Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-07-06 / 27. szám
egyh.-kerületnek. Ennélfogva felszólitandók az ott lévő gyülekezetek: akarnak-e velünk kapcsolatban maradni vagy nem ? A mely gyülekezetek el akarnak szakadni, azoktól a segély és támogatás megvonatik, ellenben a mely egyházak kapcsolatban kívánnak velünk maradni, azokat ugy anyagilag mint szellemileg időről időre segélyezni fogjuk. Révész Bálint: Ezen ügy a mi egyh.-kerületünket is sokat foglalkoztatta, nemcsak mert régóta érezte ennek fontosságát, hanem mert óhajtotta, hogy amissió ügye, mely a lelkesebb superintendentiák által támogattatva oly szépen megindult, valahogy el ne veszszen. Egyh.-kerületünknek 1870-ben tartott gyűlésében tehát kimondottuk, miszerint legtermészetesebb, ha a missióbau lévő egyházak, miként eddig, ugy ezután is Erdélyhez lesznek csatolva. Az én nézetem is az, hogy elég régen sajog már ez a seb; ne bontogassuk ezt, hanem inkább vessünk fátyolt a múltra. Szólittassanak fel az egyes egyházak nyilatkozatra, s a velünk kapcsolatban lenni akaró egyházak alakíttassanak az erdélyi egyh.-ker. főhatósága alatt egy önálló egyházmegyévé. Hegedűs László a tiszamelléki egyh.-ker. részéről hasonló értelemben nyilatkozik, ugy szintén Kacsóh Lajos is a dunántuliak részéről. Ennélfogva a convent egyhangúlag elfogadja az erdélyi egyh.kerület nézetét, s kimondja, hogy jövőre minden ügy és adat az erdélyi egyh. kerülethez teendő át. Második tárgyul a tiszántúli egyh.-kerület részéről a néptanítók és a tanitóképezdék növendékeinek hadmentességi ügye vétetett fel. Hegedüs László szerint e tárgyban csak annyit lehetne kérni a kormánytól, hogy a tanítók és képezdei tanulók a honvédségbe soroztatnának és olyan időben rendeltetnének be gyakorlatra, a mikor szünidő van; de hogy az állam egy nagy elv ellen kifogást tegyen, azt nem leqet kívánni. Török Pál e kérdésnél nem tévesztheti szem elől, miszerint : „salus reipublicae suprema lex esto", s épen ennélfogva nem helyeselheti, hogy annyi ezer meg ezer erejében lévő s szolgálatra legképesebb ifjú a hadi szolgálat alól felmentessék ; azonban óhajtaná, ha a felsőbb tanintézetek növendékeit illető kedvezményekben a néptanítók és praeparandisták is részesülhetnének, a mely szerint ott helyben s az állam költségéu végezhetnék katonai szolgálataikat. Nagy Péter Hegedüst pártolja s legjobbnak látná, ha e tárgyban folyamodás intéztetnék az országgyűléshez. Révész B. sem tartja teljesen felmenthetőknek a néptanítókat a hadkötelezettség alól; azonban óhajtaná, ha azok a honvédséghez soroztatnának. Beöthy Zsigmond és Édes Albert hasonló szellemben nyilatkoznak. Lón yay Menyhért oly értelmű kérvényt óhajtana a képviselőházhoz intéztetni, melyben kifejezés adatnék annak, miszerint nagyon óhajtandó, sőt szükséges, hogy a haza iránti védkötelezettség teljesítésénél oly intézkedések hozatnának be, hogy z által a néptanítók ésk praeparandistá ne vonatnának el a tanítástól és a tanulástól; mire nézve a convent legcélszerűbb megoldási módnak azt látná, ha azok a honvédséghez tétetnének át. Lónyay ezen formulázása közhelyesléssel találkozván, a convent ily értelemben fog felírni az országgyűléshez és a minisztériumhoz. Nagy Péter az erdélyi egyh.-kerület részéről az u. n. cameraticum beneficium ügyében kéri a convent közbenjárását és támogatását. Az erdélyi nemzeti fejedelmek ugyanis egyes egyházak és tanintézetek részére különféle donatiokat tettek volt, melyek a kamara jószágaiból részint készpénzben, részint pedig és legnagyobb részben kősóban szolgáltattak ki. Később azonban termény helyett készpénzt adott a kincstár, a kősónak mázsáját 5 krral váltván be. Ez ellen felfolyamodás történt, de sikertelenül. 1848. után meg az az ujabbi sérelem követtetett el, hogy az addigi értéket bankóban fizették ki, nem számítván az ezüst és bankó értéke közti különbséget. J867. óta többször folyamodott az erdélyi egyh.kerület ugy a minisztériumhoz, mint az országgyűléshez, de még csak választ sem kapott. Azt hiszszük — mondja szóló, — hogy ha az összes'ref. egyház egyetértőleg emel szót mellettünk, rés zesülünk legalább azon kegyben, hogy a hét évig húzódott dologban a mhiszterium legalább egy végleges választ adand. Lónyay Menyhért gróf: Fejtsük ki az ügynek eddigi állását s a convent nevében intéztessék egy felirat ugy a minisztériumhoz, mint az országgyűléshez. F i 1 ó Lajos: Mondja ki a convent, hogy ezt az ügyet a magyarországi ref. egyház a maga ügyének is tekinti s mivel a minisztérium az erdélyiek felterjesztésére még nem válaszolt, kéressék fel b. V a y ő excellenciája, mint a convent elnöke, hogy a minisztériumnál ezen választ erélyesen sürgesse. Lónyay ragaszkodik indítványához s csak még azt teszi hozzá, hogy a felirat vagyis inkább memorandum b. V a y által nyujtassék be. Ez utóbbi nézet általánosan helyeseltetvén, határozattá emeltetett. Apresbyterek három évnél több évre való választása kerülvén ezután szőnyegre, Török Pál kimondatni véli, hogy a szokásos 3 év múlva csak J /3 -ad része lepjen le a presbytereknek s csak azok helyett választassanak mások. — Hajnal Ábel ezt az ügyet nem tartja a convent elé tartozónak, ugy szintén Révész Bálint sem. Ennélfogva kimondatik, hogy e tárgyban önhatósági jogánál fogva bármely egyház önállóan intézkedhetik. A tiszántúli egyh.-kbr. azon kérdést terjeszti a convent elé : felruházhatók-e a presbyteriumok bíráskodási hatáskörrel ? É kérdésre okot a szentesi presbyterium szolgáltatott, mely dacára a-fenálló törvénynek és gyakorlatnak, önhatalmúlag mozdította el papját hivatalából. F i 1 ó Lajos abban a meggyőződésben van, hogy ha a presbyteriumok a kebli hivatalnokokra bíráskodási, törvényszéki joggal lennének felruházva, akkor csak a sze-
