Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

Első sorban állanak ezek között a conventnek jövőre való szervezése, a tanügyi kérdések iránt szükségelt nyilatkozatunk , mielőtt azok országgyűlés elibe kerülnének, egy országos domestica és nyugdíjintézet megalapítása. Ezeken kivül vanűak több más fontos tárgyak is, melyek elintézését a superintendentiák egyhangúlag a conventre utasították. Ilyen a Havasalföld további halasztást nem szenvedhető missionalis ügye; továbbá az 1848-ik 20. t. c. teljesen leendő életbeléptetése; addig is pedig több beterjesztett sérelmek orvoslása; tanitóink s praeparandistáink hadmentessége; az államsegély magunk közti arányos felosztása; a tanügyi bizottmány alapszabályainak kérdése, a népiskolai vallástankönyvek szervezete ; stólák szabályozása, suplicatiók eltörlése, káplánvizsgák egyenlősítése ós több csekélyebb, de közös elintézést kívánó tárgyak. Midőn mindezekre nézve becses figyelmöket kikérném, s reményemet fejezném ki aziránt, hogy célunk egysége s azonossága kölcsönös bizalom s egyetértésre fog bennünket buzdítani s vezérelni, legyen szabad, gyűlésünket megnyíltnak nyilvánítván, magamat a mólyen tisztelt convent nagybecsű kegyességébe ajánlani. Nyilatkozat. Tisza Kálmán urnák az „Ellenőre-ben megjelent cikkére adott válaszomat, mely junius 22-én kivonatilag a „Reform" hasábjain is közöltetett, a „Prot. Egyh. és I<=k. Lap"-ban e szavakkal fejeztem be: „Csak a nagyúri lenézésre és az indulatos hangra, mely az egész nyilatkozatot jellemzi, azt jegyzem meg, hogy megverte isten mindkét kezével azt az országot, melynek ellenzéke oly férfi vezetésére van bizva, ki indulatával nem birván, minden legkisebb karcolásra, nem mondom államférfihoz, de müveit emberhez nem illő durvaságra ragadtatik." Válaszom megjelenése után barátaim a most közlőtt sorok végkifejezésére nézve azt a nézetet nyilvánítván, hogy az, mai társadalmi fogalmaink szerint az illetőt elégtétel követelésére jogosítaná: én, miután papi állásomnál fogva a szokott elégtételt nem adhatnám, Tisza Kálmán ur is főgondnok létére nem kérhetné, lovagiasság parancsának tartottam kivételes helyzetemet más ember rovására föl nem használni és a föntebb idézett sértő kifejezésemet önként visszavettem. Est annál szivesebben tettem, miután engem polémiámban kizárólag azon ügy érdeke vezérel, mely mellett küzdök és a személy ellen rendesen csak annyiban kelek ki, a mennyiben az ügy megóvása a személy sujtása nélkül nem eszközölhető. Erre vonatkozó nyilatkozatom természetesen csak azon közönségnek volt szánva, a mely előtt föntebbi éles kifejezésem megjelent, t. i. a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" közönségének. Azonban Tisza lapjában, az „Ellenőr"-ben a lovagiasságát örökké hánytorgató szerkesztő, ki Tisza urnák ellenem irt cikkét közlötte, az én válaszomról pedig még csak említést sem tett, jónak látta az én nyilatkozatomat lapja homlokzatára odabiggyeszteni, ugy hogy most a dolog az ő közönsége előtt olyan színben tűnik föl, mintha én zsebre dugva Tisza urnák légből kapott vádaskodásait, még túlfelől bocsánatot is kérek a grand seigneurtől. Én e föltevést s a mi belőle következtethető, ezennel elhárítom magamról egész súlyával azokra, a kik igy kétféle mértékkel mérnek az igazságból. Ballagi Mór. ISKOLAÜGY. A középtanodai oktatás kérdéséhez, az országos közoktatási tanács által készített törvényjavaslat alkalmából. (Folytatás.) Az ilyen nyelv beszélése, és azon való fogalmazás csak egyre alkalmatos, mysteriumok hirdetésére, oly tanokéra, melyeknek célja az alany sugalmazottsága és ihlettsége szerint magyarázható szavaknál fogva homályos fogalmak, rejtélyes eszmék, titkos indulatok, rajongó vágyak világába avatni. Hanem ép ez a tulajdonsága, egyszersmind mértéke oktatási szempontból ártalmas voltának. A classicai nyelvek iskolai tanításánál tehát szem előtt egyedül azoknak megértése tartandó. De itt ismét nem volna helyes összetéveszteni az iskolai szempontot az egyetemes szemponttal, mely utóbbi szerint ama nyelvekben ránk maradt kincsek tényezői minden idők tudományának és közmivelődésének. Kétségen kivül szükséges az minden időben, hogy legyenek búvárok, a kik az emberi tudásnak és mivelődésnek eredetéig visszanyomozzanak, a kik képesítsék magukat arra, hogy, bár szívvel, lélekkel a jelenkoréi, ennek emelkedéseért lelkesedve élnek, sőt annyival inkább, tanulmányaik alapján, elvonatkozva az élő jelentől, tudják magukat áthelyezni, beleélni az ó korba, s annak remekeit lehetőleg az egykorúak ihlettségével fogván fel ós érezvén, de az előhaladott kornak ítéletével tisztázván és megvilágosítván, az utókor előtt nyilvántartsák, mint tájékozó jeleket, mint mutatványpéldákat az időhöz nem kötött szépnek és fenségesnek időhöz és helyhez kötött emberi kijelentéseiből. Csakhogy ez a bölcsésznek, a philolognak, a művésznek és műbírálónak, egy egész munkás életét lefoglaló, betöltő feladata, melyet a gymnasiumban felfújni akarni a mily lehetetlen, ép oly ártalmas kísérlet.