Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-25 / 21. szám

sodik nevezetes eseményt, az erdélyi katholikusok autonomiai gyűlése képezi, melyet május 12-én Fogarassy Mihály püspök hivott Össze és nyitott meg Gyulafehérvártt. E gyűlés folytatása az 1868-kinak, mely az 1866-ki jogalapon gyűléseket tartott és több munkálatot készitett, de a nélkül oszlott szét, hogy az igazgató bizottmányt megválasztotta volna. Püspök megnyitó beszédében az elvi kérdések mellőzésével hangsúlyozza, hogy a gyűlés feladata, elhatározni a régi joggyakorlat és országos szervezet alapján rendes gyűlés tartását, továbbá egy oly bizottság választása, mely az egyházmegye minden ügyének rendezését kezeibe vegye. Lelkesedéssel fogadott beszéde után b. Jósika Lajos az 1866-ki octroyált szervezet helyett egy a mai viszonyoknak megfelelőt ajánl, és benyújtja a kolozsvári egyházközség erre vonatkozó szervezeti munkálatát. M i k ó Mihály más szempontból indulva ki, határzati javaslatot nyújtott be aziránt, hogy kéressék fel a vallásügyi miniszter a kath. autonomia mielőbbi életbeléptetésére ; ahoz, mint rész az egészhez, az erdélyi egyházmegye csatlakozni fog, de annak életbeléptetéseig százados jogon alapuló önkormányzatáról le nem mond. E határzati javaslat hosszas vita után elfogadtatván, kinyilatkoztatta a statusgyülés, hogy magát az 1866-ki jogalapon szervezettnek tekinti, és az igazgatótanácsot 24 tagból azonnal meg is választotta és utasitással látta el. Világi elnök lett b. Jósika Miklós. Határozatba ment továbbá, hogy a kormányhoz a sérelmek ügyében felterjesztés intézendő. A gyűlés további menetéről e sorok Írásakor nem jött értesítés. * A pécsi „Néptanoda" nem szűnik meg a baranyai ref. lelkészi és tanítói kart egymás ellen ingerelni. Lapunk 9-dik számábau jeleztük volt a baranyai egyházmegyének a tanítókra vonatkozó ama határozatát, mely fölött az emiitett közlöny indignatiójának adott kifejezést s melyen azóta, mint hallatlan botrányon, folytonosan lovagol. Most legújabban a határozat mikénti végrehajtását veszi bírálat alá, miközben a papság és az esperes ellen oly vádakat emel, amelyek világos célzatosságuknál fogva nem lennének érdemesek a figyelembevételre, ha másrészt veszély nem rejlenék bennök annyiban, amennyiben a papok és tanítók közti különben is feszült viszony elmórgesitését vonják okvetlenül maguk után. Mikor a baranyai egyházmegye határozatához a minap hozzászóltunk : a nélkül, hogy a helyi körülményeket tekintetbe vettük volna (amint hogy ez egy elvi határozat absolut jogossága vagy jogtalanságának megítélésénél nem is szükséges), e határozatot teljesen correctnek találtuk ; most azonban megtörtént dolgokra, esetekre hivatkozik a nevezett lap, amelyek hogy valóban megtörténtek-e vagy sem, azt innen a távolból meg nem Ítélhetjük. Elvárjuk tehát a baranyai lelkész uraktól, hogy nekünk e tekintetben felvilágosítást adnak, hogy aztán mi az audiatur et altéra pars elvének alapján kimondhassuk határozottan ítéletünket. Addig is annyit, hogy akár van igaza a „Néptanodának", akár nincs, mindenesetre helytelenül cselekszik, midőn oly modorban nyilatkozik a lelkészi karról, amilyenben nem- nyilatkozhatnék még ha a baranyai lelkészek mindegyike egy-egy kis Arbuez Péter lenne is. Ezzel ugyan nem felel meg hivatásának, amely — ha jól tudjuk — a tanítók érdekeiuok észszerű képviselósében áll. (ff.) Egy szomorú gyászos liir. B a r t h o 1 omaeidesz Károly, nyíregyházi ev. lelkész eltűnésének hírét mi is vettük, de sokáig nem tudtunk hitelt adni e szomorú eseménynek. Most, midőn már kétségünk nem lehet, tudatjuk olvasóinkkal, hogy a boldogtalan lelkész hulláját f. hó lo-án Tisza-Lökön kifogták véres fővel s egészen összeroncsolt állapotban. A tiszalöki elöljáróság azonnal intézkedett a hulla eltakarításáról, egyidejűleg értesítvén a nyíregyházi városi hatóságot és a gyászoló családot. Másnap, azaz május 14-én az ev. presbyterium összeült s elhatározta, hogy a hullát ott a megtalálás helyén temetik el az egyház költségén. Körülbelül 15 kocsi állíttatott elő a temetésre menendő végtisztesságtevők részére, köztük a dalárt.a is, a kik, a már a temetőben várakozó t.-lökiekhez csatlakozva, d. u. 2 óra kor eltakarították az oly titokteljesen kimúlt lelkész földi maradványát. A sírnál a tiszalöki ref. lelkész tartott megható beszédet. Szót emelt Bartholomaeidesz Jáuos ev. esperes is, köszönetet szavazván a t.-löki testvéregyházközönség azon részvéteért és szereteteért, mit az ember, a pap és a testvér irányában tanúsítani kegyes volt. * Gyászliir és még valami. Wagner Frigyes, soproni ev. leikésí f. hó 18-kán 70 éves korában elhunyt. Ez alkalomból a helybeli magyar lap felszólal, hogy miután a soproni ev. gyülekezetben számos tősgyökeres magyar család van, szerveztessék egy magyar lelkészi állomás. A „Sopron" eme ép oly jogos, mint méltányos kívánságához mi is járulunk s föltesszük az ev. gyülekezet elöljáróságáról, hogy egyfelől a jog, másfelől a hazafiúság érzetétől indíttatva, még ha netalán nagyobb anyagi áldozatokkal járna is, a magyar lelkészi állomás szervezésével nem fog sokáig késni. * Uj könyvkereskedés. K ó k a i L aj o s Pesten (Károlyutca, kaszárnyaépület 25. sz.) könyvkereskedést nyitott, mely — mint a lapunk mult számához mellékelt könyvjegyzékből is látható — ugy fel van szerelve, hogy az' olvasóközönség igényeit képes kielégíteni. Kókai ur különös figyelmet fordít a protestáns egyházi irodalomra s ennélfogva kereskedését különösen a prot. lelkész és tanitó urak figyelmébe ajánlhatjuk. * Tanárválasztás. Fröhlich Róbert, a pesti reí. gymnasiumban a német nyelv tanára, a napokban választatott meg az ágost. hitv. pesti főiskola rendes tanárává. * Az alföldi tanitóegylet ez évi közgyűlése augusztus havában Csongrádon fog megtartatni. A központi válaszmány már most megtette a szükséges- előmunkálatokat.