Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-22 / 25. szám

zonylatai. 6. Ugyanazok. 7. Szintén. 8. Az ekklák javai. 9. Belhivatalnoki fizetés-levelek ABC szerint. 10. Lelkek számát illető jegyzetek 1801. 11. Marcsa és Kabay számadása alatti instrumentumok. 12. Visitationalis iratok 1821—1830-ig. 13. Elegyes dolgok. 14. Deficiensek cassáját illető iratok. Látszik még egy rendezési kisérletnek nyoma, de ugy tetszik, az azon módon félbe is maradt. A György József által csináltatott szekrényekbe, melyek most, mint hogy nem mozgatható polcokra készültek, átalakitás nélkül használhatlanok, időről időre bedobatott egy-egy halmaz, midőn már az esperesi asztalon meg nem fért. Ámbár nem mondhatni, hogy ő a levéltárért mit sem tett, csak hogy maga akart lenni minden mindenekben. 1848-ban a Gy. J. esperes lemondásával egy bizottság küldetett ki a leveltár átvételére; de mint e bizottság egyik tagja, márc. 13-ki gyűlésen közelebb megjegyzi : „a tigris körme közül nem lehetett kivájni!" (Folytatása következik.) Külföldi egyház és iskola. Hase jubileuma. Németország tudományos köreiben ez év elejéu előkészületek tétettek Hase Károly, jenai hirneves tanár 50 éves tanári örömünnepélyére. A többi közt egy felhívást intéztek az öreg tanár ezerekre menő, különböző nemzetiségű volt tanítványaihoz, hogy ezek a jubiláló tiszteletére és nevére létesitsene kegy nagyszerű alapítványt. A felhívás hozzánk is beküldetett, de — sajnos — oly későn, hogy annak közlése a jubileum előtt gyakorlati eredményre máinem vezetett volna ; ezért jobbnak láttuk az emiitett felhívás közlését későbbre hagyni. Jövő számunkban közöljük. Most egyelőre csak az örömünnep leírására szorítkozunk, melyről egy magánlevélben tudósítanak bennünket. Érdekes lesz talán olvasóinkra nézve, ha az emiitett levél tartalmából a ju -bileumra vonatkozó részt közöljük, amint következik. Jena, 1873. jun. 15. Folyó hó 4-én tartá a jenai hires egyháztörténész Hase Károly, 50 éves tanári jubileumát. Reggeli fél nyolc órától délesti fél háromig fogadta a tisztelgők, jenai tanárok, tanulók, helybeli és vidéki lelkészek, polgárok, több egyetem küldöttei stb. hosszú sorát. Némelyek csak szóval, mások átnyújtott emlékiratokban is kifejezték üdvkivánataikat. Az érdemekben megőszült, de lélekben még mindig fiatal jubiláló mindnyájuknak kedélyes és szellemdus szavakban fejezte ki részvétük fölötti örömét ós háláját. A jenai — 12 tagból álló — magyar költ 3 tagú küldöttség képviselte. A csinosan kiállított és általuk kézbesített emlékirat szövege a következő volt : „Dem Herru Kari August Hase, Doctor der Theologie, Senior des academischen Senats, Ritter etc. . . . dem unermüdlichen Streiter für Geistesfreiheit, dem hochgefeierten Beförderer inniger Religiösitat, insbesondere dem vaterlichen Freunde der in Jena studirenden Ungarn, bringen am Jubelfeste seiner vor 50 Jahren begonnenen reichgesegnetea Amtsthátigkeit auch ini Namen seiner vormaligen Schüler die b9sten Glückwünsche dar die Mitglieder des ungarischen Vereins." A jó Öreg igen kedvesen fogadta a magyarok tisztelgését. Felhozá, hogy hosszú tanári pályája alatt sok kedvelt tanítványa volt Magyarországról. Kiemeló, hogy előadásait a magyarok legszorgalmasabban látogatták, mint mondá : „a magyarok padja soha sem volt üres". Melegen emlékezett meg hazánkról is. Örömét fejezte ki ugy politikai, mint egyházi életünk ujra-éledése fölött. Különösen hangsúlyozta, mily fontos a népek öszhangzó fejlődését és a társadalmak biztos jóllétét illetőleg a vallásos-erköl esi miveltség. Örömmel jegyzé meg, hogy a magyar prot. egyház mindig nagy gonddal ápolá a vallás-erkölcsi életet, s mint kiemelé, csakis ennek köszönheti ama SZÍVÓS, csaknem bámulatos életerőt, mely a magyar prot. egyházat annyi és oly nagy küzdelmek és veszélyek között is győzelmesen föntartá. Végül óhaját és reményét fejezte ki a felett, hogy mint eddig, ugy ezután sem fogja visszautasítani hazánk Németország barátságosan felénk nyújtott jobbját. A tisztelgések véget érve, diszlakoma volt egyik nagyobb vendéglőben, hol ismét igen sokan jelentek meg a tisztelgők közül. Azonban az ünnepély még ezzel sem ért véget. Minthogy a tanuló ifjúság nagy része — ép pünkösdi szünidő lévén — távol volt, az ifjúság által tervezett fáklyás zenét csak e hó 11-én estve tarthatták meg. Ez alkalommal saját lakának erkélyén gyermekei és unokái körében fogadta a jó öreg a lelkes ifjúság rövid üdvözletét, mire csaknem félóráig tartó beszédben válaszolt. Fájdalom, a különben is igen halk beszédet a zsibongás miatt csak töredékesen lehetett hallani. A mennyire kivehettük, örömét fejezte ki az egyetemi ifjúság tisztelgése fölött. Emlité, hogy mint tanár, már 100 semestert töltött ily lelkes ifjak között, s ha az évek súlya alatt meggyengült testben, lelkileg még most is ifjúnak érzi magát, azt a tudomány mellett, melynek szabad fejlődését a jenai egyetem csaknem hagyományszerüleg védelmezte, főleg az ifjúság nemes szellemének köszönheti, a melyre az itt működött nagy emberek (Schiller, Göthe stb.) dicső emléke folyton lelkesitőleg hatott és hat. Végül az egyetemi ifjúságot, Németországot és a császárt éltetve a szűnni nem akaró „hoch''-ok elől, melyek közé pár harsány „éljen" is vegyült, és a nem kissé alkalmatlan fáklyafüst elől szobájába vonult, itt fogadván az egyetemi ifjúság egyes küldötteinek üdvkivánatait. Majd ismét megjelent az erkélyen, mire az ifjúság háromszoros ,,hocha

-ot kiáltva szép rendben eloszlott. A többféle kitüntetés közül csak azt az egyet jegyzem még föl, hogy az itteni jogi facultas ,,Doctor utnusque juris" cimmel tisztelte meg Ha«et, ki eddig is Doctor philosophiae et theologiae volt. Benkő Lajos, lelkészjelölt.