Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-13 / 28. szám

az itt felhozottakat könyvismertetésem 2-ik s szerző által ki nem várt részében régóta értéktelenekké tevém. A mit a mindenfelé csapdosó harag beszél, a mi nem a kellő nyugodtság és igaz megfontoltság eredménye — az nem sért, vagy a mint Eötvös olyan szépen kifejezi: „Aboszu kard, markolat nélkül; minél erősebben sujtunk vele, an­nál nehezebben sebezzük meg önmagunkat." Azért hát „atyámfiai ne legyetek gyermekek ér­telemmel !" Radácsi György. Rövid emlékeztetés.*) A piotestans egyházkerületeknél eddig szokásban volt úgynevezett névtárakat bocsátani közre. E szokást jövőben is hasznos követni. Óhajtandó azonban, hogy e névtárak ugy szerkesz­tessenek, hogy az általok közölt adatokat egymással össze lehessen hasonlítani. Eddigelé azt lehet mondani, a hány egyházkerület, annyiféle a névtár, akár az adatokat vegyük tekintetbe, akár a közlés módját; mi által az összehasonlítás merőben lehetetlen. Ennélfogva: Az Öt reformált egyházkerület egyetemes gyűlése igen üdvös dolgot mivelne, ha kimondaná, hogy ő is kí­vánatosnak tartja, hogy a névtárak szerkesztése és kiadása jövőben se maradjon el, ugy azonban, hogv a névtárak­ban közölt adatokat egymással össze lehessen hasonlítani. E végre tanácsos volna hozzáértő férfiakból bizott­ságot választani, melynek feladata lenne a névtárakra nézve javaslatba hozni: először a közlendő tartalom minden poncját, másodszor a tartalom szerkesztésében és nyomatá­sában követendő leghelyesebb módszert, vagy alakot, *) Jelen emlékeztetés ugyan a julius 1-ón összeült convent elébe volt szánva, de későn jutván kezünkhöz, közlését most sem tartjuk időszerűtlennek, hogy a nem sokára ismót összehívandó con­venten tanácskozási tárgyul kitiizessék. Szerk. harmadszor a kiadás idejét, módját és megközalitő költségvetését. Minthogy az eddig közzétett névtárakban sem a hi­vatalos személyzet elősorolásánál, sem a lélekszámnál nem volt megemlítve az időpont, melyben az volt a hivatalos személyzet és lélekszám állása, mely a névtárban lát­ható: ez által e közlések tudományos értéke csaknem szétfoszlott. Hasonlóképen értéktelenné lett az esketések, születések és halálozások följegyzése, mert hiányozván a lélekszámnál s ezen eseteknél az idő mértéke, lehetetlen volt ezen adatokat tudományos számitások alapjául venni. Egy további nehézség az adatok összehasonlításában onnan eredett, hogy némely egyházkerület csak hosszabb időközökben bocsátott ki névtárt, más gyakrabban, s azok is, melyek évről évre megjelentek, mivel sem az adatok ideje, sem a tartalom minemüsége, sem a szerkesztés módja nem volt valamennyiben ugyanaz, összevethetők nem voltak. A kiküldendő bizottságnak tehát az volna a teen­dője, hogy a névtáraknak tökéletesebbé és hasznosabbá tétele végett javaslatot készítsen, mely szerint a névtárak ezentúl mind az öt egyházkerület által szerkesztőndők és kiadandók lennének. Az öt egyalaku, egytartalmu, s egy időre szóló név­tárból azután nem lenne, mint eddig volt, lehetetlen, a magyarországi reformált egyház egyeteméről is a való­ságnak megfelelő képet készíteni, s azt statistikai alakba önteni ugy, hogy azután mind a napi szükségnek, mind az egyházkormány szempontjainak, mind pedig a tudo­mány követeléseinek is megfeleljen s általános értéket nyervén, busásan téríthesse meg a rá fordítandó munkát és költséget. D r. Barsi József, az országos statistikai tanács, valamint a m. k. országos statistikai hivatal s a pesti h h ev. egyház tagja. BELFÖLD. Ref. egyházi egyetemes eonvent. (Saját gyorsírónk jegyzetei után.) (Vége.) Harmadik nap. Julius 3. A mai ülésben egyetlen tárgy, a convent szer­vezésének ügye került megvitatás alá. B. Vay Béla, mint a convent szervezése ügyében javaslattétel végett kiküldött bizottság elnöke, beayujtván a biz. munkálatot, ennek felolvasása után Kovács Albert, bizottsági előadó emelt szót s hosszasabban indokolta a b. javasla­tot. A bizottságban általános volt a meggyőződés, mi­szerint a ref. egyháznak okvetetlenül szüksége van egy olyan conventre, ic ely végérvényes határozatokat hozhas­son s csak az volt a kérdés, hogy valyon a convent in­tézkedhetik -e zsinat nélkül ? Ez a kérdés tulnyomólag históriai. A convent ugy, a mint ezen század elejétől 48-ig fenállott, a budai zsinat határozatán alapszik, a melyben a convent,a négy egyh.-ker. legfőbb képvi­selő és közigazg. testületének és legfőbb törvényszékének nyilvánittatik és egyáltalában nem olyan barátságos esz­mecserének, a minek az intézkedéseit még le kellett volna küldeni az egyh.-kerületeknek, és végérvényes határozattá csak azután lettek volna, miután az egyh.-kerületek azo­kat elfogadták. Kovács A. ezen állítását a régi jegyző­könyvekből vett számos adattal bizonyítja. Nevezetesen a convent kezelte az összes sérelmi ügyeket, azoknak tár­gyában felirt, az evang. atyafiakkal közös üléseket tar­tott s azok megállapodásait soha az egyh.-kerületek elé nem terjesztette, hanem kötelezőknek ismerte azokat az egyh.-kerületek és hatóságokkal szemben. Számos panasz egyenesen a conventre terjesztetett fel. A convent rendes jelentést szokott kívánni az egyh.-kerületek közigazgatási intézkedéseiről. A convent ugyancsak a budai canonok

Next

/
Thumbnails
Contents