Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

mányzat is, mely századokon keresztül elnyomással és üldözéssel dacolva a legdicsőbb tetteknek volt szülője, kevés híveket számoland. Pedig minden időben és minden körülmények közt a szabadság első, sine qua .non föltétele a lesz, hogy a polgárok az oly ügyek intézését kezükből ki ne ereszszék, melyekben külső törvény parancsának engedelmeskedni annyi, mint halhatatlan lelkünk igazáról lemondani. Ezt ma már hazánkban is kezdik sokan nem érteni, nem tartván összeegyeztethetőnek az önkormányzati szabadságot az állami végrehajtó hatalom úgynevezett felelősségével. Ezzel a romanismus azon gyászos ösvényére indulunk, melyen az emberek rendet és szabadságot egymással örökké szembe állítván, soha nem hiszik az egyiknek áldásait élvezhetni a másik feláldozása nélkül; mig az igazi protestáns a rendfentarté hatalom iránti minden őszinte tisztelete mellett személyes szentélye küszöbén belül, lelkiismerete terén, az egy istenen kivül senki mástól parancsot vehetni nem hisz. E tény jelöli ki a protestantismus hivatását az emberiség társadalmi fejlődése folyamában s ugyan e tény szolgáltatja kehünkbe a kulcsot a jubiláló érdemeinek igazságos méltatására. Mint tagja oly szülői háznak, mely dicső múltja és saját nagy érdemeinél fogva képes volt nagy gondolatokat kelteni lelkében és áthatva a magasabb miveltség uralkodó jogaitól, kora ifjúságától fogva politikai szereplésre törekedett; de bár erre mint főnemesnek közvetlen nyilt utja, ő mégis polgártársai bizalma folytán kivánt polcra jutni, mert mind elejétől fogva azon egy vezéreszme szolgált irányadójául, hogy mint a lelkiismereti szabadság s az akkor ébredő nemzeti szellem lelkesült hive, lehessen idővel ama szent eszméknek a kormánykörökben jogosult szószólója ós képviselője. Midőn atyja, ki tábornok létére is főnemesi jogait szabadon gyakorolhatni hitte, 1807. egy pénzügyi kérdésben rettenhetlen szavát a kormány ellen emelte, s ennek folytán minden további vizsgalat nélkül rangjától meg lett fosztva : a karok és rendek országos sérelmet láttak ez önkényes eljárásban, maga a báró pedig haditörvényszék elibe állittatását követelte, ugy hogy az akkoriban nagy feltűnést okozott ügynek csak a nádor bölcs közbejárása vethetett véget, kieszközölvén felsőbb helyen, hogy az Ítélet megsemmisíttetett és Yay tábornoki rangját visszanyerte. Ünnepeltünk nagy miveltségü anyja később ez eseményről fiainak ezeket irta: *) „Itt találjátok leírva azon beszédet, melyet nemes atyátok az 1807-iki országgyűlésen tartott, valamint a kellemetlen következményeket, melyeket az szült, úgyszintén a szomorú elválás alatt folytatott levelezésünket. * „Lesz idő, amikor ez titeket érdekelni fog, akkor t. i. amikor ti is kiléptek a nyilvános életbe és törekedni fogtok hazátok iránti kötelességeiteket leróni. Vajha jó atyátok példája igazságszeretetre és bátor kitartásra (egyformán távol a gyöngeségtől és dactól) ösztönözne benneteket, vajha megtanulnátok ebből, mivel tartozik az alattvaló uralkodójának, a polgár polgártársainak ! Vajha meggyőzne benneteket arról, hogy, ha a haza hálátlannak látszik is (oly gyakori mégis oly méltatlan vád, minthogy az, a mit az ember a hazának tesz, csupán tartozó kötelesség), mind a mellett jobb fiait tudja méltányolni és gyámolítani. — Soha sem fedeztem fel atyátok szivében keserűséget a politikai létele ellen intézett támadások felett, soha gyűlölséget ezen támadások intézői ellen; ő benne a kiállott jogtalanságok még melegebb szeretetet keltettek az uralkodó ós a haza iránt, még mélyebb óreést a jog iránt, s e hangulat inkább még, mint minden később tett szolgálatai, bizonyitá az ő erkölcsi értékét. Oh, bárha átszállna az egykor rátok is, ez volna a legszebb ós legbiztosabb örökség! Törekedjetek legalább arra s mint ily atyának méltó fiai azon legyetek, hogy hazaszeretettel és észszerű tevékenységgel minden jót előmozdítsatok, s hogy feddhetlen erkölcs által a köz- és magánviszonyokban, jövendő boldogságtok meg nem ingatható alapját megvessétek; csak igy leend öröme az ón anyai szivemnek. * A könyv, melyből e gyönyörű levél merítve van, ünepeltünk anyjának, Vay Johanna, született Adelsheim bárónónak önéletírását tartalmazza, s ebben a tábornok életére vonatkozó adatok is vannak, melyekből látjuk, hogy ő azon kevés hazafiak egyike volt, kik már e század elején tisztában voltak az iránt, hogy mi okozza az *) L. Baronin Johanna von Vay, geborene Freiin von Adelsheim. Wien 1864. 70-ik 1.