Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

Ha már most képzeletünk elé idézzük Magyarország hangulatát, amint az az 1830-ban támadt remények meghiusulta után, kivált 1836 óta nyilatkozott, miuden esetre oly különös tüneménynek kell Yay kivételes állását kormány ós nemzet között tekintenünk , mely csakis a legszerencsósebb lelki tulajdonokban találhatja megfejtését. Midőn köznózet szerint csak egyetlen egy utja lehetett a hazafiságnak: az ellenzéki, és oly testületben, mely, mint a protestantismus, csakis az ellenzék által remélhette jogigényei diadalrajutását, merőben érthetetlen volna a conservativ Yay iránt soha meg nem ingatott közbizalom, ha hitfelei ösztönszerűleg ki nem tapogatják az udvari sima formák alatt rejlő puritán vonásokat, melyek az ö kezében a vallási és nemzeti szent ügyet a hatalom polcán is biztosítottnak tüntették fel. S valóban oly aristokratia közepett, mely hivalkodó életét többnyire külföldön töltve hiu szenvedélyek ezerféle üres üzelmeiben lopta el lelkét ós idejét s utoljára saját véreitől elidegenedve a nemzetnek sem nyelvét nem értette, sem érzelmeit nem osztotta, mindenesetre meglepő kedves jelenség volt Yay, a férfias szépségben ragyogó főúr, kinek ajkáról mint a méz folyt a magyar szó ós kit országos napi teendői befejezte után abban láttak keresni megpihenést, hogy egyszerű kalvinista gyűlésben buzgó ügyszeretettel egy falusi község aprólékos dolgait karolja fel s azoknak szenteli gondját. E soha nem lankadó munkakedvet, mely a nép rokonszenvét ösztönszerűleg feléje forditá, jeles atyjától örökölte, ki, amint látók, korát megelőző eszmék létesítésében szintón fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. De ami ünnepeltünk munkásságának különös becset kölcsönzött, az, hogy mindig csak a lehetőre törekedett, arra, ami hely- ós időszerű, amit ő maga egy az 1844-iki országgyűlésen tartott felsőházi beszédében igy fejezett ki: „Mindennek megvan a maga ideje, s minden csak a maga idejében jó és kedves; mi idő előtt, vagy idő után jő létre, annak léte nem lehet biztos, tartós és állandó. Tavasz előtt kikelt növény épen ugy, mint mely késő őszszel jő elő, egyaránt veszendő." Mindent a maga idejében ! ha adatnék az embernek mindig a szerint cselekedhetni, ha oly könnyű volna, minden egyes esetben meghatározni, minek mikor van a maga ideje, mint amily bizonyos az, hogy törekvéseink sikere jó részt ez elv helyes alkalmazásától függ: akkor semmi nem volna egyszerűbb, mint a kormányzás ós nem léteznék rövid látású csizmadiapolitika. Ámde épen az a bökkenő, hogy a legkevesebb ember tudja, minek mikor van ideje; mert amint egy francia megjegyzó: le grand danger de nos sociétés ce sont les courtes vues, társadalmunk nagy veszedelme a rövidlátás, mely azt okozza, hogy többnyire sem az idők jeleit felismerni, sem a körülmények szerint cselekedni nem tudunk. S ime e ponton látom én Yay nagy jelentőségét, különösen a protestáns egyház terén, mely elvileg szabad fejlődóst ós folytonos haladást igényelvén, kiválólag arra van utasítva, hogy lépéseit az idők felismert jelenségeihez szabja. Aki a 40-es évek vallásmozgalmait hazánkban ismeri, emlékezhetik azon nagy szolgálatokra, melyeket Yay a vallásügy országos tárgyalásai alkalmával a protestáns szabadságnak az által tett, hogy a vérrel szerzett vallásszabadsági jogoknak több országgyűlésen egyik legókesszólóbb ós leghatározottabb védője volt. Hasonlókép ismeretesek Yay halhatatlan érdemei a patensügy szerencsés megoldatása körül, s ime ő, ki mig az idegen hataom irán ában minden alkut kizáró határozottsággal a történelmi jog alapjáról hajszálnyit tágitni nem Ikart és minden változásnak körömszakadtig ellene szegült; másfelől amint a dolgok uj rendje a nemzeti kormánynak 1867-ben történt inaugurálása által megalakult, a tiszáninneni egyházkerület jul. 9-én tartott közgyűlésének megnyitó beszédében emigy nyilatkozott: „Alig nyithattam volna meg fontosabb s egyszersmind reményteljesebb pillanatban egyházkerületünk közgyűlését, mint azt e jelen alkalommal teszem, midőn bevégzett tényként tekinthetjük hazánk alkotmánya viszszaállitását. Megkoronázott magyar király oldala mellett álló felelős magyar nemzeti kormány kezei közé látjuk hazánk ügyeinek sorsát s vezetését letéve. Ez esemény tagadhatatlanul korszakot képez hazai életünkben, melylyel a nemzet történetében uj időszámlálás kezdődik. De mennyi lesz nemzetünkben az életerő, a gyakorlati képesség ez alakulás nagy müvét keresztülvinni, és magát ezen uj időszak formáiba s követelményeibe beélni ? nem fog-e fanyar gyümölcsöket teremni az alkot-