Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-25 / 21. szám

házmegyéből, ki is a gyűlésen jelen levén, 100 forintnyi alapítványt tett jótékony célra. 4. Megujittatott azon régebbi statutum, hogy az egyházi gondnokok hetenként beíratni tartozzanak s az egyház ládája a lelkészi lakon legyen. 5. Három lelkész-értekezleti kör alakult a megyében, u. m. pápai, marcali és bakonyvidóki. 6. A ft. egyházkerület azon kérdésére: Nem lenne e célszerű a kormány-segélyt tőkésíteni, hogy abból a „segély-pénztár" megalakuljon ? — az a felelet, hogy egy részét igen; és a segélypénztár szaporítására nem a birtokaránylagos adóztatást, hanem az önkéu tes adakozást jelöli ki. Ez a lelkészek buzgalmát feltételezi. 7. Jogakadémia. Arra a kérdésre : Komárom vagy Fehérvárra vitessók-e? ez lett a határozat: sem ide, sem oda. Most váró helyzetbe kell ez ügyre nézve lennünk. (Hiszen Komárom Ígérete, évi 2000 ft., alig egy tanárnak elég, miből fedeztessék a többi ?! Hisz, ha az országos tanügyi bizottság javaslatát nézzük, 10 tanár is kell s a kerület pénztára nem birja a fizetést. Általános a hangulat jogakadémiánk megszüntetésére nézve.) 8. A pápai akad. és középtanodai törvényjavaslatok átvizsgáltatváu, a középtanodából a bot-büntetés kitöröltetett s helyette osztálybaui jótéteménybeni lejebb tétel stb. javasoltatik. Nemkülönben a h i 11 a nhallgatók a börtön alól javasoltatnak felmentetni. Általában ezt kívánja a huinanismus ma már. Nem bot, nem börtön a jó nevelés eszköze ! 9. Intézkedések tótettek még a pénztár vezetését s a számvitelt illetőleg, nemkülönbjn panaszos egyházak ügyében, de ezek s sok más egyéb házi dolog levén, a nágy közönséget nem érdekli.! 10. A káplánügyet óhajtaná egyházmegyénk reformálni, ugy, hogy a káplánok nagyobb, de egyforma fizetést kapjanak s mindig a kerületi gyűlés rendelje el őket állomásaikra. 11. A felszentelés egy évben kétszer legyen, és a volt 2 év helyett 1 évet elégnek tart gyakorlatra egyházmegyénk. 12. Kerületi képviselőkül 1 évre nt. Liszkai J*ózsef, Seregély György, Lázár Lajos, és Körmeudi Pál urak választattak. Szekeres Mihály. Észrevételek a bányakerületi özvegy-árva-intézet tervezett alapszabályaira. E napokban olvastam a bányakerületi özvegy-árvaintózet tervezett alapszabályára a kerületbeli esperességek által tett észrevételek feletti véleményt, melyet ez érdemben ugyanazon kerület tisztelt bizottmánya adott. Azon esperességek közt, melyek a tervezett alapszabályokat hallgatással fogadták, Hont is említtetik, holott ez nyilatkozott, mert mult évi junius 12-kén tartott közgyűlésében az üdvös intézet ügyét felkarolván, annak alapszabályait némely módosításokkal magáé/a tette. E módosítások az alapszabályok 35., 36. és 37-ik pontjaira vonatkoztak. És pedig : A 35-ik pontot akként kívánja változtatni, miszerint az árvák azon esetben is, ha anyjok férjhez menne, nyugdíjban részeltessenek, mert fel nem tehető, hogy találkozzék oly apa, ki árváit e jótéteménytől megfosztatni kívánná, sőt méltányos is, hogy az árvák meghatározott életkorukig az őket illető segélytől semmi szin alatt meg ne fosztassanak. A 36-ik pontra nézve az a kívánsága, hogy az elmebetegek és testi nyomorékok élethossziglan segélyeztessenek. Végre : A 37-ik pontra észrevétele az, hogy az özvegyek ós árváknak évi sogélyök mindennemű utánjárás vagy folyamodás nélkül megadassók. A mi könyörületessógen alapuló intézeteinknek szoros kötelessége a szűkölködőket felkeresni ; miért is minden főesperesnek, vagy az esperesi kormányzó bizottmányban levő tagjainak, kötelességül tétessék a felett őrködni, hogy az illetőknek nyugdijuk pontosan kiszolgáltassák; köteleztessenek továbbá az özvegyek és árvák számát evidentiában tartani, mi annál szükségesebb, minthogy előfordulhatna oly eset is, hogy a kiskorú árvák világi gyámság alá jutván, csupa tudatlanságból e jótéteménytől megfosztva lennének. Az általam elősorolt észrevételeket a bácsi, bánáti, és zólyomi esperességek is részben megtették; de még lényegesebb mind ezeknél az, mi engem e felszólalásra késztet. Szerintem a legszükségesebb módosítás kikerülte az illetők figyelmét. Az intézet célja ugyanis pap, tanár ós tanítók özvegyeit ós árváit lehetőleg segélyezni az által, hogy az élők és hivatalban levők a kerület hozzájárulásával elhalt kartár taik hátramaradtait kölcsönösen istápolják. Teszik pedig azt akképen hogy az iotézelnek minden élő tagja egy 100 ftos tőkét képviselvén, ennek évi 6% kamatját az intézet szükségletére pontosan fizeti. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy ezen évi kamat vagyis évi járulék az özvegyek és árvák közt egyaránt kiosztassék, ne pedig, a mint az a táblázatbau kimutatva van, a tőkéhez. csatoltassók, mely tőke, hat forintos évi járulékot fizető száz tag után, már is 10,000 ftot teszen. E szerint a táblázatban követelt calculus téves, mert az alapszabályok 18-ik pontjában elősorolt évi jövedelmek — a c) alattiak kiyételóvel — mind az özvegyek ős árvák közt kiosztandók, az évi segély mennyiségét pedig egyedül az özvegyek ós árvák száma határozhatja meg; legfeljebb akópen lehetne intézkedni, hogy legközelebbi tiz év alatt a segélyzendőnek évi nyugdija az egyes tagok egész betétét meg ne haladja azaz 100 illetőleg 50 f'tnál nagyobb ne legyen. Egy honti lelkész.