Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-04 / 18. szám
Midőn a nem rég múltban az alkotmány szent temploma feldulatott, a szobrok, melyek ékesitók, szétszórattak, s az oltár, melyen a honfisziv áldozott, megszentsógtelenittetett; a protestáns egyház is az önvédelem harcára szoríttatott. Mi a romok között is az 179°/i-iki vallásügyi törvény, mint az alkotmány egyik erődébe vontuk magunkat, s küzdöttünk, és mig egyrészről küzdelmeinket a haza osztatlan részvéte kisérte, másrészről küzdelmünk ezernyi hazaíiszivet fölbátorítod, megedzett. Nekünk jutott a diadalnak azon öröme, hogy felséges urunk királyunk 1860-diki május 15-én kiadott, megannyi ellenünk forralt ármányt egy tollvonással megsemmisített kézirata által is támogattatva, elsők mondhatók ki az egyház terén a jogfolytonosságot, s a restitutio in integrumot. A minthogy ezek azon főpontok, főtiszteletü egyházkerület, melyekből véleményem szerint az uj korszak kezdetét üdvözölnünk kell, ez azon irány, melyet egyelőre, mig hazai uj intézményeink fejlődni s szilárdulni fognak, követni célosnak látnék.8 E beszéd jobban jellemzi Vay geniusát, mint a legszorgosabb vizsgálat után készült jellemrajz tehetné. Megtetszik, hogy itt egy messzelátó államférfi szól, ki ujjait az uj események által megváltozott kor üterére tevén, megértette lüktetéseit s ezekhez képest jelöli ki az irányokat. E beszéd egy programm. — Megengedem, hogy amik benne elmondatnak, általánosságok, de a napsugár tulajdonaival felruházott általánosságok ; ahová elhatnak, mindent megvilágitanak. De lássuk az ünnepeltnek életfolyamatát sorban. Nehéz feladat, ötven óv gazdag munkásságának tán megannyi sorban, ha csak vázlatban is, áttekintését adni. Mi megkísértjük, Yay Miklós báró született Borsodmegye A.-Zsolca nevti helységében, 1802-dik óv april hó 29-ik napján. A sokat ígérő gyermeknek Yáradi Szabó János, a Pestalozzi intézetében képzett nevelő lett vezére, ós igy a lélektan törvényein alapuló azon nevelési elvek befolyása alatt nevekedett, melyektől ama kor az alapjaiban megingatott társadalom újjászületését és megszilárdulását várta. A philosophiai és jogi tudományokat a pesti egyetem tanáraitól nagy részben magánleckéken hallgatta, e mellett a pesti reformált hitszónak a genialis Cleynmann a protestáns theologiai tudományokba avatta. Letevén a vizsgálatot a hazai törvényekből, Bárcay Pál, pestmegyei alispán mellett lett patvarista, Szőgyényi Zsigmond személynöknél jurátus. A joggyakorlati pálya bevógeztóvel ismeretei gyarapítása, de kivált az idegen nyelvekben szerzendő nagyobb jártasság végett Bécsbe ment s ott az egyetemet, egyszersmind a politechnicumot is látogatta. Épen útra volt kelendő külföldre, midőn atyját hirtelen elvesztó és kénytelen volt anyja segítségére haza sietni s örökségét átvenni. — Most egész igyekezettel azon lévén, hogy gazdaságát sikerrel folytathassa, ugy látszott, hogy a közpályától visszavonulván, életét magánügyeinek szentelendi; ámde magas tehetségei őt csakhamar elvonultságából a közügyek terére szóliták, hol aztán egész pályafutása folytonos diadalmenethez hasonlítható. Hivataloskodását politikai és egyházi téren ugy kezdte meg 1823-ban, hogy csaknem egyidejűleg lett Zemplénvármegye aljegyzője, a dunamelléki egyházkerület, úgyszintén az alsózemplóni egyházmegye tanácsbirája. 1824-ben a tállyai reform, egyház választá meg gondnokául. A következő évben megjelent az országgyűlési felső táblánál, inkább hogy tanuljon, mint hogy a tanácskozásokban tettleg rósztvegyen. 1827-ben elébb Zemplénmegye főjegyzőjévé, négy héttel későbben első alispánjává választatott meg egyhangúlag, ós még ugyanazon évben I. Ferenc király kamarássá nevezte ki. Majdnem minden év egy-egy lépcsővel fölebb vitte vagy munkakörét szélesbitette. 1829-ben József nádor a hegyaljai borkereskedés előmozdítására fenállott országos bizottmány tagjául nevezte ki. Nagyobb mérvű országos működése azonban mégis csak 1830-ban veszi kezdetét, amidőn Zemplénmegye részéről országgyűlési követül küldetvén, mint fényes jelenség a közfigyelmet mindjárt első föllépésével magára vonta s mint a kormánypárt egyik legékesszólóbb tagja, azontúl neve a hon azon vezérférfiai közt tündöklött, kiknek tiszta intentioi és hazafiúi érzelmei ellen még a nekihevült párttusák közt sem emelkedett kétség. — Még ugyanazon év folytán a galíciai részek visszacsatolására