Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-01 / 22. szám

az által bizonyossan nem tudja A 8—16 számok alatt felhozott tanuk csak az előbbiek állításait ismétlik. Decimus septimus fatens : circumspect. Joannes Funtek in oppido Pápa com. Veszpr. ingr degens annorum circ. 58, cath. jur. exam. fassus est. Ad 1-um et ad 4-um ut primus, ad 5-um ut secundus, ad 10-um : Tudja a tanú, hogy midőn kiűzetett a Lutheranos Prédikátor, minden portékáit elhordották és azokból a Porkoláb dispoíiált. A 18—21-ik számú tanuk a tett kérdésekre vagy semmi feleletet nem adhatnak, vagy a megelőzők állításait ismétlik. Visszaadattak-e e vizsgálat következtében az elűzött lelkésznek elrabolt javai, ez iránt a gyülekezet jegyzőkönyvei ismét nem nyújtanak tudósítást. A szabad vallásgyakorlat s az elvett épület visszaadására vonatkozólag sikertelen maradt minden törekvés. Az ellenfélnek volt gondja rá, hogy a híveknek minden panasza, kérelme ez ügyben agyonhallgattassék. Különben is ez időszak hazánkra nézve az idegen, a protestáns- ós magyar-elleues befolyás virágkora volt. A, szabadságharc leveretóse után veszteni látszott a uemzet önérzetéből ; egyre több előzékenységgel fogadta a felülről jövő követeléseket, s ovakodott függetlenségi mozgalmakkal alkalmatlankodni a bécsi kormány szándokai előtt. Addig hirdeték az idegenek fennen, miszerint ez országot más népek fegyvere menté fel a hőditó török járom alól, s igy mint önmagán segitni képtelennek, nincs semmi oka önállóságot emlegetni, hogy végül a magyar kezdte maga is elhinni. Vesztette bizalmát önmagában, kezdett hűtlenné lenni nemzetiségéhez, nyelvéhez. Szóval ez idő hazánkban a hanyatlás szomorú korszakát képezi. A számban nagyon megfogyott protestánsokra nézve is a nyomatás megujitásával szemben nem maradt más védeszköz mint a passiv ellenállás ; hanem ebben győzhetlenek voltak. Hol a hatalom csapásai alatt veszteni kellé, ott tűrtek nemesen ; hol az ellenséges szigor kissé alább hagyott, ott a hit buzgalmával használták fel a nyert időt uj erőgyűjtésre. Sok tagot vesztett a prot. egyház az eddigi üldözések alatt, azonban másrészt itt is igaznak bizonyult azon állítás, hogy ha az ellenséges vihar első tartós ostromával le nem ronthatja, ugy későbbi támadásaival csak megszilárdítja az üldözött vallás iránti ragaszkodást a megmaradt hívek keblében. Mpen a protestantismus volt a nemzeti hanyatlás korszakában azon vésztől környezett fa, mely a hon szebb, boldogabb jövőjének reményét, mint folyondárt hiven ölelte s táplálta, mely törhetleu szilárdságával tagadhatlan nagy tényező lőn a nemzeti önérzet újra keltésében. Épen a protestáns egyház küzdelemteljes múltja hirdetó legmeggyőzőbben az országnak azon szivemelő tanúságot, hogy a cstíggedetien kitartásra az igaz ügy mellett az égtől sem marad el az áldás. A vallásukhoz hü protestánsok, megtanultak tűrni, áldozni az egyházért. Megmaradt csekélyszámu templomaikat szent kegyelettel látogaták mint közelről, ugy a messze távolból, s a jelen szenvedésein felülemelkedő lelkesedés fakadó könyiii közt zengék az „erős várunk" . . életrekeltő dallamát. Ahol és a mikor lehetetlen volt a vallás nyilvános gyakorlata, otthon a családi körben nyújtott épülést, vigaszt az ereklyeként őrzött biblia, s vallásos énekek zengése. A 18-ik század nagy részéu át tartott, tervszeriileg a hit, türelem kifárasztására számított nyomás eredménytelennek bizonyult a prot. egyház irányában. Ez meg nem töretve, végre is csak ujuló reménynyel nézhete a jövendő elé; egyre több joggal követelheté a korszellemtől, mit maga oly romboló viharok közt védett, a hit-ós gondolatszabadság elismerését. És a lelkes kitartás jutalma nem maradt el. Nem a prot. egyház fáradt ki a tűrés, szenvedésben, hanem ellenségei az üldözésben. A protestánsok által oly hosszú időn át dicsőén tanúsított tűrés végül mintegy viszhangul felkölté a türelmet irántuk az ellenfél soraiban. A türelmi rendelet, minden hiányai dacára is máinyilvános záloga lőn a közelgő békésebb időknek. A hit diadalünnephez készült. A nyomás alatt megszilárdult buzgalom a szabadabb kor első üdvözletére, mintegy varázsvesszővel támaszta uj életre mindenfelé gyülekezeteket, melyeknek már hosszú évek sora előtt ásta volt meg az ellenség a sirt. A. türelmi rendeletet, mintegy felhívó szózatot fogadták a pápai ág. hitv. evangélikusok is a gyülekezet újra megalkotására. Szövetségben a takácsi s acsádi hitsorsosokkal, beadták a folyamodást a megyéhez, 1783-ik évi jul. 7-ón, hogy a t. parancs értelmében küldene k mielőbb vegyes bizottmányt a gyülekezet felállításához szükségelt feltételek megvizsgálása végett. A folyamodás indokolásánál, a kellő családszám s teherviselési képesség kimutatásánál nem mulaszták el egyszersmind felhozni, miszerint 1714-ben jogtalanul vétetvén el tőlük a parochiális épület, ehez jogaikat még mindig fentartják, illetőleg érvényesíttetni kérelmezik. Ez érdemben külön is tett felterjesztéseik nyomán a megye ki is küldött egy bizottmányt, mely utasítva volt megvizsgálni az evangélikusoknak tőlük 69 év előtt elvett parochialis épületro vonatkozó visszakövetelésük alaposságát. E bizottmány átvizsgálta az idetartozó, már fent ismertetett okmányokat, ezenkívül tanúkihallgatást is rendelt el ez ügyben. Három tanú hallgattatott ki, a következőleg feltett kérdésekre nézve : 1-o Emlékezik-e a tanú, hogy ezelőtt 69 esztendőkkel itt Pápa városában a Lutheranusokuak,} vagy is az augustana confession levőknek volt magok vallásbeli gyakorlása vagy is Exercitiumjok, t. i. voltt Templomjok, Prédikátorjok és mesterjek ? Emlékezvén 2-0 Tudja-e hol, melly Helyen voltt azoknak az Templomjok ugy szinte Predikatorjoknak ós mesterjeknek Házaik? Ki lakik most azokban, ós ki birja azokat, mi nemű voltt az akkori épület, jobb, nagyobb, betsessebb voltt-e mint a mostani, azon helyen fekiivő épületjek ; az mit tud. tapasztalt, vagy hallott a tanú, mind ezek felől köruyülállóképen vallya meg hüte szerint.