Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-15 / 24. szám

700—800 példányban nyomatva ki — ivét 30 ft. költséggel számítva, — összesen 2250 frtot venne igénybe, tehát 600 aláírónak 4 frtos befizetése — 2400 frt. — a legszebb sikert mutathatná fel. E tervezet elfogadása és foganatosítása a bizottság dolga, melyre a kivitel joga ruházva lett. Mi célszerűnek, solid alapon nyugvónak tartjuk azt, ós reméljük, hogv keresztülvitele nem fog akadályokba ütközni. A kiadásra ajánlt munkák szintén elfogadhatók s mi csak még sürgetésen az első évben egyre ohajtanók a választmány figyelmét irányoztatni. Szász Domokos ur megkezdette Reville „Vallásos eszmék történelme" cimü munkájának önálló szabad átdolgozását, de — tudtunkra legalább — mindeddig nem fejezte be. Óhajtandó volna, ha a választmány felkérné derék tudósunkat e munka befejezésére, s annak vagy külön, vagy a theol. könyvtárban való megjelenését eszközölné. A protestáns közönséghez pedig, főkép mind a két hazai protestáns lelkészekhez ismételten azon kérelemmel járulunk, hogy ne engedje közönyösségével „eddig is meg voltunk nélküle, ezután is meg leszünk "-féle nyilatkozatokkal megbuktatni a vállalatot, mely mint kisegítő eszköz, kettős célt tűzött maga elébe: teremteni protestáns theologiai irodalmat és azt megértő pártoló közönséget. Nekünk mindkettőre nagy szükségünk van. Ha e célját eléri ós feladatát sikeresen megoldja, ha lesz protestáns közönség, mely a tudományos téren való működést kellő pártfogásával az ilyen közvetítő mód nélkül is méltányolni képes leend: mind az író, mind a közönség magára fog hagyatni, mely nélkül szabad, önálló tudományosság nem képzelhető. Ezen korszak útját egyengetni, első sorban a protestáns papság kötelessége. Sorakozzanak tehát minél többen az aláírók sorába, mert azoknak száma hű képet ád a tudomány iránti érdeklődésükről. Lapunk folyvást elfogad aláírókat, s ha majd a bizottság megkezdi működését, az aláirás eredményével be fog neki számolni. Minő kilátásai vannau jelenleg a ref. theologusnak ? Motto: A változott viszony o k a f e n n á 1 1 ó institutiók megváltoztatását sürgetik. Ha egy tekintetet vetünk egyházi hivatalainkra és benézünk a theologiai intézetekbe, minden statistikai kimutatás ós összehasonlítás nélkül is látni fogja mindenki, hogy mai napság az egyházi hivatalra készülők száma leapadt annyira, hogy azon hivatalokra, melyekre eddig egyházi pályára és theologiai tudományokra készült embereket alkalmaztak, nagy mérvben kezd a szükség beállni ; holott ezelőtt alig pár évvel a felesleges szám, ha nem több, de annyi bizonyosan volt, mint a keresett állás és hivatal. Szóval, mondhatni, hogy mig egyházi életünkben eddigelé a hivatal volt kevés és az ember sok: ma megfordítva az ember kevés, s a hivatal sok. E feltűnő arány-változás most következett ugyan be, de már néhány év óta kezdett mutatkozni, ugy hogy, a kik egy keveset előre láttak, azok előtt tisztán állott a dolgok e bekövetkezett fordulata, s nem mulasztották el az irányadó köröket és a közönséget e bajra figyelmeztetni; és csakugyan ugy társasági, mint nyilvános összejöveteleken, gyűléseken és lapok utján e körülmény fontos kérdés és beszélgetés tárgyát képezte már több esetben. E lapokban is e tárgy már több oldalról fel lett véve; hiszen talán még emlékezhetnek a t. olvasók a Szigyártó-féle tragicus kimenetelre, a mikor ez általam is érintett théma bő alkalmat szolgáltatott enuek igen sokoldalú megvitatására ós kifejtésére. De bármennyire is ismeretes a tárgy, és bármily sok szempontból lett is ez kifejtve, mégis annyira fontosnak tartom, hogy épen most, midőn mindenfelé közelgetnek az egyházi gyűlések, és midőn többen iskolai pályájuknak végéu állanak és az életbe ki kell lépniök: jónak látom újból íöleleveniteni, s csekély személyiségem nézeteinek röviden kifejtésére e becses lapokat igénybe venni. Cikkem elején röviden ériutóm, hogy az egyházi pályára készülő fiatal emberek száma észrevehetőleg fogy s maholnap sok hivatal betöltetlenül fog maradni, még pedig nemcsak egy-kettő, hanem hovatovább több, feltévén, hogy a létező viszonyok és körülmények nem változnak s a régi ' institutiók megmaradnak. Mi okozza ezen fogyatkozást, miért nem jőnek most az ifjak oly számmal az egyházi pályára, mint ezelőtt ? E kérdés alapját legközelebb az alkotmányos élettel bekövetkezett és minden felőlről kedvező kilátásokkal kínálkozó világi pályák- és hivatalokban, theologiai intézeteink kül- és belóletében, továbbá egyházi intézményeinkben, és végre — bár nálunk kis mértékben — korunk anyagi irányában ke r e s e m. A világi hivatalok és állások azonkívül, hogy nagy számmal állanak a fiatal ember előtt, még oly előnyöket is nyújtanak, melyeket az egyházi élet terén hiában keres még a legtehetségesebb és legszorgalmasabb egyén is. Akkor, midőn azon fáradsággal és idő alatt, mig valaki egy egyszerű pap lehet, igen könnyűszerrel lehet tanár, orvos, mérnök, ügyvéd, stb. és előtte állanak az utak fel a legmagasabb hivatalokig, kitüntetésekig ; vagy ha már ezt nem is tekintjük, de midőn látjuk, hogy nemcsak jó, de közepes, sőt gyenge tanulók is igen könynyen lehetnek vasúti, postai, távirdai, adóhivatali tisztvi-47*