok hitvallására semmi tekintettel sincs, hacsak nem annyiban, hogy mindenféle hitvallásnak egyforma szabadság biztosittassók. S ime e körülmény az, mely mai nap a protestáns egyháznak az állammal szemben követendő magatartását határozottan megszabja. — A szabadságnak ugyanis nem egyformán veszi hasznát a római ós protestáns egyház. Ennek a szabadság óltető légköre, melyet senkitől nem irigyel; él vele ugy, hogy mások se gátoltassanak azzal élhetni, — mig a római egyház a szabadságot mint őt kizárólag megillető előjogát ugy iparkodik felhasználni, hogy minden más felekezetet- annak élvezetéből kizárván, ugy a lelkiismeret mint az állam feletti középkori uralmát visszaszerezhesse, amint erre Belgium küzdelmei élő példát nyújtanak. Ugyan e körülmény az, mely mai nap az egyházi kórdóst oly nehéz, csaknem megoldhatlan problémává teszi. A római egyház a syllabusban nyíltan hadat üzent a jogállamnak, és mégis a jogállam az, mely bevallott elvei szerint szabad kezet tartozik engedni minden egyháznak az actióra, s igy a római egyháznak is. mely pedig actióját az állam ellen fordítni csalhatlan fejének világos enuticiatiója által köteleztetik. Az állam, hogy egységes létét biztosítsa, valahogy csak ura lesz a célzatait Veszélyeztető ama mozgalomnak, mely különösen hazánkban, hála istennek, még nem öltött oly mérveket, hogy az alsó papság nagy zöme megfeledkezett volna arról, hogy elébb ember ós mint ilyen hazai polgár, s csak az-